SZÉLESVÁSZON
https://szelesvaszon.blog.hu/atom
blfr6@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://szelesvaszon.blog.hu/2016/12/28/premier_assassin_s_creed
PREMIER - Assassin's Creed
2016-12-28T23:50:30+01:00
2016-12-28T23:50:30+01:00
Széles Vászon
https://blog.hu/user/761007
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Justin Kurzel, 2016 – amerikai</strong>. Szereplők: <strong>Michael Fassbender</strong><strong>, Marion Cotillard, Jeremy Irons, Charlotte Rampling, Ariane Labed</strong>. Írta: <strong>Bill Collage, Adam Cooper és Michael Lesslie</strong>. Operatőr: <strong>Adam Arkapaw</strong>. 115 perc. Amerikai bemutató: <strong>2016. december 21</strong>. Magyar bemutató: <strong>2016. december 29</strong>.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/assassins_creed_poster.jpg" alt="assassins_creed_poster.jpg" class="imgleft" width="165" height="244" />Első klikkre úgy tűnhet, a számítógépes játékokból készült akciófilmek levezényléséhez ideális választást jelentenek az egyszerű narratívákra és direkt látványhatásokra felesküdött minőségi szakemberek – legyen szó rutinos műfajspecialistákról, mint Paul W.S. Anderson (<a href="http://port.hu/adatlap/film/tv/a-kaptar-resident-evil/movie-46139" target="_blank"><em>Kaptár</em>)</a>, Mike Newell (<a href="http://port.hu/adatlap/film/tv/perzsia-hercege-az-ido-homokja-prince-of-persia-the-sands-of-time/movie-95117" target="_blank"><em>Perzsia hercege</em></a>) és Simon West (<a href="http://port.hu/adatlap/film/tv/lara-croft-tomb-raider-tomb-raider/movie-37575" target="_blank"><em>Tomb Raider</em></a>), vagy kifejezetten operatőr-rendezőkről, mint Andrzej Bartkowiak (<a href="http://port.hu/adatlap/film/tv/doom-doom/movie-70402" target="_blank"><em>Doom</em></a>) és Jan de Bont (<em><a href="http://port.hu/adatlap/film/tv/lara-croft-tomb-raider-2-az-elet-bolcsoje-lara-croft-and-the-cradle-of-life-tomb-raider-2/movie-55912" target="_blank">Tomb Raider 2</a>.</em>), netán kaszkadőrről (<a href="http://port.hu/adatlap/film/mozi/need-for-speed-need-for-speed/movie-145628" target="_blank"><em>Need for Speed</em></a>). Pedig ez a máig meglepően szűk körű és alacsony presztizsű alműfaj régen kitört az <a href="http://www.polygon.com/2016/11/1/13486846/uwe-boll-interview" target="_blank">Uwe Boll-gettó</a>ból, sőt minden zsánertársánál hevesebben igényelné és jobban meghálálná, ha pályáihoz ihletett, egyéni gondolatvilágú művészek ülnének ügyes kezű álomgyári konzolzsokék helyett. A közelmúlt formabontó francia (Christophe Gans, Xavier Gens) és japán (Miike Takashi) jelöltjei után az idei év meghozni látszik ezt a rég várt áttörést Hollywoodban: a szuperhős-dömping (<a href="http://port.hu/adatlap/film/tv/zold-darazs-the-green-hornet/movie-114842" target="_blank"><em>Zöld Darázs</em></a>), óriásszörny <em>blockbuster</em> (<a href="http://port.hu/adatlap/film/mozi/godzilla-godzilla/movie-147975" target="_blank"><em>Godzilla</em></a>) és intergalaktikus mega<em>franchise</em> (<a href="http://port.hu/adatlap/film/mozi/zsivany-egyes-egy-star-wars-tortenet-rogue-one-a-star-wars-story/movie-174471" target="_blank"><em>Zsivány Egyes</em></a>) mellett a játékadaptációk <em>fanservice</em>-re épített üzleti modelljeiben is helyet kaptak a rizikós ifjú géniuszok. A játszma tétje pedig ezúttal is dupla vagy semmi: egyik oldalon az egyéniség művészileg és műfajilag produktív találkozása az alapanyag szigorú normarendszerével (Gareth Edwards), a másikon látványos piaci leszereplés (Gondry) vagy épp teljes felmorzsolódás a dollárcsilliárdos produkcióban (Jones).</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/ass1.jpg" alt="ass1.jpg" class="imgleft" />Hasonlóan a bizarr kívülállók szürreális kalandjaihoz vonzódó Gondy és az óriásszörnyfilm megható revíziójával (<a href="http://port.hu/adatlap/film/tv/monsters/movie-150440" target="_blank"><em>Monsters</em></a>) induló Edwards példájához, a <a href="http://port.hu/adatlap/film/mozi/warcraft-a-kezdetek-warcraft/movie-158505" target="_blank"><em>Warcraft</em></a>-filmverzió rendezésével megbízott Duncan Jones is igazolható stúdióválasztásnak tűnt a renitens kortárs zsáner<em>auteur</em>ök szerencsére egyre népesebb táborából – elvégre két előző nagyjátékfilmje egyaránt a folytonosan ismétlődő narratívák, kötött pályák és az újraindítható, kérészéletű karakterek <em>gamer</em>-élményét kódolta irracionális zsánermotívumokba, legyen szó a <a href="http://port.hu/adatlap/film/tv/hold-moon/movie-106761" target="_blank"><em>Hold</em> </a>klón-drámájáról vagy a <a href="http://port.hu/adatlap/film/tv/forraskod-source-code/movie-116372" target="_blank"><em>Forráskód</em></a> időhurok-thrilleréről. Ugyanakkor a minden téren kudarcnak bizonyult <em>Warcraft</em> teljesen idegen (nagy)pályát jelentett a brit alkotó számára, mivel a világépítő játék epikus kalandnarratívája épp attól a klausztrofób variációs rémálomvilágtól fosztotta meg, amire látásmódja épült (netán személyes élményeiből táplálkozva <a href="http://ultimateclassicrock.com/david-bowie-son-director-jones/" target="_blank">egy művésztitán gyermekeként</a>, akinél óhatatlanul ott kísért az életpálya-ismétlés/másolás kényszere). Hozzá képest a az <a href="https://www.youtube.com/watch?v=JcZ5aHju5v8" target="_blank"><strong><em>Assassin’s Creed</em></strong></a> kormányához állított Justin Kurzel ausztrál fenegyereke igazi sötét lónak számít, akit korábbi alkotásai élből nem predesztináltak egy számítógépes kalandjáték vászonra ültetésére: a <a href="http://port.hu/adatlap/film/tv/a-snowtown-i-gyilkossagok-snowtown/movie-128392" target="_blank"><em>Snowtown</em></a> kisrealista sorozatgyilkos drámájának homofób mészárosai vagy a <a href="http://port.hu/adatlap/film/mozi/macbeth-macbeth/movie-164148" target="_blank"><em>Macbeth</em></a> történelmi tragédiájának király-, barát- és gyermekgyilkos címszereplője jóformán csak legfőbb időtöltésükben rokoníthatóak a játék „asszaszinjaival”, a kurta Kurzel-életmű belső családi konfliktusokra épülő, erőtejesen karakterorientált művészfilmjei pedig még annyira sem passzolnak egy akcióközpontú virtuálvalóság-scifihez, mint Björk-videoklipek a Zöld Darázs hőstetteihez. Ráadásul a karcos art-rendező eddigi két filmjének legmarkánsabb formai vonását épp az a komótos, lassú sodrású cselekményépítés jelenti, ami egy emberi drámának revelatív erőt adhat, de egy olyan történetnél, ami alapvetően háztetőkön ugráló szupergyilkosok pergő iramú küldetéseiből táplálkozik, nyugodt szívvel nevethető kontraproduktívnak.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/ass2.jpg" alt="ass2.jpg" class="imgleft" />Kurzel adaptációi eleddig meglehetősen eltérő forrásból táplálkoznak (elvégre skálájuk a megtörtént bűnesettől Shakespeare-drámán át Ubisoft-játékig terjed), de mindhárom mű közös vonása az alapanyag szorosra fűzése a való világgal (mint a vészbanyák realista értelmezése vagy a Snowtown-gyilkosságok ábrázolásának szigorú dokumentarizmusa) és a személyes lelki traumák szubjektív lencséje (lásd a halott Macbeth-gyermek víziójának motívumát). Az <a href="http://port.hu/adatlap/film/mozi/assassins-creed-assassins-creed/movie-175430" target="_blank"><em>Assassin’s Creed</em></a> digitális effektparádéjánál ezek a hitelesítő stratégiák jócskán alapanyagidegenek, ám a rendező még így is sikerrel épít fel - és tesz egyenrangú drámai színtérré - egy steril, ingerszegény jelenbeli világot, a betonfalai közé zárt emberi bábokkal és kisstílű manipulátorokkal (akárcsak a <em>Snowtown</em> gyilkos közösségénél), amelyből az akció- és látványdús középkori fantáziajelenetek egyfajta kiutat jelentenek: pontosabban egy kényszerű pótcselekvést, ami jótékony terápia, humanista célú gyógymód helyett inkább az agymosás és elnyomás céljait szolgálja. Mialatt ebben a virtuális mesevilágban a hős tetőgerinceken száguld, triplaszaltókkal szeli át a szakadékokat és halálugrásokkal zuhan a szabadulásba, a géptermi valóságban pár méternyi mozgástérbe szűkített kényszerpályákon pattog faltól falig, padlótól plafonig – haladása pusztán illúzórikus, a néző számára is csupán a folyamatos vágás segítségével tüntethető fel lineáris mozgásnak. Amennyiben Kurzel <em>Macbeth</em>je egy saját képzeletének foglyává vált, korlátlan hatalmú zsarnok tragédiája, Callum Lynch alakjával a mások által, előre megírt történetbe szorított renitens személyiség kalandját meséli el a rendező: előbb egyszerű képteremtő, aki csupán látható és rögzíthető formába önti őse rekonstruált történetét rabtartóinak, majd fokozatosan beleviszi saját karakterét, igényeit, mígnem teljesen magáévá teszi avatárját és kizsákmányolói ellen fordul. Az <em>Assassin’s Creed</em> egyfajta szerzői párdarabja a <em>Macbeth</em>nek (nem véletlenül alakítja két főszerepét ugyanaz a színészpáros, aláhúzva a figurák közötti párhuzamot): míg a Shakespeare-dráma az önpusztító művészfilmes elidegenedését és nagyívű bukását énekli meg, addig a Ubisoft-adaptáció az Álomgyár korlátai közül saját erőszakos indulatával és ösztönös rombolási vágyával kitörni képes alkotó sötét kalandtörténete.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/ass3.jpg" alt="ass3.jpg" class="imgleft" />Az, hogy az <em>Assassin's Creed</em> mégsem tekinthető Jones <em>Warcraft</em>-adaptációjához fogható totális művészi kudarcnak, sőt (vehemens negatív fogadtatása ellenére) még némely műfaji erénnyel is dicsekedhet, főleg annak a kritikai önreflexiónak köszönhető, ami Kurzel filmjét kesernyés alkotói önarcképen túl a számítógépjáték-adaptációk első zsánerrevíziós kísérletévé teszi. Többről van itt szó egy olyan kegyetlen, hiperagresszív antihősnél, akit mindössze az tesz pozitív figurává, hogy nála is gonoszabb templomos lovag ellenfelei az egész emberiséget dróton rángatott bábokká akarják génmódosítani, valamint egy olyan végkifejletnél, amely az akciófilmek alapszabályával ellentétben egyetlen röpke orvgyilkosságra redukálja a kötelező várospusztító/tömegmészárló látvány-finálét. A formabontó film inkább azzal az egyenlőségjellel tűnik ki műfajtársai közül, amely nem csak a szerzői rendezőt azonosítja a főhőssel, de más (hasonlóan kritikus) nézőpontból tekintve a nézők/játékosok tömegét is. A nyitójelenetben elhangzó asszasszin-krédó lényegét az az ijesztő kapcsolat jelenti, ami az eskü két sorát összeköti: a „semmi sem valóságos” és a „mindent szabad” összefüggése az eredeti középkori inkvizíciós kontextusban kevés relevanciával bír (vajon miért nem „valóságos” fellépni a másként gondolkodást erőszakkal elfojtó zsarnokság ellen?), ám a 21. században már kényelmetlenül összemossa az otthoni monitorokon tömeget pusztító játékosokat a virtuális mások mögé rejtőző <em>cyber bully</em>-kkal, a modern hadviselés drónpilótáival vagy akár a választásokat manipuláló <em>hacker</em>ekkel. Virtuális módon kiélni az agressziót és destruktivitást nem megszabadít, hanem függőségbe húz – ezt az állítást (megkérdőjelezhető vagy sem) azért eleddig egyetlen játék-adaptáció sem vetette fel célközönségének, mint ahogy a pornófilmek világában is felettébb ritka (bár <a href="http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12205" target="_blank">létező</a>) stratégia a szexmánia sötét oldalára reflektálni.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/ass4.jpg" alt="ass4.jpg" class="imgleft" />Kurzel filmje szerint az erőszak szerves részét képezi minden ember személyiségének (erről tanúskodik a <em>Snowtown</em> sorozatgyilkosságig aljasuló kamaszhőse vagy a nemes Macbethen eluralkodó vérszomj), gyökeres kiirtását pedig a szabad akarat sínyli meg (lásd még <a href="http://port.hu/adatlap/film/tv/mechanikus-narancs-a-clockwork-orange/movie-40031" target="_blank"><em>Mechanikus narancs</em></a>) – a virtuális világban korlátlan hatalmú orvgyilkossá válás látszólag kompromisszumos megoldást kínál <em>id</em> és <em>szuperegó</em> harcában, mentesítve az erkölcsi felelősség terhétől. Azonban óhatatlanul eljutunk arra a pontra, amikor a virtuálisan kiélt erőszak kiszabadul a négy fal magányából és a mások által elkövetett/megírt gyilkosságok reprodukciói valódi tettekké válnak a hús-vér világban. Ahogyan a <em>Snowtown</em> fiatal hőse is közönségből lesz elkövető, az első heves ellenreakcióktól a közönyös szemlélésen át az aktív résztvevőig (vagy ahogy Kurzel olvasatában Macbeth lecsúszását elsősorban egyre erősödő hite okozza a vészbanyák jóslataiban), az <em>Assassin’s Creed</em> Callum Lynch-ét (a név jelentheti azt is: „hívjuk őt lincselésnek”) ugyancsak ez az „átvérzés” alakítja asszaszinné, amely az egyre erősebb azonosulásból fakad saját énje és az ősi avatár-szupergyilkos között. Macbeth alapkonfliktusa Shakespeare-nél abból fakad, hogy képtelen eldönteni a körülötte lévő világról, vajon szuverén valóság vagy csupán fikció, egy „tűnő árny”, „félkegyelmű meséje”, „zengő tombolás” – ezek a jelzők pontosan illenek a számítógépes játékok szimulációvilágára is, rabjaik konfliktusa rokon a skót nemesúréval. Kurzel nem szimpla diadaléneket zeng erről a mesevilágról, a stúdió-konformitás felszíne alatt a nézőnek szegezi a kérdést: a markolatával felénk meredő asszaszin-tőr üres képzelődése vajon nem válik-e pont attól valódi acéllá, hogy képzeletünkben <em>valóban</em> megragadjuk.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2016%2F12%2F28%2Fpremier_assassin_s_creed%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2016%2F12%2F28%2Fpremier_assassin_s_creed%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2016%2F12%2F28%2Fpremier_assassin_s_creed%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=PREMIER - Assassin's Creed"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szelesvaszon.blog.hu/2016/12/28/premier_assassin_s_creed#comments"><img class="item_ctp" src="https://szelesvaszon.blog.hu/rss/image/post/id/12079223" border="0" /></a><br /></p>
premier
sci-fi
adaptáció
számítógépes_játék
0
SZÉLESVÁSZON
https://szelesvaszon.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/assassins_creed_poster.jpg
https://szelesvaszon.blog.hu/2016/11/01/premier_doctor_strange
PREMIER - Doctor Strange
2016-11-01T23:58:38+01:00
2016-11-01T23:58:38+01:00
Széles Vászon
https://blog.hu/user/761007
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Scott Derrickson, 2016 – amerikai</strong>. Szereplők: <strong>Benedict Cumberbatch</strong><strong>, Chiwetel Ejiofor, Mads Mikkelsen, Tilda Swinton, Rachel McAdams</strong>. Írta: <strong>Steve Ditko</strong> és <strong>Stan Lee</strong><strong> </strong>művéből <strong>C. Robert Cargill</strong><strong> és Scott Derrickson</strong>. Operatőr: <strong>Ben Davis</strong>. 115 perc. Amerikai bemutató: <strong>2016. november 4</strong>. Magyar bemutató: <strong>2016. november 3</strong>.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/strange01.jpg" alt="strange01.jpg" class="imgleft" width="178" height="254" />A szuperhős-eredettörténetek manapság nagyjából olyanok, akár az orális szex a tucatpornókban: egyfajta kényszerű, nyögvenyelős felszopások, amelyek nélkül nem indulhatna el a számtalan variációk monoton sorozatára épülő örömorgia, de közben egyik fél sem élvezi igazán – aki csinálja, annak minden figyelmét leköti, hogy potensre keményítse a franchise-t, akinek csinálják, pontosan tudja, hogy önfeledt élvezet helyett csupán egy előjáték passzív alanya, amelyben kitapogatják és méretet vesznek róla a későbbi sikeres együttműködés jegyében. Egy eredettörténet rég nem a folyamatáról szól, a cselekményváz standardizált, akár egy IKEA-használati utasítás: a revelációkat felváltották a relevanciák, a lényeg minél pontosabban feltérképezni a soron következő szuperhős-alany piaci potenciálját és a hozzá köthető társadalmi jelentésmezőt, elsősorban kiaknázatlan szegmenseket vizslatva. Miközben a lehető legkevésbé szabad frusztrálni a legfőbb felvevőkört jelentő fiatal férfi nézőtábort, az új figurával meg kell szólítani konkrétabb fogyasztócsoportokat is, legyen szó a trash-kultúra renitens örömeit élvezőkről (<a href="http://www.port.hu/deadpool/pls/w/films.film_page?i_film_id=167337" target="_blank"><em>Deadpool</em></a>), a Star Wars-bűvölt kocka-táborról (<em><a href="http://www.port.hu/a_galaxis_orzoi_guardians_of_the_galaxy/pls/w/films.film_page?i_film_id=144792" target="_blank">A galaxis őrzői</a></em>), a mind morcosabb afro-amerikaikról (<a href="http://www.port.hu/luke_cage/pls/w/films.film_page?i_film_id=177742" target="_blank"><em>Luke Cage</em></a>) vagy akár a <em>girl power</em> mindkét nembeli híveiről (<a href="http://www.imdb.com/title/tt2357547/" target="_blank"><em>Jessica Jones</em></a>) – majd végigfuttatni a szokásos algoritmust és kitapasztalni, mennyire kompatibilis az adott karakterrel.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/strange02.jpg" alt="strange02.jpg" class="imgleft" />Ennek alapján az idei aspiránst jelentő <a href="https://www.youtube.com/watch?v=DdTKVayeu4o" target="_blank"><em><strong>Doctor Strange</strong></em></a> esetében tökéletesen érdektelen, hogy miként lesz az ellenszenves, <em>übermesch</em> agysebészből az emberiség sorsát szívén viselő lézerkezű Gandhi-Gandalf, és hogyan győzi le a jobb hobbi híján világuralomra törő Darth Voldemort-ot. Jóval fontosabb, hogy kinek és miről is szól maga a figura, aki már 1963-as képregény-születése idején több ponton merész szakítás volt a korabeli szuperhős-<em>comics</em> normáival és így első pillantásra ma sem számíthatna heves érdeklődésre az Asztro-Tévé rajongók körén kívül. Kit célozhat meg a Csodastúdió a cumberbitch-ek exponenciálisan növekvő seregén és a kritikátlan Marvel-mániákusok globális táborán kívül egy olyan poros szuperhőssel, aki egyfelől épp emberfeletti vonásaival tagadja meg nézőitől a műfaj fizikai akcióit, villámfényű varázsigék verbalitására váltva (mint ahogy Woody Allen is megmondta: „más dolog egy csípős vezércikk a New York Timesban és más jól odasózni egy baseball-ütővel”), másfelől olyan spirituális üzenetekkel bombázza őket, amiktől még Yoda mester is szivárványszínűt hányna.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/strange03.jpg" alt="strange03.jpg" class="imgleft" />Amikor a 60-es évek nyitányán Steve Ditko rajzolósztár kitalálja magának, majd Stan Lee önjelölt strómanján keresztül feltálalja a korabeli célközönségnek, a jó doktor még szépen illeszkedett a friss Marvel-antihősök egzisztencialista vonulatába <a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/e2/c1/8f/e2c18f68f930bff68c5af50be1167f4d.jpg" target="_blank">Thing</a>től a <a href="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/9/9e/Silver_Surfer_01_cover.jpg" target="_blank">Silver Surfer</a>ig, plusz univerzális magányával, intellektuális felsőbbrendűségével és a keleti spiritualizmus tudattágító csodáival új felvevőpiacra talált a popkultúrára egyre fogékonyabb egyetemi ifjúság körében, akik akkoriban egymás mellé hímezték forradalmi lobogóikra Hihetetlen Hulk és Che Guevara arcmását. A pároldalas történetekben ismeretlen dimenziók és vízióuniverzumok bizarr mesevilágaiban mentőakciókat folytató mágus (akinek hol Ősöreg Mesterét kellett megvédenie gonosz ellenlábasaitól, hol valami bűnös emberi lelket volt kénytelen visszahozni a földi realitások szürke talajára) egyfajta lázadást képviselt a Superman-trend ellen, nem csupán a szellemi teljesítmények piedesztálra emelésével, de azzal a radikális szakítással is, ami az akkortájt divatba jövő realista szuperhős-szemlélet helyébe egy merészen absztrakt hallucináció-orgia felé mutatott kiutat az olvasóknak.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/strange04.jpg" alt="strange04.jpg" class="imgleft" />Nem mintha a klasszikus Lee-Ditko történetek különösebb szellemi teljesítményt vártak volna el olvasóiktól, maguk a mesék és szövegeik továbbra sem mozdultak el a 30-as évek matinésorozatainak <a href="http://www.denofgeek.us/sites/denofgeekus/files/styles/article_width/public/8/08/doctor-strange-steve-ditko-strange-tales.jpg" target="_blank">talajmenti színvonaláról</a> – épp elég volt a sikerükhöz, hogy megtalálták azt a réteget, ami másféle szelekciós elvek mentén választ csillagot a <em>comics</em> nyári egéről, egyfelől a mágiában megtalálva saját emberfelettiség-metaforáját, másfelől az irodalmi igényeket beáldozva a vizuális érdemek kedvéért. Manapság azonban, amikor még Superman hócipője is tele az emberiséggel, a fiatal felnőtt lakosság számára a Harry Potter-széria jelenti a gyermekkor bibliáját és az Álomgyárat szinte kizárólag a hipervizuális élmények attrakciói tartják a felszínen, Dr. Strange korabeli érdemei jócskán belesimulnak az általános elvárásokba: mágikus párbajai <em>young adult</em>-közhelyek, hallucinogén tartalma IMAX-konform, látványvezérlésű non-linearitása norma lett (lásd a szuperhős filmek cselekményidején mind jobban eluralkodó gigantikus káosz-szekvenciákat). A Marvel-stúdió számára épp ezért kínált tuti biztonsági játékot (aki pompásan betöltheti a felnőtt pót-Potter szerepét), ám ugyanakkor egy olyan karaktert jelent, aki máshol is rá tud csatlakozni a nagyközönségre, sőt némi kortárs társadalmi relevancia is lapul bűvészdobozában.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/strange05.jpg" alt="strange05.jpg" class="imgleft" />Scott Derrickson kiválasztása a rendezői szerepre (aki eleddig főként a <a href="http://www.prae.hu/index.php?route=article%2Farticle&aid=7588" target="_blank">horrorműfaj keresztény</a> értelmezésével szerzett erősen vitatható érdemeket a kortárs tömegfilmben) világosan jelzi, hogy a hangsúly ezúttal az eredettörténet megváltás-jellegére kerül. Többé-kevésbé minden szuperhős átmegy ezen a fázison Peter Parker „nagy hatalom nagy felelősség”-felismerésétől Wolverine magányos farkasának csatlakozásáig az X-falkához, Doctor Strange azonban konkrétan attól alakul emberfeletti képességű hérosszá, hogy hátrahagyja az anyagi világ csalfa csábításait, önnön belső értékei felé fordul és olvasójegyet szerez a tibeti Édesvíz-kiadó könyvtárába. Batman és a Vasember jelmez-vezérelt kétlakiságával szemben neki végig kell mennie egy úton, hátra kell hagynia korábbi luxuséletét és megtagadni eddigi értékrendjét, alázattal és nyitottsággal fordulva egy kevésbé örömelv-vezérelt, sőt önmegtartóztató lét felé saját testi-lelki túlélése érdekében – hasonlóan az <a href="http://www.port.hu/amikor_megallt_a_fold_the_day_the_earth_stood_still/pls/w/films.film_page?i_film_id=91103" target="_blank"><em>Amikor megállt a Föld</em></a> űrbéli megváltója által kijelölt kényszerprogramhoz az egész emberiség számára. Derrickson otthonosan mozog ebben az üdvösség-narratívában és rutinos pályaudvari hittérítőként azzal is tökéletesen tisztában van, kiket kell elsősorban megcéloznia a siker érdekében, főleg mivel az utóbbi években depresszió-, alkohol- és öngyilkossági statisztikák sora jelzi nyilvánvaló sebezhetőségüket, társadalmi instabilitásukat és növekvő elégedetlenségüket.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/strange06.jpg" alt="strange06.jpg" class="imgleft" />A <a href="http://www.port.hu/doctor_strange/pls/w/films.film_page?i_film_id=174396" target="_blank"><em>Doctor Strange</em></a> friss célkeresztjébe került társadalmi csoport az a fehér, középkorú férfinépesség, amelynek tagjai (a kötelező <em>midlife-crisis</em> mellett) növekvő mennyiségben kénytelenek megtapasztalni a totális talajvesztés szüleik számára ismeretlen élményét: amikor kizuhanva a saját biztonsági zónából újra kell értelmezni az életet. Mindazok, akik számára a munka nem csak az anyagi függetlenség biztos érzését kínálta, de a jól végzett hivatás önértékelési fundamentumát is („Én DOKTOR Strange vagyok!”), egyfajta mániát, ami szuperférfi-érzéssel jutalmaz a belefektetett energiákért és a beáldozott emberi kapcsolatokért – hogy aztán az elvesztésével ott találják magukat üres kézzel egy hídkorláton. Mindazok, akik többé nem bíznak saját demokratikusan megválasztott vezetőikben, mert azokat is ugyanolyan sötét erők tartják hatalmon és hangzatos frázisaik mögött tehetetlenek a lakáselárverezések, gyárbezárások hétköznapi realitásaival szemben. Egyszóval nagyjából azok, akik manapság Donald Trump-ra (Brexitre, szögesdrótra) voksolnak intelligencia-hányadostól, társadalmi helyzettől és szuvas fogak számától függetlenül, pusztán azért, mert egy hiperagresszív, gyorsnak és hatékonynak tűnő sikerstratégiát ígér nekik az elveszett múlt visszaállítására, ahelyett, hogy szembe kelljen nézniük a jelen helyzet elkerülhetetlen kompromisszumaival, és a jövőbeli szükségszerű változtatásokkal – amiket ráadásul sokkal nehezebben viselnek mind fiatalabb sorstársaiknál, mind a nélkülözést közelebbről ismerő kisebbségeknél.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/strange07.jpg" alt="strange07.jpg" class="imgleft" />Nem véletlen hát, hogy szemben az alapképregénnyel és korábbi adaptációival, az idei <em>Doctor Strange</em>-ben kiemelt szerepet kap a szakmai átképzés lelki/szellemi akadályainak legyűrése (amelyre a Ditko-féle eredet-comics alig három panelt pazarolt) és a sorsjobbító tibeti Legfőbb Varázslót sem holmi mendemondák vagy misztikus víziók (mint az 1978-as <a href="http://www.imdb.com/title/tt0077469/" target="_blank">tévéverzió</a>ban) sodorják útjába, hanem egy megváltódott, öngyógyító férfisorstárs igazítja útba (a kínai piac érdekében Nepálba áthelyezett) Kamar-taj felé. Derricksonnál ez az öngyógyítás nem a tudományos-technikai gondolkodásmód műtéti beavatkozásait jelenti, hiszen remegő kezei épp ettől fosztják meg a főhőst – a valódi kezelés a vereség elfogadása és produktív feldolgozása, a kompromisszumok stratégiája a kontrollmánia helyett, a lelki hozzáállás megváltoztatása: Strange keserű kijelentése („Én vagyok az egyetlen, aki megműthetném magam”) az üdvözülés jelszavává válik, amint rádöbben, hogy ehhez az operációhoz a lelkébe kell szikét vágni, és a műtőasztalon haldokló fizikai test helyett az asztráltest a valódi korrekció helyszíne. Szemben a közelmúlt Marvel-eredet-történeteinek nagyarcú egobajnokaival (a <em>Galaxis őrzői</em>nek Quilljétől az <em>Ant-Man</em> főhőséig), akiknél a csapatjáték előnyeinek felismerése bőven elég volt az üdvösséghez, Dr. Strange az önirónikus pillanatok ellenére is egy Jedi-lovag szerzetesi alázatával fogadja el saját új korlátait: ahogy a záróképen felcsatolja az órát remegő kezére, abba belesűrűsödik az egész Derrickson-film tanulsága a szükségszerű továbblépésről és az együtt haladásról a könyörtelen idővel, minden kudarc ellenére.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/strangemeds.jpg" alt="strangemeds.jpg" class="imgleft" />Mert ebben a Marvel-filmben az antagonista igazi ellenfele nem a Jóság, a Szeretet vagy a Demokrácia, hanem az a kibaszott Haladás, amit a szüntelenül zakatoló idő jelképez: az Idő, ami Kaecilius sötét mágusa szemében „mindent megöl” és „sértés az emberiségre nézve”. A főgonosz célja ezúttal vérbeli konzervatív vezetőhöz illőn a dicső múlt konzerválása, egy olyan állapot rekonstruálása, amely képes megóvni a világot az alapvető változásoktól az állandóság paradicsomi illúziójába zárva. Ezt a kártékony illúziót kell kiirtania magából az újjászülető főhősnek és saját fegyverét a Sötét Dimenzió ellen fordítva ezzel az illúzióval képes alkuba kényszeríteni Dormammu <em>overlord</em>ját (kissé átrajzolva a Ditko-képregény alaptörténetét, ahol a hasonszőrű alku alapját a közös ellenséggel szembeni összefogás jelentette) – és pont a rugalmasságnak és adaptációs képességnek a hiánya az, amiért a fegyvertársat jelentő Mordo szembefordul vele, hogy elinduljon az alap<em>comics</em>ban betöltött főgonosz-szerepkör felé vezető úton. Legyen az alapja bármilyen ideológia, képviseljék jóságos vagy gonosz karakterek, az eszményekhez való merev ragaszkodás destruktív színezetet kap Derricksonnál: hiába veti be ez a film is egy határozott fehér vezetőnő és egy rendíthetetlen fekete harcos pozitív párosának figuráját a konzervatív terror fenyegetése ellen (lásd a harmadik <a href="http://www.port.hu/the_purge:_election_year/pls/w/films.film_page?i_film_id=174142" target="_blank"><em>Purge</em> film</a> politikai disztópiáját vagy az idei <a href="http://www.port.hu/a_het_mesterlovesz_the_magnificent_seven/pls/w/films.film_page?i_film_id=174807" target="_blank"><em>Hét mesterlövész</em></a> végső leszámolását a templomban), a két szellemi vezéralak ezúttal nem leegyszerűsített szemléltető-ábra a demokrata párt szolgálatában, inkább a politikai hatalomról szóló naiv elképzelések kritikája egy olyan célközönség számára, amelynek magában kellene megoldásokat találnia a rászakadt társadalmi problémákra, ahelyett hogy tévéképernyőkön bohóckodó mindennemű kirakatbabáktól várja őket.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/strangeutso.jpg" alt="strangeutso.jpg" class="imgleft" />Azoknak pedig, akiket eredendően hidegen hagy a <em>Doctor Strange</em>-opusz ezévi Marvel-újítását jelentő spiritualitás nemes többlettartalma és a mögötte húzódó politikai üzenet, megtalálhatják a maguk megváltását abban a rendhagyó látványvilágban, amely közvetve éppen ennek a szuperhős-transzcendenciának köszönhető. Derrickson filmjében a kaland és pusztulás IMAX-vásznakra komponált képei örömteli (bár az <a href="http://www.port.hu/eredet_inception/pls/w/films.film_page?i_film_id=105025" target="_blank"><em>Eredet</em></a> után újdonságszámba menőnek aligha nevezhető) formabontást jelentenek az elmúlt évek mechanikus metropolisz-rombolásaihoz képest, ahol az egyetlen különbséget az jelentette, hogy éppen óriásrobot, űrbeli óriásszörny vagy óriásdémon gyalulja fölid New York, Chicago vagy London belvárosát. A Tükördimenzióba helyezett akciószekvenciák, ahol geometriai fraktálokba hajtogatott városképekben üldözik egymást a szuperszereplők vagy a főhős röpke kiruccanásai a spirituál-univerzumok escher-i látványcsodáiba a narratív szempontok markáns mellőzésével immár olyan absztrakt vizuális terekbe repítik a nézőt, amelyek a kísérleti filmek mesevilágával határosak, legyen szó a <a href="http://www.port.hu/2001_-_urodusszeia_2001:_a_space_odyssey/pls/w/films.film_page?i_film_id=38821" target="_blank"><em>2001: Űrodüsszeia</em></a> csillagkapu-szekvenciájának nonfiguratív tripje vagy a Dali-féle bizarr szürrealizmus megidézésről. A Steve Ditko-féle pszichedelikus képregénykockák logikus IMAX-fejleményét jelentő elvont látványattrakciók ezúttal még arra is képesek, hogy indokolttá tegyék a térhatású vetítéseket – ha van egyáltalán szuperhős-film, amiért érdemes a 3D-előadásra jegyet váltani, az kétségtelenül az idei <em>Doctor Strange</em>. Elvégre pusztán ezek a jelenetek megértetik velünk, miért is tök felesleges egy Marvel-filmet az egyetlen metauniverzumban összetalálkozó karaktervilág, az egymásba ágyazódó drámai történetek vagy a komplex konfliktushálók jobbára piacvezérelt, hazug illúziói miatt megnézni, netán bármiféle reflexiókkal igazolni többnyire rögbuta meséik létjogosultságát – mikor az egyetlen értékelhető érdemük csak akkor fénylik fel a vásznon, ha történetjelmezektől megfosztott képsoraikkal képesek a vegytiszta látványélvezet érzéki élményén át összeölelkezni a nézőjükkel.</span></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2016%2F11%2F01%2Fpremier_doctor_strange%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2016%2F11%2F01%2Fpremier_doctor_strange%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2016%2F11%2F01%2Fpremier_doctor_strange%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=PREMIER - Doctor Strange"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szelesvaszon.blog.hu/2016/11/01/premier_doctor_strange#comments"><img class="item_ctp" src="https://szelesvaszon.blog.hu/rss/image/post/id/11923191" border="0" /></a><br /></p>
premier
sci-fi
képregény
szuperhős
0
SZÉLESVÁSZON
https://szelesvaszon.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/strange01.jpg
https://szelesvaszon.blog.hu/2016/10/26/dupla_vetites_triple_9_accountant
DUPLA VETÍTÉS - Triple 9 / The Accountant
2016-10-26T11:58:05+02:00
2016-10-26T11:58:05+02:00
Széles Vászon
https://blog.hu/user/761007
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>John Hillcoat </strong>/ <strong>Gavin O'Connor</strong>, <strong>2016 – amerikai</strong>. Szereplők: <strong>Chiwetel Ejiofor</strong><strong>, Casey Affleck, Aaron Paul, Woody Harrelson, Kate Winslet </strong>/ <strong>Ben Affleck</strong><strong>, Jon Bernthal, Anna Kendrick, JK Simmons</strong>. Írta: <strong>Matt Cook</strong><strong> </strong>/ <strong>Bill Dubuque</strong>. Kép: <strong>Nicolas Karakatsanis</strong><strong> </strong>/ <strong>Seamus McGarvey</strong>. US bemutató: <strong>február 26</strong><strong>.</strong> / <strong>október 24</strong><strong>.</strong> Magyar bemutató: <strong>október</strong> (DVD)<strong> / október 27.</strong></span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/tripleposter.jpg" alt="tripleposter.jpg" class="imgleft" /><a href="http://www.imdb.com/title/tt0050213/?ref_=fn_al_tt_3" target="_blank"><em>Rico fivérek</em></a>, <a href="http://www.imdb.com/title/tt0054041/?ref_=fn_al_tt_1" target="_blank"><em>Baker mama gyilkos porontyai</em></a>, <a href="http://www.port.hu/testverek_the_brotherhood/pls/fi/films.film_page?i_film_id=150380&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_blank"><em>Testvérek</em></a>, <a href="http://www.port.hu/bonnie_es_clyde_bonnie_and_clyde/pls/w/films.film_page?i_film_id=259" target="_blank"><em>Bonnie és Clyde</em></a>, <a href="http://www.port.hu/a_keresztapa_the_godfather/pls/w/films.film_page?i_film_id=5609" target="_blank"><em>Keresztapa</em></a> – a modern gengszterfilm története szorosan összefonódik a családi bűnözés fogalmával: míg a klasszikus elődök öntörvényű lázadói szemében a szent Család a társadalom megtagadott mikrokozmosza volt (Cagney <a href="http://www.port.hu/a_kozellenseg_the_public_enemy/pls/w/films.film_page?i_film_id=14803" target="_blank"><em>Közellenség</em></a>étől a <a href="http://www.port.hu/a_felelem_orai_the_desperate_hours/pls/w/films.film_page?i_film_id=9652" target="_blank"><em>Félelem órái</em></a>nak otthon-terrorizáló Bogartjáig), addig az álomgyári gengszterrevízió előszeretettel fordított a viszonyon és ábrázolta a bandákat diszfunkcionális famíliaként, amelyeket a hagyományos bűnhierarchia helyett komplex érzelmi viszonyok traumatikus kapcsolathálója tart egyben – és ítél végzetre. Nem csoda, hogy ezek a filmek kezdettől komoly szerepet szántak a testvéri kapcsolat motívumának, ami egyszerre kínálta a báty-karakterben a Főnök-apák ingatag verzióját, valamint a testvérféltékenység és rivalizálás gengszterközegbe kiválóan passzoló drámai konfliktusát. Ettől a robbanásveszélyes családi bűnözéstől már csak egy lépést jelentett a szívszorító fivérdráma: a századvégtől mind több neves rendező csapott le az ígéretes műfajkeresztezésre Abel Ferraratól (<a href="http://www.port.hu/a_temetes_the_funeral/pls/w/films.film_page?i_film_id=2437" target="_blank"><em>Temetés</em></a>) Richard Linklateren át (<a href="http://www.port.hu/a_newton_fiuk_the_newton_boys/pls/w/films.film_page?i_film_id=2806" target="_blank"><em>A Newton-fiúk</em></a>) Woody Allenig (<a href="http://www.port.hu/kasszandra_alma_cassandra_s_dream/pls/w/films.film_page?i_film_id=90958" target="_blank"><em>Kasszandra álma</em></a>), sőt még saját szerzőket is talált magának többek között James Gray (<a href="http://www.port.hu/kis_odessza_-_a_bun_feszke_little_odessa/pls/w/films.film_page?i_film_id=1371" target="_blank"><em>Kis Odessza</em></a>, <a href="http://www.port.hu/az_ejszaka_urai_we_own_the_night/pls/w/films.film_page?i_film_id=90369" target="_blank"><em>Az éjszaka urai</em></a>) vagy Scott Cooper (<a href="http://www.port.hu/a_harag_tuze_out_of_the_furnace/pls/w/films.film_page?i_film_id=149924" target="_blank"><em>A harag tüze</em></a>, <a href="http://www.port.hu/fekete_mise_black_mass/pls/w/films.film_page?i_film_id=161183" target="_blank"><em>Fekete mise</em></a>) személyében.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/accountant1.jpg" alt="accountant1.jpg" class="imgright" />Az ausztrál John Hillcoat eddigi nagyjátékfilmjei változatosabb skálán mozognak annál, hogy begyömöszölhető lenne a gengsztermelodráma-szerzők skatulyájába, de annyi bizonyos, hogy valamennyi szenvedélydús alkotása abban a kies és kíméletlen határsávban játszódik, ahol a társadalom törvényei átadják helyüket az egyén öntörvényeinek – legyen az rideg szuperbörtön (<a href="http://www.port.hu/ghosts..._of_the_civil_dead/pls/w/films.film_page?i_film_id=170051" target="_blank"><em>The Ghosts of the Civil Dead</em></a>), ausztrál western-puszta (<a href="http://www.port.hu/az_ajanlat_the_proposition/pls/w/films.film_page?i_film_id=79162" target="_blank"><em>Az ajánlat</em></a>), szeszpárás hegyvidék (<a href="http://www.port.hu/fekezhetetlen_lawless/pls/w/films.film_page?i_film_id=130605" target="_blank"><em>Fékezhetetlen</em></a>) vagy éppen poszt-apokaliptikus országút (Az út). Azokban a filmjeiben, amelyekhez outlaw hősöket választ, Hillcoat laza természetességgel nyúlt a fivérek háromszögtörténeteihez, főhős-szerepbe a középső fiút állítva, pengeélen az öccs-karakter elveszett ártatlansága és a báty-figura fékevesztett indulatai között. Míg az <em>Ajánlat</em> vagy a <em>Fékezhetetlen</em> könnyen besorolható a gengszterfilmek táborába (hiába a múlt és a vidéki környezet), addig a long island-i Gavin O’Connor zsánermunkái kezdettől közelebb álltak a családi drámákhoz, legyen szó akár a <a href="http://www.port.hu/pasifogo_tumbleweeds/pls/w/films.film_page?i_film_id=66322" target="_blank"><em>Pasifogó</em></a> anya-lány <em>road movie</em>járól, az <a href="http://www.port.hu/a_zsaruk_becsulete_pride_and_glory/pls/w/films.film_page?i_film_id=90982" target="_blank"><em>A zsaruk becsülete</em></a> korrupt rendőr-filmjéről, a <a href="http://www.port.hu/warrior_-_a_vegso_menet_warrior/pls/w/films.film_page?i_film_id=121064" target="_blank"><em>Warrior</em></a> MMA-sportdrámájáról vagy a <a href="http://www.port.hu/jane_got_a_gun/pls/w/films.film_page?i_film_id=150319" target="_blank"><em>Jane Got a Gun</em></a> női westernjéről. O’Connor (többnyire ír) családjainál a szülő-gyerek vagy testvérkapcsolatok bénító múltbéli traumát hordoznak, amelyet csak az adott zsánertől elvárt látványos finálé tisztítótüze tud kiégetni a hősökből, legyen az lincselésig fajuló utcai zavargás vagy véres ringharc. Ha Hillcoat a melodráma túlfűtött szenvedélyeit hűti a szikár bűntörténetekkel, O’Connor épp az erőszakzsánerekkel nyitja meg a férfiközönséget a könnyfakasztó érzelmi történetek felé – a fivér-motívum egyiküknél az egzotikus bűn-világot helyezi hétköznapi közegbe, másikuknál a hétköznapi emberi kapcsolatok revelatív kalandokká válásának színtere.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/triple1.jpg" alt="triple1.jpg" class="imgleft" />Nem véletlen, hogy Hillcoat Fivér-trilógiája végére eljutott a kortárs amerikai rögvalóságba, megfosztva alakjaitól a múlt csalóka dicsfényét (akik üres óráikban költői gondolatokba merülve csodálják az <em>outback</em> naplementéjét vagy féltve óvott szabadságuk érdekében beleznek és herélnek). A <a href="https://www.youtube.com/watch?v=hfeiINSMU1I" target="_blank"><em><strong>Triple 9</strong></em></a> idei opusza a georgiai Atlanta sivár gettóiban végre felhagy a vadromantikával, sokszereplős <em>heist</em>-drámája egy párfős rablóbanda néhány napjának viharos történetében mesél a rendező kedvelt témáiról, ám ezúttal nemcsak az eddigi írótárs Nick Cave lírai szövegei, a szemet gyönyörködtető tájképek és az édesbús háttérzenék mankói nélkül, de a tőle megszokott érzelmi azonosulás örvénymélybe rántó ereje nélkül – inkább a dokumentálásra szavazva. Nem mintha a <a href="http://www.port.hu/triple_9/pls/w/films.film_page?i_film_id=169499" target="_blank"><em>Triple 9</em></a>-ból hiányoznának a heves érzelmek, de a rendező ezeket jóval nagyobb távolságból ábrázolja: hősei akár bűnözők, akár rendőrök, a michael mann-i profizmus fegyverével védekeznek magánéleti drámák támadásai ellen. Ahogy a szemléletmód veszít korábbi személyességéből, úgy a sztoriban is háttérbe szorul a bandán belüli érzelmi feszültség: a háromfős rablócsapat szűk családmodellje gyakorlatilag még az expozícióban felbomlik az összekötő kapcsot jelentő báty-figura halálával - a gengszterfőhős magánéleti konfliktusa inkább kisfia visszaszerzéséről szól az orosz maffiához tartozó exnejtől, ahogyan a vele párhuzamba állított rendőrhős problémája is elsősorban az otthonhoz kötődik. Hillcoat egyszerre szakít a fivér-triók háromoldalú önarcképével (zsigeri zsánerfilmes, idealista művészlélek és a kettő között balanszírozó túlélő-hős) valamint azzal a sajátos, balladai hangvételű és kopár szimbólumokra épülő történetmeséléssel, amely eddigi sikereinek zálogát jelentette: a képekbe sűrített látványos érzelmek testvérmelodrámája átadta helyét egyfajta hűvösebb, személytelenebb profizmusnak (<em>spoiler</em>:), amelybe (eddigi életművében először) bele is pusztul a személyes alteregó.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/accountant2.jpg" alt="accountant2.jpg" class="imgright" />O’Connor idei <a href="https://www.youtube.com/watch?v=bl1HG8dOqjA" target="_blank"><em><strong>Könyvelő</strong></em></a>je az acélszürke Bostonban hasonló nagy lépéssel távolabb kerül az eddigi életmű igen szoros fivértematikájától, és a hozzá kötődő leplezetlen férfi-melodrámától, amely igen szorosan kapcsolja egymáshoz a <em>Zsaruk becsülete</em> és a <em>Warrior</em> férfihősökre alapozott műfaji drámáit. Míg Hillcoat számára a testvér-bandák egy mellérendelő, egyenlőségen alapuló modellt kínáltak, addig O’Connor fivértörténeteinek sokszögeiben mindig ott az Atya csúcsfigurája, akinek szeretete-elismerése és gyűlölete-elutasítása a testvérek közötti kemény szembenállás alapját jelenti. Ezekben a filmekben az alkoholista, egoista apa egyszerre instabil, jellemgyenge családfő és a rivalizáló fiúk karrierjének kőkemény diktátorvezére (rendőrfőnök vagy birkózóedző), akinek árnyékából a fivérek (plusz a <em>Zsaruk becsülete</em> esetében a kishúg férje) ellentétes tagadás-stratégiák párhuzamos cselekményszálában próbálnak kilépni, míg végül a fináléban egyszerre szabadulnak meg a múlt terhétől és találnak vissza egymás karjába vérgőzben és könnytengerben. Ennek fényében a <a href="http://www.port.hu/a_konyvelo_the_accountant/pls/w/films.film_page?i_film_id=172131" target="_blank"><em>Könyvelő</em></a> magányos, autista szuperhőse, aki egyszerre matematikai zseni adószakértő, maffia-szervezeteknek dolgozó pénzmosó specialista és szükség esetén könyörtelen gyilkológép, látszólag távol áll elődeitől – ám az életmű ismeretében a visszatérő flashback-jelenetek első perceitől borítékolható (<em>spoiler:</em>), hogy a kisöccs háttér-figurája nem csak fontos szerephez jut a jelenbeli cselekményben, de maga a párhuzamos szálon dolgozó korporációs bérgyilkos antagonistája. Emellett a kettőjüket összekötő apa (a szakmai zsarnok ezúttal katonai egyenruhában) sötét árnyalakja ismét legyőzendő akadályt jelent a testvéri egymásra találásban – azonban immár megtriplázódik, részben a főhős börtönbeli mentora (lásd Mann <a href="http://www.port.hu/az_eroszak_utcai_thief/pls/w/films.film_page?i_film_id=74252" target="_blank"><em>Thief</em></a>jét), részben a negatív hőst megbízó vállalati nagyvezér, részben pedig a Törvényt képviselő minisztériumi nyomozó idős figurája révén nem a Szerző skizoid portréja, inkább a Rendszerről alkotott képe, amelynek a rendező egyszerre szerető híve, fizetett szolgája és lázadó megváltója.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/triple2.jpg" alt="triple2.jpg" class="imgleft" />Noha saját szűkös műfaji univerzumában mindkét film tisztességgel helyt áll, a <em>Könyvelő</em> hasonlóképp csalódás a korábbi életműhöz képest, mint a <em>Triple 9</em>: nem csupán egyfajta szakítás tanúbizonyságai a személyes látásmóddal, de üresebb, mechanikusabb reprodukciói a választott zsánerkeveréknek, amely korábban inkább ugródeszkaként, mint sorvezetőként szolgált. Mindkét filmben szabályos rendben sorjáznak a fordulatok két karcos akciójelent között, karaktereik egyértelműen polarizáltak és jócskán csereszabatosak (Kate Winslet szláv gengszter-matriárkája épp olyan hibátlanul passzol a kasztráló anyagonoszok népes panoptikumába, mint a <em>Könyvelő</em> szerelmi szálát jelentő cuki kolléganő a megmentésre szoruló "szomszéd lány"-kategóriába), a végkifejlet nagy érzelmi revelációi pedig már-már komikussá laposodnak. Ha a két életmű renitens fivérei filmművész és filmipar kapcsolatát jelképezték, akkor sorsuk a két idei opuszban eltérő módon, de ugyanúgy a konszolidációról vall – amit a (gengszter)drámától való műfaji eltávolodás is jelez a (zsaru)thriller, illetve a szuperhősfilm irányába. Míg Hillcoatnál mindhárman áldozatul esnek az egyetlen közös hatalomba olvadt maffia-rendőrség diktatúrájának (ezáltal a címben használt hatósági kód, a „tripla 9-es” nem egy rendőr, hanem egy rendező halálát fedi), addig O’Connor esetében a korábbi Harcosok klubját felváltotta a kívülálló jelmezében a rendszert szolgáló, szürke Könyvelő.</span></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2016%2F10%2F26%2Fdupla_vetites_triple_9_accountant%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2016%2F10%2F26%2Fdupla_vetites_triple_9_accountant%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2016%2F10%2F26%2Fdupla_vetites_triple_9_accountant%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=DUPLA VETÍTÉS - Triple 9 / The Accountant"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szelesvaszon.blog.hu/2016/10/26/dupla_vetites_triple_9_accountant#comments"><img class="item_ctp" src="https://szelesvaszon.blog.hu/rss/image/post/id/11839553" border="0" /></a><br /></p>
gengszter
műfajkeverék
duplafilm
szerzőiség
Hillcoat
0
SZÉLESVÁSZON
https://szelesvaszon.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/tripleposter.jpg
https://szelesvaszon.blog.hu/2016/02/14/film_konyv_carol
FILM/KÖNYV - Carol
2016-02-14T22:22:10+01:00
2016-02-14T22:22:10+01:00
Széles Vászon
https://blog.hu/user/761007
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"><strong>Todd Haynes, 2015 – amerikai</strong>. Szereplők: <strong>Rooney Mara, Cate Blanchett, Kyle Chandler, Sara Paulson</strong>. Írta: <strong>Patricia Highsmith </strong>művéből <strong>Todd Haynes és Phyllis Nagy</strong>. Operatőr: <strong>Edward Lachman</strong>. 118 perc. Amerikai bemutató: <strong>2016. január 15</strong>. Magyar bemutató: <strong>2016. február 11</strong>.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"><img class="imgleft" alt="carol0b.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/carol0b.jpg" />Míg a brit bűnügyi irodalom világhírű szerzői közt jóformán több nő akad, mint férfi, az amerikai kolléganők teljesen eltűnnek a <em>hard-boiled</em> sikátormesék árnyékában, noha legalább olyan színvonalas (sőt izgalmasabb) életművet hagytak maguk után, mint Agatha Christie és Dorothy L. Sayers könyvtárszobai detektívtörténetei, P.D. James sebészi pontosságú Dalgliesh-krimisorozata vagy Ruth Rendell tekintélyes Wexford felügyelő regényei. Szemben a nagyobb részt hagyományos krimikben utazó angol írónőkkel, az amerikaiak inkább a <em>suspense</em> és <em>noir</em>-történetek pionírjai voltak, különös tekintettel az 50-es évek aranykorának Margaret Millar-Charlotte Armstrong-Dorothy B. Hughes mesterhármasára, valamint a műfaj örökös uralkodónőjére, <a href="http://ekonyvespolc.hu/krimi-konyvek-szerzok-regenyek-novellak/krimiironok-patricia-highsmith/" target="_blank">Patricia Highsmith</a>re. A tehetséges Ms. Highsmithnél jobban máig egyetlen thriller-írónő sem képes mélyebbre pillantani a bűntudat, szorongás és tudathasadás sötét áramlataiból táplálkozó feneketlen bűnörvénybe – legyenek főhősei szociopata gazfickók (a <a href="http://moly.hu/konyvek/patricia-highsmith-a-tehetseges-mr-ripley" target="_blank">Ripley-széria</a>), saját lelkiismeret-furdalásuk elől (is) menekülő kisemberek (<a href="http://moly.hu/konyvek/patricia-highsmith-ket-idegen-a-vonaton" target="_blank">Két idegen a vonaton</a>, <a href="http://moly.hu/konyvek/patricia-highsmith-a-balek" target="_blank">Balek</a>, <a href="http://moly.hu/konyvek/patricia-highsmith-huhog-a-bagoly" target="_blank">Huhog a bagoly</a>) vagy gyilkosságig jutó megszállott férjek (<a href="http://moly.hu/konyvek/patricia-highsmith-melyviz" target="_blank">Mélyvíz</a>, <a href="http://moly.hu/konyvek/patricia-highsmith-ketarcu-januar" target="_blank">Kétarcú január</a>, The Glass Cell).</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"><img class="imgleft" alt="carol1.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/carol1.jpg" />Mint e rövid listából is kitűnik, írónő létére Pat Highsmith hősei rendre férfiak voltak, ami önmagában még nem ment ritkaságszámba a korabeli noir <em>femme autuer</em>-jei körében, lásd <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Dorothy_B._Hughes" target="_blank">Hughes</a> bravúros paranoia-regényeit (<em>Ride the Pink Horse, <a href="http://moly.hu/konyvek/dorothy-b-hughes-in-a-lonely-place" target="_blank">In a Lonely Place</a>, The Expendable Man</em>) vagy <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Vera_Caspary" target="_blank">Vera Caspary </a>hőseit a sorozatgyilkos neje után nyomozó férjtől (<em>Bedelia</em>) a nekrofil szerelemre lobbant new yorki rendőrhadnagyig (<a href="http://moly.hu/konyvek/vera-caspary-laura" target="_blank"><em>Laura</em></a>). Highsmith esetében azonban a nemválasztást távolról sem piaci szempont vagy az egzotikum varázsa motiválta: mélyen vallomásos regényei egy női testbe zárt férfi szüntelen szenvedését fordítják a bűnzsánerek nyelvére. Noha fiatal éveiben a leszbikus Highsmith számos tartósabb kapcsolatot és alkalmi szexpartnert köszönhetett <a href="http://static1.1.sqspcdn.com/static/f/709071/24855506/1399731573110/highsmith-nude.jpg?token=G0a1KWq7OFpPxfXrUs%2FAGc5zNPc%3D" target="_blank">vonzó külsejének</a> és kimagasló szellemi képességeiből fakadó varázserejének, mind a konzervatív korszellem, mind választott vágytárgyai megfosztották a harmonikus, teljességében megélt szerelmi kapcsolat lehetőségétől, miközben „erkölcstelen kicsapongásai” folyamatos bűntudattal gyötörték, ráadásul nemegyszer komolyabb következményekkel jártak (egyik elhagyott szeretője például nem sokkal később öngyilkosságot követett el). Démonai rendre visszaköszönnek férfibőrbe fércelt alteregóinál: bűncsapdákba szorult hősei kínzó identitásválságtól szenvednek (lásd a <em>Balek</em>, a <em>Game for Living</em> vagy a <em>Kétarcú január</em> hőspárosait), éteri álomnők birtoklásáért küzdenek (akár kívülállóként, mint a <em>This Sweet Sickness</em>-ben, akár férjként, mint a <em>The Glass Cell</em>-ben) vagy épp egy másik férfi testébe bújva teljesítik be vágyaikat (<em>A tehetséges Mr. Ripley</em> címszereplőjétől a <em>Két idegen a vonaton</em> két „cseregyilkosáig”). Ennek a makacs ragaszkodásnak fényében különös jelentőségű, hogy pályafutása egyetlen olyan műve, ami kizárólagosan női főhősre épít és mentes mindennemű bűnügyi konfliktustól konkrét önéletrajzi regény: a maga idején Claire Morgan álnéven megjelentetett <a href="http://moly.hu/konyvek/patricia-highsmith-the-price-of-salt" target="_blank"><em>The Price of Salt</em> </a>valós eseményekből merített lapjain Highsmith már pályája legelején megfogalmazta leszbikus szerelmi életének minden kétségét, gyötrelmét és csapdáját, egyfajta kulcsregényt kínálva nemcsak életéhez, de későbbi bűnügyi munkásságához is, amelynek visszatérő motívumait szinte katalógusként tartalmazza a debütregény.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"><img class="imgleft" alt="carol1b.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/carol1b.jpg" />Noha a lexikonok szerint Highsmith a <em>Két idegen a vonaton</em> 1950-es regényével kezdte pályáját, a <em>The Price of Salt</em> korábban megszületett (egyetlen lázbeteg karácsonyi szünet alatt 1948 decemberében), csupán a többszöri átírások és a problémás kiadás miatt csúszott a második helyre, hogy majdnam 30 év múltán foglalja el helyét az életműben, amikor az 1990-es brit újrakiadás immár <a href="http://moly.hu/konyvek/patricia-highsmith-carol" target="_blank"><em><strong>Carol</strong> </em></a>címen és Highsmith saját neve alatt jelentette meg (a szerzőnő beismerő utószavával, ami a magyar kiadás végén is olvasható). A leszbikus szerelmi történet 1952-ben döbbenetesen újszerűnek számított pusztán azzal, hogy a korabeli meleg-regényekkel ellentétben nem büntette hősnőit tébollyal, halállal vagy konszolidált házassággal – maradéktalan <em>happy end</em>je Highsmith későbbi bűnügyi műveitől is merőben eltér, ahol a jó többnyire méltó büntetését, a rossz méltó jutalmát nyeri el. A <em>Carol</em> ettől eltekintve szinte minden tekintetben illeszkedik a suspense-életműbe, motívumai és fordulatai egyfajta proto-bűnregénnyé álnak össze, ahol a gyilkosságok megfelelője a regény derekán bekövetkező homoszexuális nász a waterloo-i hotelszobában, a hősöket terrorizáló nyomozóalak ezúttal a válóperhez felbérelt lehallgató-készülékes hálószoba-detektív, a büntetés pedig nem börtön vagy halál, hanem a gyermek elvesztése. Túl azon, hogy Highmsith kriminalizálva ábrázolja a leszbikus szerelmet (híven a korabeli közhangulathoz), hősnőjét is felruházza a noir-regények bűnbe csábult és bűntudattól instabillá váló kisember-tetteseinek vonásaival. Az áruházi játékosztályon megpillantott elegáns kertvárosi háziasszony, Carol nem csupán egy első látásra lángra lobbant megszállott szerelem vágytárgya a szürke (és heteroszexuális!) hősnő, Therese számára, <img width="254" height="205" class="imgright" alt="price_of_salt-2.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/price_of_salt-2.jpg" />de olyan katalizátor is, ami szembesíti saját kívülállóságával, kiszakítja a társadalom szövetéből, majd homlokegyenest szembefordítja törvényeivel – szimpla <em>voyeur</em>ből előbb menekülő szerelmes, majd családromboló lesz (utóbbi némi tudatalatti szándékossággal, amikor a perdöntő bizonyítékot jelentő szerelmes levelet ott felejti az áruló jelek után kutató férj számára). Carol hamisítatlan <em>femme fatale </em>a regény történetében, távoli, hűvös és kiismerhetetlen, akit vagyona, származása és korábbi leszbikus viszonya(i) olyan hatalommal ruháznak fel, ami ellen teljesen védtelen a hősnő, kapcsolatuk még a kölcsönösség legintimebb pillanataitól sem válik egyenrangúvá („Ismerve téged, tudtam, milyen könnyű lesz… nem volt tisztességes veled szemben” – jelenti ki a csábító első szeretkezésük reggelén). Highsmith saját bimbózó szerelmi életének két meghatározó alakját, a Bloomingsdale eladójaként megpillantott <a href="http://25.media.tumblr.com/3aed7091b9523e1a1c1eb1f12803aa57/tumblr_mepo3vJupc1r9i1iro1_500.jpg" target="_blank">Katheleen Senn</a>t (akinél csupán a leskelődésig jutott, majd nem sokkal később a kertvárosi családanya végzett magával a garázsban még a regény megjelenése előtt) és a nagy ifjúkori szerelmét jelentő <a href="https://41.media.tumblr.com/67c358f4b32c3f2e9cdb07dc3779ef0d/tumblr_moq2l9LTkN1r9i1iro3_r1_500.jpg" target="_blank">Virginia Catherwood </a>nagyvilági leszbikus méhkirálynőjét (akitől hasonló lehallgatás után perelte el férje közös gyermeküket) gyúrta össze számos későbbi nőalakja felmenőjébe a <em>Remegő szívvel</em> Lotte-jétől a <em>The Glass Cell</em> feleségfigurájáig – egy olyan ragyogó, napmesszi álomnővé, aki nélkül örök árnyékban élne, ám aki mellett örök árnyéknak érzi magát.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"><img width="245" height="172" class="imgleft" alt="carolkiss.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/carolkiss.jpg" />Todd Haynes korai, renitens <em>queer</em>-filmjeit (a Barbie-babákkal eljátszott <a href="https://www.youtube.com/watch?v=rACJWPd3VnI" target="_blank"><em>Superstar: Karen Carpenter sztori</em></a>tól a <a href="http://www.port.hu/metely_poison/pls/fi/films.film_page?i_film_id=88076&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_blank"><em>Poison</em></a> brutál kisfilmhármasán át a <a href="http://www.port.hu/balvanyrock_-_velvet_goldmine_velvet_goldmine/pls/fi/films.film_page?i_film_id=5230&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_blank"><em>Velvet Goldmine</em> </a>rendhagyó rock biopic-jéig) az ezredforduló óta felváltották a halk szavú, 50-es évekbeli női melodrámák (<em><a href="http://www.port.hu/tavol_a_mennyorszagtol_far_from_heaven/pls/fi/films.film_page?i_film_id=56012&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_blank">Távol a mennyországtól</a>, <a href="http://www.port.hu/mildred_pierce/pls/fi/films.film_page?i_film_id=120520&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=1&i_topic_id=1" target="_blank">Mildred Pierce</a></em>), leszbikus témájával/hőseivel a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=CbXEhXuP0PY" target="_blank"><em><strong>Carol</strong></em></a> óvatos visszatérést jelent a színpompás álomgyári adaptációk mesevilágából a független melegfilmek intimebb szerzői alkotásaihoz. A női homoszexualitás biztonsági sávja egyaránt kínál a saját meleg identitását újra központi témává emelő hollywoodi szerzőnek személyesebb terepet és lehetőséget a közvetlenebb önkifejezésre, valamint nagyobb (akár multiplex-)közönséget filmjének, akik a szépséges álomgyári színésznők csodásan fényképezett románcát nézve feltehetőleg fogékonyabbak lesznek a társadalmi kirekesztettség és a szexuális előítéletek kritikájára, mintha flitteres glam-rockfiúk vagy tetkós börtönlakók tálalásában látnák. Ugyanakkor a Highsmith-adaptáció tényéből felvetődik a kérdés: vajon mennyit ad vissza egy férfiakhoz vonzódó férfirendező egy nőkhöz vonzódó női író önéletrajzi hevületű szerelmi regényéből, felszínre hozza-e az alapsztori sötét mélységeit vagy megragad az üvegbura csillogásánál (mint azt friss példáknál maradva a <a href="http://www.port.hu/brooklyn/pls/w/films.film_page?i_film_id=167245" target="_blank"><em>Brooklyn</em></a> vagy <a href="http://www.port.hu/a_dan_lany_the_danish_girl/pls/w/films.film_page?i_film_id=168361" target="_blank"><em>A dán lány</em> </a>tette)? Tavalyelőtti James M. Cain tévéfeldolgozásához hasonlóan Haynes és a (Highsmith-t személyesen ismerő) forgatókönyvírónő, Phyllis Nagy alapvetően érintetlenül hagyták a regény cselekményét, követve az írónő illusztris francia bűn-adaptátorainak példáját a <a href="http://www.port.hu/a_bagoly_kialtasa_le_cri_du_hibou/pls/w/films.film_page?i_film_id=42519" target="_blank"><em>A bagoly kiáltása</em> </a>Chabroljától a <a href="http://www.port.hu/mely_vizek_eaux_profondes/pls/w/films.film_page?i_film_id=53971" target="_blank"><em>Mély vizek</em></a> Devillején át a <a href="http://www.port.hu/ragyogo_napfeny_plein_soleil/pls/w/films.film_page?i_film_id=8673" target="_blank"><em>Ragyogó napfény</em> </a>Clementjéig (akik legfeljebb a végkifejletben tértek el az alapműtől), ami arra utalhat, hogy a rendező épp azért szemelte ki magának a művet, mert pontosan illeszkedik személyes mondanivalójához – ám a végeredmény tanúbizonysága szerint ez a mondanivaló megrekedt a burkolt társadalomkritikai szinten, és ami igazán izgalmas és megrendítő volt a <em>The Price of Salt</em> lapjain, az a filmverzióban a szemnek láthatatlan maradt.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"><img class="imgleft" alt="carol3.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/carol3.jpg" />Haynes álomgyári olvasata nagyrészt jól magyarázható okokból tér el a regénytől, és csupán egy pontot méltatlan hozzá (a könyvből teljesen hiányzó válóperes megbeszélés didaktikus nagymonológja döbbenetesen hiteltelenül hangzik Carol szájából, mintha meg kéne magyaráznia a legfőbb támadási felületet jelentő anyai lemondást a publikumnak). A 2015-ös <a href="http://www.port.hu/carol/pls/w/films.film_page?i_film_id=164170" target="_blank"><em>Carol</em> </a>a mai PC-világban már nem engedheti meg magának a címszereplőnő predátor-vonásait, az éteri szépségű Cate Blanchett tündeleszbikusa híján van regényeredetije minden hidegségének, szeszélyének és destruktivitásának – még az öntörvényű felelőtlenségét felvillantó egyetlen mondatát („Tudod te, mit csinálsz [azzal a lánnyal]?” – „Nem. De sosem tudtam.”) is olyan hepburni bájmosollyal mondja ki, ami a legszőrösebb kisgazda-szívet is simára perzselné. Hasonlóan kedvezőbb elbánásban részesül a férj és a vőlegény – eredetileg sokkal ellenszenvesebb – alakja is, Highsmith egyetemes mizantrópiája és az a klinikai szenvtelenség, amivel figurái gyarlóságait boncolgatja, a mai felvilágosult (fesztivál)közönség körében szalonképtelennek bizonyulna – kirekesztő szemlélettel elmesélni egy kirekesztésről szóló filmet manapság nagyobb merészségnek számít Hollywoodban, mint az 50-es években filmre vinni a mostani ágyjelenetet. Mindezek persze csak a legelszántabb Highsmith-rajongóknál tehetnék feketelistára Haynes-t - a film ezekkel a finomításokkal együtt is híven ábrázolja azt a fojtogató világot, amiből Therese kiutat keres egyrészt kétségbeesett szerelme, másrészt művészi ambíciói (a regényben színházi díszlettervező, a filmben fényképész) révén. Ahol az adaptáció értéke tényleg csorbul, az csupán részben köszönhető homoszexuális szerelem ellentmondásos ábrázolását elkerülő óvatoskodásnak, legalább ennyire felelős érte az az idegenkedés, amit a hagyományos tömegfilm világa a passzív, erejüktől fosztott főhősök iránt érez. Míg a regényben Therese az első laptól az utolsóig kiszolgáltatott bábja a Carol iránt érzett kontrolálhatatlan vágynak (erőtlen szakítási kísérletét is pusztán érzelmi zsarolás vezérli), addig a Haynes-film konkrétan kimondatja vele tehetetlensége kritikáját („Hogy is tudhatnám, mit akarok én, ha mindenre igent mondok neked”), és az utolsó jelenetekre hagyományos, kétoldalú románcot farag a kapcsolatból. Ettől a leheletnyi változtatástól pedig billen a kényes egyensúly és megcsúszik az egész felépítmény: a regény máig változatlan erejét épp általános érvényű üzenetétnek köszöneti, miszerint a vak szerelem minden genderverzióban megteremti a maga hierarchiáját. A közelmúltban több leszbikus szexfilm-remekmű is ki merte mondani ezt a kíméletlen állítást (méghozzá megőrizva a történet romantikus vonásait), akár az alárendelt viszony tudatos felvállalásában mutatva kiutat (<a href="http://www.port.hu/the_duke_of_burgundy/pls/w/films.film_page?i_film_id=162191" target="_blank"><em>Duke of Burundy</em></a>), akár a magányt kisebbik rossznak elkönyvelő fájdalmas szakításban (<a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Wasteland_(film)" target="_blank"><em>Wasteland</em></a>) - Haynes <em>Carol</em>ja mind alapművéhez, mind kortársaihoz képest a szalonképességre szavaz, szerzője inkább az elbűvölő fotóesztétikum és a csendes konszolidáció kombinációjában látja saját jövőjét az Álomgyárban.</span></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2016%2F02%2F14%2Ffilm_konyv_carol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2016%2F02%2F14%2Ffilm_konyv_carol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2016%2F02%2F14%2Ffilm_konyv_carol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=FILM/KÖNYV - Carol"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szelesvaszon.blog.hu/2016/02/14/film_konyv_carol#comments"><img class="item_ctp" src="https://szelesvaszon.blog.hu/rss/image/post/id/8382110" border="0" /></a><br /></p>
krimi
homoszexuális
adaptáció
melodráma
Haynes
0
SZÉLESVÁSZON
https://szelesvaszon.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/carol0b.jpg
https://szelesvaszon.blog.hu/2016/01/31/premier_the_hateful_eight_70mm
PREMIER - The Hateful Eight (70mm)
2016-01-31T19:23:38+01:00
2016-01-31T19:23:38+01:00
Széles Vászon
https://blog.hu/user/761007
<p><span style="font-family: georgia,palatino;"><strong>Quentin Tarantino</strong><strong>, 2015 – amerikai</strong>. Szereplők: <strong>Samuel L. Jackson, Kurt Russell, Jennifer Jason Leigh, Walton Goggins, Michael Madsen, Tim Roth</strong>. Írta: <strong>Quentin Tarantino</strong>. Operatőr: <strong>Robert Richardson</strong>. <strong>187</strong> perc. US bemutató: <strong>2015. december 25</strong>. Magyar bemutató: <strong>2016. január 7.</strong></span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"><img class="imgleft" alt="poster.png" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/poster.png" />Mióta az elmúlt tíz esztendőben a vetített filmszalag végérvényesen átadta helyét a digitális kópiának és éppúgy kiszorult a klasszikus filmszínházakból, mint a multiplexekből és art-mozikból, Hollywoodban egyfajta szerzői hitvallás lett a haldokló évszázados technológia életben tartása a filmkészítésben. Tekintve, hogy az elkészült művek ettől függetlenül digitális formában kerülnek bemutatásra, a küldetés eleve legfeljebb félsiker, nem csoda hát, ha az alkotók már témáikkal is az elmúlásra utalnak: míves presztizsfilmjeik többnyire nosztalgiadarabok, Anderson <a href="http://www.port.hu/a_grand_budapest_hotel_the_grand_budapest_hotel/pls/w/films.film_page?i_film_id=141101" target="_blank"><em>Grand Budapest Hotel</em></a>jától Todd Haynes <a href="http://www.port.hu/carol/pls/w/films.film_page?i_film_id=164170" target="_blank"><em>Carol</em></a>ján át a Coen-fivérek (állítólag utoljára filmre forgatott) <a href="http://www.port.hu/ave,_cezar_hail,_caesar!/pls/w/films.film_page?i_film_id=167341" target="_blank"><em>Hail Ceasar</em></a>-jáig. A 2012-es fordulópont óta ma már az álomgyári filmek alig 20 százaléka készül filmszalagra, ráadásul ezek többsége olyan zsánerekből kerül ki, amelyek eleve a múlthoz kötődnek (történelmi eposz, háborús film, életrajz), ellentétben a leginkább piacképes „pixel-műfajokkal”: míg a digitális filmezéshez manapság a franchise és fantasztikum kötődik, addig a celluloid a személyes filmkészítés és a letűnt korok elitista nyersanyagává lett.</span><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"> </span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"><img class="imgright" alt="h8a.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/h8a.jpg" />Ebben a technológiai polgárháborúban digitális Észak és celluloid Dél között a harci zóna kellős közepét foglalja el a kortárs westernfilm, amelynek szerzői rendezői nagyjából egyenlő arányban küzdenek az Arricam (<em><a href="http://www.port.hu/a_felszemu_true_grit/pls/w/films.film_page?i_film_id=114848" target="_blank">Félszemű</a>, <a href="http://www.port.hu/a_kelletlen_utitars_the_homesman/pls/w/films.film_page?i_film_id=142431" target="_blank">The Homesman</a>, <a href="http://www.port.hu/meek_s_cutoff/pls/w/films.film_page?i_film_id=159423" target="_blank">Meek’s Cutoff</a></em>) és az Arri Alexa (<em><a href="http://www.port.hu/a_megvaltas_the_salvation/pls/w/films.film_page?i_film_id=161203" target="_blank">Salvation</a>, <a href="http://www.port.hu/slow_west/pls/w/films.film_page?i_film_id=163933" target="_blank">Slow West</a>, <a href="http://www.port.hu/butch_cassidy_visszater_blackthorn/pls/w/films.film_page?i_film_id=131231" target="_blank">Blackthorn</a></em>) lobogója alatt (miközben a fantasztikummal kacérkodó franchise-westernek mesteremberei szinte kivétel nélkül a nagy múltú Panavision filmkamera táborát erősítik, lásd a <a href="http://www.port.hu/jonah_hex/pls/w/films.film_page?i_film_id=110397" target="_blank"><em>Jonah Hex</em></a>, a <a href="http://www.port.hu/cowboyok_es_urlenyek_cowboys_&_aliens/pls/w/films.film_page?i_film_id=117594" target="_blank"><em>Cowboyok és űrlények</em> </a>vagy a <a href="http://www.port.hu/a_maganyos_lovas_the_lone_ranger/pls/w/films.film_page?i_film_id=134166" target="_blank"><em>Magányos lovas</em> </a>példáját). Az idei év nyitánya e tekintetben kiemelkedő ütközet hóborította színhelyévé vált a két szekértábor neves generálisait jelentő Inarritu-Lubezki páros és Quentin „Csak addig rendezek, amíg filmre forgathatok” Tarantino között: míg a <a href="http://www.port.hu/a_visszatero_the_revenant/pls/w/films.film_page?i_film_id=167159" target="_blank"><em>Visszatérő</em></a> túlélő-westernje a <a href="http://www.port.hu/birdman_avagy_(a_mellozes_meglepo_ereje)_birdman/pls/w/films.film_page?i_film_id=152737" target="_blank"><em>Birdman</em></a>ben kikísérletezett digitál-filmnyelv segítségével szinte dokumentumfilmes valóságérzetet adott egy jócskán mesébe hajló szuperhős történetnek, addig az <a href="http://www.port.hu/aljas_nyolcas_the_hateful_eight/pls/w/films.film_page?i_film_id=154099" target="_blank"><em>Aljas nyolcas</em> </a>70mm-es panorámafilmje monumentális színpadi látványosságot teremtett egy rögrevízionista kamaradrámából. Emberfeletti kalandhős heroikus bosszúhadjárata földközelből vagy becstelen vadnyugati brigantik nagyoperája az első sorból, <a href="https://www.youtube.com/watch?v=UwbXspszDtI" target="_blank">Morricone-zenére</a>: a két rögzítési technika két szélsőséges álláspont szolgálatában szemlélteti a Nagy Vadnyugat Dilemmát látványosság és hitelesség között. Inarrítu a neoklasszikus trend formalista csúcsteljesítményét nyújtva hús-vér valóságként ábrázolja a túlzó kalandmesét (amelynek képtelen irrealitásához elég összevetni a <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Hugh_Glass" target="_blank">Hugh Glass-sztori </a>1971-es verzióját jelentő <a href="http://www.port.hu/man_in_the_wilderness/pls/w/films.film_page?i_film_id=111393" target="_blank"><em>Man in the Wilderness</em> </a>hiteles feldolgozásával) - Tarantino mesebeli méretűvé növeli a sivár valóságot, mítoszromboló üzenetét (egyben a kortárs Álomgyárról szóló markáns véleményét) elemi erővel tolva a néző képébe.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"><img class="imgleft" alt="h8b.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/h8b.jpg" />Amikor rendezői életműve hajnalán Tarantino a gengszterfilm szétdumált, mozaikosra tördelt dekonstrukciójával belépett a filmvilágba, teremtményei még egy veretes álomgyári műfaj és klisékarakterei iránti heves szerelméről vallottak: a <a href="http://www.port.hu/kutyaszoritoban_reservoir_dogs/pls/w/films.film_page?i_film_id=8467" target="_blank"><em>Kutyaszorítóban</em></a> underdogjai között nemcsak többségben voltak az azonosulásra csábító pozitív figurák (Fehér klasszikus profija, Narancs beépült rendőre vagy Pink pragmatikus örök túlélője), de még a legsötétebb alakokat is meleg színekkel árnyalta (lásd Nice Guy Eddie és Drapp testvéri kötelékeit). Törvényen kívüli hősei nagydumás, öntörvényű lázadók, személyes interpretációkat létrehozó létértelmezők voltak, valamennyien egy olyan fiatal filmművész tükörképei, aki páros lábbal rúgja be az Álomgyári ékszerbolt ajtaját a nagy zsákmány reményében, és még kudarcában is heroikus méretűvé nőhet. A pályaalkonyhoz kötődő westernfilm zsánere épp ellentétes alaphelyzetről szól, nyers individualistái a beilleszkedés szükségszerűségéről mesélnek, küldetéseik nem személyes érvényesülés/haszonszerzés eszközei, hanem sárgatéglás utak a boldog családi naplementék fináléja felé – az ezzel jutalmazott Django véres-velős Siegfried-meséje sem szólt másról, mint a hagyományos Amerikai Álomról, amelyben a legmélyebbről jött pária is megtalálja saját helyét a nap alatt. Az idei <a href="https://www.youtube.com/watch?v=I4639mk3-gg" target="_blank"><strong><em>Aljas nyolcas</em></strong></a>ban mindennek már nyoma sincs: a buja, verőfényes Delet kihalt, fagyos hegyvidék váltja fel, a nemes felszabadító küldetést vérszomj és pénzéhség – de ami a legfontosabb, egytől-egyig gyűlöletes figurák népesítik be. Mint ezt már az önreflektív cím is jelzi, a rendező Aljas Nyolcadikjában nem találunk szerethető hőst: a nőszabadító banditák gyáva, mészáros vademberek, a megmentésre váró Nő gyilkos, kétszínű rohadék, a törvényt szolgáló főhős-hármas pedig a <em>Kutyaszorítóban</em>-trió sötét inverzét adja. <img class="imgright" alt="h8c.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/h8c.jpg" />Hóhér Ruth fehér profija puszta szadizmusból ragaszkodik az „inkább élve, mint holtan” elvéhez, Warren fekete kakukktojása (aki épp úgy méretes hazugsággal harcolta ki helyét a céhben, mint a vécé-sztoris Narancs) lelkiismeretlen tömeggyilkos, aki megaláz és meggyilkol egy védtelen (szintén tömeggyilkos) vénembert, Mannix vadnyugati Mr. Pinkje pedig véres déli martalócmúlttal vág neki kétes sheriff-jövőjének. Míg a debütfilm törvényen kívüli kalandorait szakmai elvek, barátságok nemesítik, 2015-ben Tarantino vérszomjas parazitáknak ábrázolja még az intézményes keretek működését szolgáló „hősöket” is, a rőfös bolt mikrokozmoszának tagjait pedig puszta társadalmi jelmezeknek, amelyek mélyén egyformán aljasság lapul, legyen szó tábornokról, fogadósról vagy marhahajcsárról, öregről, nőről vagy etnikai kisebbségről – már csak a <a href="http://www.port.hu/vad_banda_the_wild_bunch/pls/w/films.film_page?i_film_id=11801" target="_blank"><em>Vad banda</em> </a>skorpiókat égető kisgyerekei hiányoznak a tornácról. A <em>Visszatérő</em> klasszikus western-világképében éles határvonal különíti el egymástól a nemes bosszúállót és aljas gyilkost, a tisztességes amerikai és az embertelen francia parancsnokot, a gyógyító és a gyilkos indiánt (noha a valóságos szereplők sokkal ellentmondásosabb figurák voltak, mint ezt a híres <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Andrew_Henry_(fur_trader)" target="_blank">Henry kapitány </a>példája mutatja) – az <em>Aljas nyolcas</em> morális káoszában azonban fejezetről fejezetre számolódnak fel a hagyományos azonosulási pontok a hősökkel, tükrében olyan világ tárul fel, ahol pusztán „az erősebb kutya baszik” elve uralkodik. Ebben a tükörben a teljes intézményrendszerről lehull az álcaháló, míg Inarrítunál az egyetlen dolog, ami lehull, az a látványos alkotói kalandteljesítményt és a rendszerstabilizálást jutalmazó díjeső. </span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"><img class="imgleft" alt="h8d.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/h8d.jpg" />Miként számtalan korábbi revízionista westernfilmben <a href="http://www.port.hu/johnny_guitar/pls/w/films.film_page?i_film_id=53663" target="_blank"><em>Johnny Guitar</em></a>tól a <a href="http://www.port.hu/mccabe_es_mrs._miller_mccabe_&_mrs._miller/pls/w/films.film_page?i_film_id=61252" target="_blank"><em>McCabe és Mrs. Miller</em></a>ig, a rendszer és intézménykritika ezúttal is összefonódik, ráadásul Tarantino épp olyan híres/hírhedt a hollywoodi visszásságok elleni kirohanásairól, mint markáns politikai állásfoglalásáról (lásd legutóbbi botrányát a <a href="http://www.dailymail.co.uk/news/article-3288141/These-murdering-cops-jail-Director-Quentin-Tarantino-leads-New-York-City-rally-against-police-brutality-says-problem-not-dealt-with.html" target="_blank">RiseUp-tüntesben </a>való aktív részvétele kapcsán). De hiába a sok niggerezés, az <em>Aljas nyolcas</em> Álomgyár-kritikája főként azért szembetűnőbb, mert a Tarantinora kezdettől jellemző önreflektív előadásjelleg még a <em>Kutyaszorítóban</em> magaslatát is túlszárnyalja: a hajdani raktárházat idéző Minnie Rőfösboltjában színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő a legkisebb epizódszereplőtől (lásd Zoe Bell mórikáló postakocsislányát) a központi alakot jelentő Marquis Warrenig (Samuel L. Jackson <a href="http://www.port.hu/ponyvaregeny_-_pulp_fiction_pulp_fiction/pls/w/films.film_page?i_film_id=2031" target="_blank"><em>Ponyvaregény</em></a> óta kötelező orációja ezúttal pont egy orálról szól). A szűk háromórás cselekmény egyik meghatározó elemét éppen az adja, hogy a szereplők újra meg újra kisebb-nagyobb előadásokat tartanak benne a közönségüknek (Ruth bemutatja Daisy-t, Daisy gitározik, Bob zongorázik, Mannix mesél, Mosby magyaráz, Jody színpadi belépője a süllyesztőből kirobbanó fogadtatásban részesül), ráadásul a <em>reservoir dog</em>ok csapatához képest ezúttal kábé mindenki hazudik/hamisít és számos kétségbe vont állítás hitelessége végig nem igazolódik (Mannix tényleg sheriff? Warren provokációja valóban megtörtént? Daisy igazat mond a megmaradt bandatagokról?). <img class="imgright" alt="h8extra.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/h8extra.jpg" />Az álcák és szerepjátékok Tarantino eddigi életművében a hősök pozitív küldetéséhez kötődtek (Narancs beépült rendőre, Jackie Brown csalétek szerepe, a becstelen brigantik olasz filmesei, Django és Schultz mandingo-játszmája), itt a fikciókhoz rendre ártatlan vér tapad (a banditák bemutatkozó előadását követő mészárlástól a Lincoln-levélig, amivel a fekete fejvadász az unionista hadifoglyok megölését próbálja kompenzálni az északiak szemében) – míg a szerző korábbi életművében a mesék és előadások az önkifejezés eszközei, amelyek révén diadalmaskodik a személyesség és hitelesség meggyőzőereje, itt csupán az ölés és túlélés zálogát jelentik. A műfajvilág és ezen keresztül a hollywoodi intézményrendszer immár csapdává szűkül, ahol csatornapatkányok marakodnak egymással, leplezetlenül kiélvezve ellenfeleik jól kiérdemelt szenvedését – nem csoda, hogy az eddig eszményített „női látvány”-motívum a <a href="http://www.port.hu/grindhouse:_halalbiztos_grindhouse:_death_proof/pls/w/films.film_page?i_film_id=86097" target="_blank"><em>Halálbiztos</em></a> Jungle Julia-óriásplakátjaitól <a href="http://40.media.tumblr.com/af54b7fffb465e52cf628b7df871ca0f/tumblr_n22pzvVkFa1roqchko2_500.jpg" target="_blank">Shoshanna hatalmas premier plánjáig</a> immár egy röhögve végigélvezett akasztás képsorává aljasul.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"><img class="imgleft" alt="h8f.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/h8f.jpg" />Az <em>Aljas nyolcas</em> lehengerlő műfajkritikája különösen látványossá válik a mélyen elhallgatott forrásmű ismeretében, nem pusztán a két szöveg közötti markáns különbségek folytán, de ezúttal az adaptáció tényében is. Mint köztudott, Tarantino vérbeli szerzői rendezőként saját sztorikból dolgozik (egyetlen kivétel a <a href="http://www.port.hu/jackie_brown/pls/w/films.film_page?i_film_id=3578" target="_blank"><em>Jackie Brown</em> </a>Elmore Leonard-átirata), ám vérbeli posztmodern rendezőként ezekhez a saját sztorikhoz gyakorta korábbi filmekből szerez ihletet – sőt az is előfordult, hogy egy konkrét epizódot bontott ki saját történetté (ilyen volt a <a href="http://www.port.hu/langolo_varos_city_on_fire/pls/w/films.film_page?i_film_id=9852" target="_blank"><em>City on Fire</em> </a>negyedórás fináléjából írt <em>Kutyaszorítóban</em> vagy a <em><a href="http://www.port.hu/negy_szoba_four_rooms/pls/w/films.film_page?i_film_id=1815" target="_blank">Négy szoba </a>Hollywoodi ember</em>-fejezetében átértelmezett <em>Alfred Hitchcock Presents</em> tévéfilm, a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=wHjULc9BKOQ" target="_blank"><em>Man from the South</em></a>). Az <em>Aljas nyolcas</em> ez utóbbiak közé tartozik, ám egy igen jelentős eltéréssel: míg Ringo Lam egyik legnevesebb akciófilmje épp olyan ismert műnek számít, mint a <em>Man from the South</em> alapjául szolgáló és többször feldolgozott Roald Dahl-novella, a <em>The Rebel</em> című hajdani tucat-westernsorozat 1960-ban sugárzott<strong> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=6C9Svv0c4Xw" target="_blank"><em>Fair Game</em></a>-</strong>epizódja még a műfaj legnagyobb ínyencei körében sem igazán ismert (maga Tarantino is csupán jóval népszerűbb kortársaira, a <em>Bonanzá</em>ra vagy a <em>Gunsmoke</em>-ra utal interjúkban és filmjében egyaránt). <img class="imgright" alt="rebel1.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/rebel1.jpg" />Közös ismeret híján a közönséggel <em>hommázs</em> és <em>persziflázs</em> egyaránt plágiummá válik, méghozzá (a nagyszámú és igen specifikus egyezések okán) szándékos plágiummá, amit egyáltalán nem ment, de némiképp magyaráz az a fontos körülmény, hogy Tarantino elszánt következetességgel fordítja ki a tévéwestern valamennyi klasszikus elemét azok kritikájává a fogolyként kísért nő alakjától (vérgonosz fúria helyett csupán becsapott szerelmes szépasszony) a konföderációs „rebel”-protagonista fekete északi és fehér déli figurára történő kettéosztásáig (a nemes szívű tévéhősétől jócskán eltérő motivációkat adva nekik), a mérgezés horrorfilmes műfajtörésétől a kíméletlen végkifejletig. A posztmodern Hollywoodban, ahol már jóformán minden mű korábbi művekre épül, az önreflektív utalások egyre inkább egyfajta mentesítésként szolgálnak a <em>rip-off</em>ra, Tarantino ettől az álszent összekacsintástól fordul el egy olyan nyilvánvaló plágiummal, ami az internet globális világában egyetlen perc alatt lelepleződhet (és <a href="http://www.cowboysindians.com/2015/08/quentin-tarantino-rebel-moviemaker/" target="_blank">hónapokkal a bemutató előtt le is lepleződött</a>), a YouTube és a villámgyors információ-megosztás jóvoltából. Mintha csak mára önmagát és saját szerepét is másként látná az elmúlt húsz év álomgyári átalakulásában: a szerző ezúttal épp olyan erkölcstelen alak, mint hősei, és pusztán a revízió célja igazolja, szentesíti a plágium eszközét (miként a nőszabadítás a banditákét vagy a banditaakasztás a „jófiúkét”) – talán a film hét központi szereplője mellett (Ruth, Warren, Mannix, Ruth, Mosby, Gage, Bob) éppen a világot jelentő deszkák alatt lapuló rendező az aljas nyolcadik, aki aztán a fináléban darabokra robban, mint maga Tarantino a <a href="http://www.port.hu/grindhouse:_terrorbolygo_grindhouse:_planet_terror/pls/w/films.film_page?i_film_id=86098" target="_blank"><em>Terrorbolygó</em></a> vagy a <a href="http://www.port.hu/django_elszabadul_django_unchained/pls/w/films.film_page?i_film_id=130199" target="_blank"><em>Django elszabadul</em> </a>epizódszerepében.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"><img class="imgleft" alt="hateful-8-70mm.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/hateful-8-70mm.jpg" />Hasonló kérdést vet fel a film különleges bemutatása is: a világszerte mindössze száz filmszínházban bemutatott speciális "roadshow" előadás (ahol a lassan két évtizede példátlan Ultra Panavision 70mm-es filmkópiáról, nyitánnyal és szünettel tekinthetik meg a nézők a mindennel együtt húsz perccel hosszabb előadást) első pillantásra főként marketingcélú extrafelhajtásnak tűnik, ami pusztán valami nézői sznobériára épít. Elvégre a kivételes 1:2.76 képarány csupán maroknyi filmszínházban jelent ténylegesen nagyobb képet (a roadshow mozik többségében ugyanúgy <a href="http://www.austrian.photos/user/gartenbaukino/photo/1155160774377183547.html#fromPlace" target="_blank">kisebb teret tölt be a vászonból </a>az alsó-felső kitakarás jóvoltából), a 70mm filmszalag által nyújtott extra képminőség (nagyobb felbontástól gazdagabb színvilágig) a szakembereken kívül kevesek számára érzékelhető, a konkrét film pedig alig 5 perccel hosszabb a normál multiplexekben vetített verziónál, ami főként egyes panorámaképek pluszhosszából fakad (a tényleges hozzáadás nagyjából kimerül Mexikói Bob morcos csirkepucolásában és Daisy gitározásában). Ami a "roadshow" lényege, az nem a filmből fakad, hanem a vetítés eseménnyé avatásából, amivel Tarantino a filmnézés közösségi és ünnepi aktusára irányítja a figyelmet, egy olyan vonására a bő egy évszázados médiumnak, ami mostanára elveszett a befogadók gondolkodásmódjából, hála a mozgóképélmény bárhol-bármikor elérhetőségének. És pontosan itt érhető tetten az <em>Aljas nyolcas</em> jelentősége, abban a szubverzív párosításban, amely a klasszikus Hollywood apoteózisát jelentő különleges filmünnepet (a 70mm-es <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Roadshow_theatrical_release" target="_blank">roadshow vetítés </a>hajdani fénykorában a <em>Ben-Hurt</em>, az <em>Arábia Lawrence</em>-t vagy a <em>My Fair Lady</em>-t kísérte) társítja a klasszikus Hollywood ideológiai erődítményét jelentő westernfilm totális lealjasításával. Ez a roadshow-revízió ad valódi értelmet a klausztrofób antiwestern-helyszínnek, a kalandelemek horrorba fordításának és a műfajidegen hiper-verbalitásnak, felerősítve a kontrasztot a klasszikus forma és normasértő tartalom között - a szélesvásznon átokádott vérsugár és a faszszopás a havas panorámában az ünneplőbe bújt lelkű publikum előtt ezért emelkedik filmtörténeti rangra.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2016%2F01%2F31%2Fpremier_the_hateful_eight_70mm%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2016%2F01%2F31%2Fpremier_the_hateful_eight_70mm%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2016%2F01%2F31%2Fpremier_the_hateful_eight_70mm%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=PREMIER - The Hateful Eight (70mm)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szelesvaszon.blog.hu/2016/01/31/premier_the_hateful_eight_70mm#comments"><img class="item_ctp" src="https://szelesvaszon.blog.hu/rss/image/post/id/8337480" border="0" /></a><br /></p>
premier
western
revízió
szélesvászon
Tarantino
0
SZÉLESVÁSZON
https://szelesvaszon.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/poster.png
https://szelesvaszon.blog.hu/2015/12/30/dupla_vetites_joy_steve_jobs
DUPLA VETÍTÉS - Joy / Steve Jobs
2015-12-30T16:08:26+01:00
2015-12-30T16:08:26+01:00
Széles Vászon
https://blog.hu/user/761007
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"><span style="font-family: georgia,palatino;"><strong>David O. Russell </strong>/ <strong>Danny Boyle</strong>, <strong>2015 – amerikai/brit</strong>. Szereplők: <strong>Jennifer Lawrence, Robert de Niro, Virginia Madsen, Isabelle Rossallini </strong>/ <strong>Michael Fassbender, Kate Winslet, Seth Rogen, Jeff Daniels</strong>. Írta: <strong>David O. Russell </strong>/ <strong>Aaron Sorkin</strong>. Kép: <strong>Linus Sandgren </strong>/ <strong>Alwin H. Kuchler</strong>. US/UK bemutató: <strong>december 25.</strong> / <strong>október 23</strong><strong>.</strong> Magyar bemutató: <strong>december 31. / január 14.</strong></span></span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"><img class="imgleft" alt="poszter.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/poszter.jpg" height="196" width="261" />Utoljára a 80-as/90-es években lehetett Oscar-fődíjat nyerni nagy történelmi személyiségek nagy történelmi életrajzaival Ganditól Rettenthetetlenig – manapság a Lincolnról, Martin Luther Kingről szóló eposzok rendre alulmaradnak a dadogós uralkodókról, gettómilliomosokról és rabszolgákról szóló hétköznapi opuszokkal szemben: noha trófeák továbbra is legbiztosabban valós hősre épülő drámai élettörténetekkel arathatók, a hősök inkább küzdjenek saját szűkre szabott kereteikkel, mintsem az egész emberiség üdvért. Ebben a trendben új értelmet nyert a feltaláló géniusz elnyűhetetlen alakja is, az emberi civilizáció haladásának mérföldkövei immár nem a relativitáselmélet, a repülőgép vagy a penicillin – a Da Vinci-kód neve IPhone és Mágikus Felmosó lett.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"> </span><span style="font-family: georgia,palatino,serif;">A „feltaláló” szó helyébe az „<em>entrepreneur</em>” lépett, jelentsen bármit (leginkább „üzleti vállalkozót”), egy olyan alkotó szellemű újító, aki jól jövedelmező üzleti alapokra képes helyezni innovációját – vagy akár mások innovációit, mint ez az ezredforduló első számú <em>entrepreneur</em>-bálványáról az Apple/Mac-guru Steve Jobs-ról elmondható, aki a róla szóló legfrissebb film, a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=XTyJjL-XtTk" target="_blank"><em><strong>Steve Jobs </strong></em></a>alapállítása szerint egyetlen konkrét műszaki vívmánnyal sem járult hozzá a nevével fémjelzett I-forradalomhoz, elsősorban piacképes filozófiát és vonzó imágót teremtett köréjük, majd könyörtelen sikerstratégiával a tömegfogyasztás legmagasabb csúcsáig repítette termékeit. Jobs arcát mégis milliárdok ismerik, alakját milliók istenítik, hálából azért, mert ezer zeneszámot tett a zsebükbe és érintőképernyőt a mobiljukra, ha nem is elsőként, de azzal a felemelő üzenettel, hogy ettől máris „másképp gondolkodnak” és egy új korszak úttörői lesznek. <img class="imgright" alt="elso.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/elso.jpg" />Hozzá képest <a href="https://www.youtube.com/watch?v=DTX2FO6gIy8" target="_blank"><em><strong>Joy</strong></em></a> Mangano teleshop-királynő - tarsolyában tucatnyi háztartási újítással (a sikerszériát indító <a href="https://www.youtube.com/watch?v=tghsiQO6_rE" target="_blank">Magic Mop </a>önkicsavaró felmosójától a bársonyborítású csodafogasig) - igazi Edisonnak számít: lehet, hogy találmányai bajosan adhatók el Gandhi-óriásplakátokkal vagy <a href="https://www.youtube.com/watch?v=VtvjbmoDx-I" target="_blank">Orwell-próféciákkal</a>, és a vásárlók sem érzik tőlük Vin Dieseleknek magukat 21. századi szupersztrádákon, de legalább egyszemélyes teremtője az emberiség javát szolgáló eszközeinek, nem csupán acélos elszántságú értékesítőjük és népszerű reklámarcuk. Összecsengő nevükön túl Jobs és Joy között legalább annyi hasonlóság található, mint amennyi különbség akad okostelefon és ruhafogas között: mindkét <em>entrepreneur</em> egy kertvárosi garázsműhelyből indította mára sokmilliárdos vállalkozását a 80-as évek derekán, pénz-/szeretetéhes családtagokkal és nagymenő ötlettolvajokkal kellett megküzdeniük a diadalért, termékeik sikere elsősorban a képernyőkön remekül érvényesülő személyes varázsuknak tulajdonítható (legyenek érintősek vagy távkapcsolósak), és ami jelen esetben a legfontosabb: idén megfilmesített <em>rags-to-riches</em> sztorijuk a posztmodern hollywood-i szerzőiség kétarcúságáról mesél.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"><img class="imgleft" alt="jobs1.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/jobs1.jpg" />Danny Boyle <a href="http://www.port.hu/steve_jobs/pls/w/films.film_page?i_film_id=165095" target="_blank"><em>Steve Jobs</em></a>-a és David O. Russell <a target="_blank" href="http://www.port.hu/joy/pls/w/films.film_page?i_film_id=167161"><em>Joy</em></a>-ja az Oscar-esélyes életrajzi dráma felszíne alatt két népszerű tömegfilmes <em>auteur</em> árulkodó önportréja, egyik oldalon a nagyipari filmrendezőség „karmester”-metaforájával („én a zenekaron játszom”), másik oldalon a sajátkezű barkáncsfilmes lánglelkű indie-alakjával („soha ne tárgyalj a hátam mögött az ÉN bizniszemről”). Boyle hajdani brit kisrealista miliőjéből az életművet indító Ewan McGregor-trilógia sötét lúzerkomédiái után villámgyorsan idomult hozzá a sokszínű álomgyári palettához, de mindig is megőrizte szíve közepében <a target="_blank" href="http://www.port.hu/sekely_sirhant_shallow_grave/pls/fi/films.film_page?i_film_id=2182&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=2">debütfilmje</a> mesés zsákmányhoz jutó kisember-figuráit, milliomos kamaszoktól (<em><a target="_blank" href="http://www.port.hu/gettomilliomos_slumdog_millionaire/pls/w/films.film_page?i_film_id=99746">Gettómilliomos</a>, <a target="_blank" href="http://www.port.hu/milliok_millions/pls/fi/films.film_page?i_film_id=92370&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=2">Milliók</a></em>) botcsinálta festménytolvajig (<a target="_blank" href="http://www.port.hu/transz_trance/pls/fi/films.film_page?i_film_id=140678&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=2"><em>Transz</em></a>) – a kisember-nagy-vagyonnal sztorikban nem nehéz ráismerni a hajdani <em>low budget</em> kívülálló küzdelmeire a „nagypálya=nagy ár” áldásaival és átkaival. Boyle (lúzer)hőseinél a központi motívum a menekülés/szökés mind elkeseredettebb igyekezete az egyre szorosabbra záruló csapdákból, amelyek nem egyszer épp saját álmaikból sűrűsödnek mázsás rémálmokká (a <a target="_blank" href="http://www.port.hu/a_part_the_beach/pls/fi/films.film_page?i_film_id=11398&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=2"><em>Part</em> </a>hippiparadicsomától a <a target="_blank" href="http://www.port.hu/napfeny_sunshine/pls/fi/films.film_page?i_film_id=85320&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=2"><em>Napfény</em> </a>Icarus űrhajóján át a <a target="_blank" href="http://www.port.hu/127_ora_127_hours/pls/fi/films.film_page?i_film_id=115381&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=2"><em>127 óra</em> </a>kőtömbjéig), egyfajta alkotói lidércnyomás reflexióiként a személyes indie-filmezést komoly költségvetésű piaci termékekre felcserélő rendező szorongásos életművében. <img class="imgright" alt="jobsbelso.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/jobsbelso.jpg" />Ezek után az idei <em>Steve Jobs</em> látszólag pálfordulást jelent, hiszen a főhős ezúttal szívós munkával milliárdokra szert tevő látnok/diktátor, aki immár a zsinórok másik végén, a nagy bábjátékos alakjában jelenik meg. A csapatépítő-zsenik életrajzaira szakosodott Aaron Sorkin újabb bravúrját jelentő forgatókönyv azonban a jellegzetes Boyle-művekhez híven csapdahelyzetre, sőt három egymást követő csapdahelyzetre épül, Jobs életének legjelentősebb fordulatait bezsúfolva három stressz-terhes termékbemutató zárt helyszínű és valós idejű kamaradrámájába (Apple McIntosh, 1984; NeXT, 1988; iMac, 1998), amelyek tétje egyszerre szakmai siker és magánéleti megváltás (barátként, apaként, társként) – mintha csak a <em>Birdman</em> cselekményét látnánk viszont precízen kimért, csehovi szerkezetben. <em>Entrerpreteur</em>-hősét Boyle a korábbi életrajzi mozgóképekkel ellentétben (legyenek idealizáló játékfilmek, mint a 2013-as <a target="_blank" href="http://www.port.hu/jobs_-_gondolkozz_maskepp_jobs/pls/w/films.film_page?i_film_id=138962"><em>Jobs</em> </a>vagy demonizáló dokufilmek, mint a <a target="_blank" href="http://www.imdb.com/title/tt4425064/"><em>Steve Jobs: Man in the Machine</em></a>) inkább áldozatként ábrázolja, a különbség elődeihez képest csupán annyi, hogy az álmokat nem a sötét sorsszerűség változtatja ólomsúlyú teherré, hanem a mindent elhomályosító sikerorientáció és a teremtőgéniusszá válás személyes megszállottsága. Ez a Jobs nem vátesz, messiás vagy diktátor, hanem önjelölt művész, akinek legnagyobb problémája éppen az, hogy saját alkotások híján próbálja alkotóként definiálni önmagát, pusztán azzal, hogy imázst teremt mások invenciója köré – akárcsak Boyle, aki ezúttal sem több egy remekül megírt, feszültségben és fordulatokban gazdag forgatókönyvet hivalkodó truvájokkal felképesítő adaptátornál (lásd a három epizód erősen indokolatlan, ám igen látványos formai önreflexióját a 16mm-es, 35mm-es és digitális technikával).</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"><img class="imgleft" alt="joy1.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/joy1.jpg" />Ha Danny Boyle számítógépes gurujának fő vonása az a „valóságtorzító mező”, amelyben minden esemény és szereplő Jobs önmagáról festett művész-portréjához híven rajzolódik át, akkor David O. Russell kertvárosi sikertörténetének hősnője, Joy épp ellenkező küldetést követ, a saját mikrokörnyezete által ráerőszakolt (ön)kép fogságából próbál kiszabadulni egyszerű, ám nagyszerű találmányai révén. Russell erősen önéletrajzi debütfilmje óta (<em>Spanking the Monkey</em>) a nagycsalád (főként az anyafigurák) zsarnoki nyomása alól kell felszabadulnia a férfihősnek: bizonyítania saját tehetségét, értékeit, miközben állítólagos szerettei folyamatosan próbálják lehúzni saját alapszintjükre (lásd a <a target="_blank" href="http://www.port.hu/gyagyas_csalad_flirting_with_disaster/pls/fi/films.film_page?i_film_id=4817&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2"><em>Flirting with Disaster</em></a> megduplázott szülőpárosát vagy a <a target="_blank" href="http://www.port.hu/a_harcos_the_fighter/pls/fi/films.film_page?i_film_id=96339&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2"><em>Harcos </em></a>súlyos prolifamíliáját). Russell függetlenfilmes családtörténeteinek konzekvens sorát (eltekintve a több szempontból bizarr kivételt jelentő <em>Sivatagi cápák</em>tól) a tavalyi <a target="_blank" href="http://www.port.hu/amerikai_botrany_american_hustle/pls/fi/films.film_page?i_film_id=146329&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2"><em>Amerikai botrány</em></a> nagy-hollywoodi szélhámosfilmje törte meg, ahol a személyes traumától szabadulni képtelen szerző immár kettős szorításba helyezte hősét, egyik oldalon a fojtogató családi környezettel (a zsarnok feleség alakjában), másik oldalon a szakmai nyomással (ahol saját kispályás képességeit egyre komolyabb nagypályán kénytelen bizonyítani). Russell filmkészítőjét elsősorban nem a művészi és/vagy karrier ambíciók szorítják kelepcékbe, hanem az előtte nyíló kényszerpályák gravitációja húzza túl mélyre vagy túl magasra: épp annyira szűkösnek érzi a folytonosan saját nyomorból táplálkozó indie-filmes kliséalakját, mint a költséges tömegfilmeket személyes látásmóddal piacképesebbé tevő rendező jelmezét. Ennek fényében idei <em>entrepreneur</em>-filmje épp úgy fordulópontot jelent Russel pályáján, mint a <em>Steve Jobs</em> Boyle esetében: a címszereplő egyrészt kíméletlen elszántsággal küzd egy álomkarrier megvalósításáért (hasonlítsuk össze a <em>Harcos</em> passzív, ambíciótlan bokszbajnokával), másrészt a megszokott családi posványhoz képest a csillogó teleshop-karrier hamisítatlan pozitív álomvilágot jelent (ellentétben az <em>Amerikai botrány</em> Abscam-húzásának nagy dobásával). <img class="imgright" alt="csalad.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/csalad.jpg" />Nem véletlen, hogy a <em>Joy</em> az eddigi életmű legszokványosabb, mondhatni tisztán Hollywood-komfort darabja: figurái jóval sematikusabbak (miközben nem jutnak el a <a target="_blank" href="http://www.port.hu/multik_haza!_i_heart_huckabees/pls/fi/films.film_page?i_film_id=73001&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2"><em>Multik haza!</em></a> ironikus karikatúravilágáig), a cselekmény olajozottan zakatol át a sikertörténetek megszokott állomásain (nem igazán találkozunk az <em>Amerikai botrány</em> elragadó, kor/karakterfestő epizódjaival), a végkicsengés pedig beéri a műfajtól megszokott „Higgy az álmaidban” lélekemelő tanulságával. Russell számára Joy Mangano életútja a hétköznapi trivialitásokban rejlő diadal lehetősége miatt volt vonzó, egyfajta megvalósítható álom modelljét kínálva a (nő)közönségnek – jóval kevesebb iróniát és kétértelműséget engedélyezve szerzőjének, akit többek között épp művei játékos duplafedelűsége választ el a tucatrendezőktől. Ebben az életrajzban a tömegfilm világa (ami ezúttal a teleshop stúdió motívumában jelenik meg) immár minden hamis csillogásával, piaci hazugságával együtt az önkifejezés és önérvényesítés fellegváraként jelenik meg, jóindulatú producerfigurával és őszinte hitelességre éhes nézőközönséggel: amint saját személyiségeddel adod el az általad kitalált termékeket, máris jövedelmező árucikkekké válva megvalósítják álmaidat (lásd a döntő áttörést jelentő tévé-debütálást).</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"><img class="imgleft" alt="utsojoy.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/utsojoy.jpg" />Ha azonban Russell eddigi életművének ismeretében próbáljuk szemügyre venni a <em>Joy</em> klisémeséjét, azért a vastag cukormáz alatt felfedezhető némi keserű orvosság: a kisképernyős szappanopera-szál, ami egyfajta sötét paródiáját nyújtja a hősnőt körülvevő családi bonyodalmaknak, a film végére teljesen eluralkodik rajta – mialatt a befejezés hamisítatlan teleregény-finálé módjára megjutalmazza a jókat és megbünteti a gonoszokat, képei átveszik a tévéképek fekete-fehérre redukált színvilágát (szöges ellentétben az <em>Amerikai botrány</em> hősének filozófiájával, aki a fekete-fehérre redukált sémák helyett a „szürkében hisz”). Ezzel a finom kritikával ellentétben Boyle formajátéka az egyre tökéletesebbé váló képminőséggel és pergőbb filmnyelvvel egyfajta szinkronban van az autokrata főhős lelki épülésével: minél közelebb kerülnek a képsorok a mai sztenderdhez, Jobs annál tisztábban látja, hogy egocentrikus világképe milyen pusztító hatással volt azokra, akik a legközelebb állnak hozzá. Míg a<em> Steve Jobs</em> adaptátor-rendezője harsány Jobs-kritika máza alá rejti hagyományos megváltástörténetét, a <em>Joy</em> szerzője a látványosan képünkbe tolt sikersztori eredendő hamisságát kívánja leleplezni túlzottan burkolt módon – ezzel kétféle megközelítést szemléltetve az álomgyári szerzőiségben. Joy-Russell teljesen azonosul saját teremtményével (önkezű hajlevágásával még a frizuráját is a felmosófej formájához igazítja), egyenlőségjel kerül alkotó és alkotás közé - ezzel szemben Boyle-Jobs eltűnik pusztán saját érvényesülését szolgáló <a target="_blank" href="http://nirvana.beanos.com/wp-content/uploads/2011/05/NeXTcube.jpg">NeXT</a> számítógépe tökéletes Fekete Dobozában.<br /></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2015%2F12%2F30%2Fdupla_vetites_joy_steve_jobs%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2015%2F12%2F30%2Fdupla_vetites_joy_steve_jobs%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2015%2F12%2F30%2Fdupla_vetites_joy_steve_jobs%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=DUPLA VETÍTÉS - Joy / Steve Jobs"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szelesvaszon.blog.hu/2015/12/30/dupla_vetites_joy_steve_jobs#comments"><img class="item_ctp" src="https://szelesvaszon.blog.hu/rss/image/post/id/8212486" border="0" /></a><br /></p>
életrajz
duplafilm
Russell
Boyle
szerzőiség
0
SZÉLESVÁSZON
https://szelesvaszon.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/poszter.jpg
https://szelesvaszon.blog.hu/2015/07/29/film_konyv_paper_towns
FILM/KÖNYV - Paper Towns
2015-07-29T01:13:40+02:00
2015-07-29T01:13:40+02:00
Széles Vászon
https://blog.hu/user/761007
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Jake Schreier, 2015 – amerikai</strong>. Szereplők: <strong>Nat Wolff, Cara Delevingne, Austin Abrams, Halston Sage</strong>. Írta: <strong>John Green </strong>művéből <strong>Scott Neustadter és Michael H. Weber</strong>. Operatőr: D<strong>avid Lanzenberg</strong>. 115 perc. Amerikai bemutató: <strong>2015. július 24</strong>. Magyar bemutató: <strong>2015. július 30</strong>.</span></p>
<p><img class="imgleft" alt="papertownsposter.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/papertownsposter.jpg" /><span style="font-family: georgia,palatino,serif;">Kamaszoknak szóló szerelmes regényt/filmet írni hihetetlenül nehéz feladattá vált egy olyan korban, ahol a Facebook alsó korhatárát a 13. életév jelenti: mielőtt még a hormonok igazán akcióba lendülhetnének, a közösségi háló máris kihalászta a szerelem leglényegesebb elemét az érzelmek tengeréből – a Rejtélyt. Noha a tömérdek piacilag pozícionált és célcsoport orientált <em>young adult</em> románc világosan mutatja, milyen óriási igény mutatkozik a műfajra, a művek számára az <a href="http://doransky.hu/?p=1180" target="_blank"><em>ambient awareness</em> </a>épp úgy halálos csapdát is jelent: manapság valamire való kamasz love storyban a Facebook, <a href="http://www.huffingtonpost.com/2014/04/23/teens-tinder-13-to-17-year-olds_n_5199957.html" target="_blank">twitter és Tinder </a>ugyanolyan kihívásokat állít a szerzők elé, mint a mobiltelefon a thrillerekben és horrorokban. Míg azonban a kalandzsánerek számára mindig előásható egy zug a földkerekségen, ahol „nincs térerő” k-európai motelektől nagyvárosi csatornarendszereken át kísértetjárta zsinórpadlásokig, a mai tizenévesek való-világába helyezett drámai történet a napi betevő like-ok és hashtag-ek nélkül pontosan annyira hihető és működőképes a befogadók számára, mintha a <a href="http://www.port.hu/nulladik_ora_the_breakfast_club/pls/w/films.film_page?i_film_id=4453" target="_blank"><em>Breakfast Club</em> </a>tagjai tamtam dobokkal és füstjelekkel tárgyalták volna meg magánéleti problémáikat a távoli 80-as évek nulladik óráján.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"><img class="imgright" alt="papertowns-6-vogue-23mar15-pr_b.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/papertowns-6-vogue-23mar15-pr_b.jpg" />Megtalálni a határsávot a „Hiteles kortárs közegábrázolás” valós igénye és a „Világ, Ahol NEM Tudom Mit Ettél Tavaly Nyáron” misztikus birodalma között manapság a műfaj Szent Grálját jeleni. Követelménye igen magasra teszi a lécet a szerzők előtt, amit jóval könnyebb megkerülni, mint átugrani – nem véletlenül zajlanak a legsikeresebb tinirománcok szinte kivétel nélkül múlt századi nosztalgiavilágokban <em><a href="http://www.port.hu/holdfeny_kiralysag_moonrise_kingdom/pls/w/films.film_page?i_film_id=129047" target="_blank">Holdfény királyság</a></em>tól a <em><a href="http://www.port.hu/egy_kulonc_srac_feljegyzesei_the_perks_of_being_a_wallflower/pls/w/films.film_page?i_film_id=132662" target="_blank">Különc srác feljegyzései</a></em>-ig, vagy modern fantáziaközegben, legyen az vámpír-(vérfarkas-, varázsló-)gimi, posztapokaliptikus disztópia, netán klasszikus zenei tábor. A 21. század egyik legnépszerűbb YA-románcgyárosa, <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/John_Green_(author)" target="_blank">John Green </a>eddigi életművében nem sok szerepet szánt a közösségi hálózatnak, az idén megfilmesítésre került <a href="http://www.port.hu/papirvarosok_paper_towns/pls/w/films.film_page?i_film_id=163220" target="_blank">Papírvárosok</a> azonban éppen abban az átmeneti zónában készült, amikor a szociális média átrendezte az ifjúság társas kapcsolatait – pontosan egy évben a Facebook béta-verziójának globális hatalomátvételével. Green 2008-as regénye a <a href="http://moly.hu/konyvek/john-green-katherine-a-kobon" target="_blank"><em>Katherine a köbön</em> </a>„antiszociális kamaszzseni”-je és a <a href="http://moly.hu/konyvek/john-green-csillagainkban-a-hiba" target="_blank"><em>Csillagainkban a hiba</em> </a>„rákos tizenévese” között a harmadik legnépszerűbb tinirománc-ikont, a „dögös lázadó fruskát” helyezi középpontba. A 2005-ös <a href="http://moly.hu/konyvek/john-green-alaska-nyomaban" target="_blank"><em>Alaska nyomában</em> </a>debütregény mintájára a bálványlány ezúttal sem főhős szerepben, inkább a vágy titokzatos tárgyaként jelenik meg a kisvárosi középiskolás lúzer-mesélő szemében, akinek fejlődés-története épp egyfajta anti-románccá válik a szerelmi rajongástól a kiábrándulás felé tartva. Ám Margo Roth Spiegelman álomcsaját elsősorban nem állandó kalandozásai, lenyűgöző külseje vagy renitens viselkedése teszi különlegessé az egész gimnázium szemében, hanem a nagybetűs Rejtély, ami kezdettől belengi alakját és amit egyre táplál minden egyes megnyilatkozásával titokzatos eltűnéseitől rapszodikus viselkedéséig. Green egyértelműen a fikció varázslatát jeleníti meg a <a href="http://moly.hu/konyvek/john-green-papirvarosok" target="_blank"><em>Papírvárosok</em></a> lányalakjában, ezúttal azonban nem a romantikus, felszabadító nézőpontból ábrázolva azt (egyfajta regényírói önreflexióként) – inkább a szemfényvesztés negatív oldalát látja benne: a titokzatos, kortársak elől elrejtett magánélet vonzerejéhez hozzáadja a publikus oldal hazugságát, pontosabban azt a félrevezető képet, amit Margo (szándékosan vagy akaratlanul, a döntés az olvasóké) felépít magáról ismerőseiben.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"><img class="imgleft" alt="ptown3.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/ptown3.jpg" />Így aztán a <em>Papírvárosok</em> Margójára John Green apró betűkkel egy olyan széljegyzetet körmöl, ami sok milliárdnyi FB-felhasználó profiljára is érvényes állítás: a hősnő „papírlánysága” (ezzel a szóval fejezi ki, hogy valós énje helyét kiszorította a közösségi médiaképe) és a szociális hálók <em>like</em>-diktatúrája igen hasonló logika mentén működik. A mű tanulsága szerint a hétköznapi élet nem a rejtélytől telik meg izgalommal (az legfeljebb fokozhatja ügyesen adagolva): ha valaki nem képes rendszeresen felmutatni vonzó, pozitív képeket magáról, a kutyát sem érdekli, mivel tölti az idejét két poszt között. A bálványlány látványos akciói (az egyéjszakás bosszúhadjárat már az előkép Alaska iskolai csínyeiben megjelent), és a maga után hagyott különleges nyomok egyfajta népszerűségi erődemonstrációk. Szökése a „papírvárosokból”, amik „papírlánnyá” tették, éppen az ezzel való szomorú szembesülés következménye – nem csupán a „helyesen leélt élet iszonyú vonzása” elől menekül önkéntes száműzetésbe, de a látszatokra épülő élet csábításától is. Green talán már 2008-ban látta, hogyan fordul a minőség a Facebookon is mennyiséggé, hogyan hígítja fel az ismerősök közösségével megosztott kiemelkedő pillanatokat a napi cicás képek, lefutott kilométerek, gyümölcskelyhek és buliszelfik monoton áradata – hogyan lesz felhasználók millióiból érdektelen profillány és posztpasi a napi, óránkénti, kétperces státuszfrissítések nyomán. Margo ezzel a jövővel szakít, szembesítve a főhőst az ilyesfajta közösségi pszeudo-élet veszélyével: az élmények öncélú megörökítése és közkinccsé tétele helyett az arctalanságot és nyomtalanságot választva.</span></p>
<p style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="color: #000000; font-family: 'Georgia','serif'; font-size: 10pt;"><span color="#000000"><img class="imgright" alt="paper-towns-trailer-screencaps-cara-delevingne-nat-wolff-9.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/paper-towns-trailer-screencaps-cara-delevingne-nat-wolff-9.jpg" /></span><span style="color: #ffffff;" color="#000000">Tekintve a könyv megírása és a filmverzió elkészítése között eltelt sorsfordító hét esztendőt, a <a style="color: #ffffff;" href="https://www.youtube.com/watch?v=EXk09C-l8t0" target="_blank"><strong><em>Papírvárosok</em></strong></a> különösen aktuális üzenettel szolgálhatna ezen a téren – már amennyiben a filmkészítők fontosnak vagy akár relevánsnak találták volna egy ilyesféle értelmezést. Jake Schreier a <a style="color: #ffffff;" href="http://www.port.hu/a_robot_es_frank_robot_&_frank/pls/w/films.film_page?i_film_id=133799" target="_blank"><em>Robot és Frank</em> </a>megható sci-fijében már látványosan bizonyította, milyen bravúrosan képes a technológia fejlődés társas kapcsolatokra gyakorolt hatását egy egyszerű szépségű műfaji metaforába kódolni. A tinirománc zsánerénél már jóval kevésbé nyilvánult meg érzékenysége a képes beszéd iránt, pedig Green még reflektál is regényében arra az (állandó) szerzői törekvésére, hogy az üzenetet színes-szalagos metaforákba csomagolva tegye az olvasók karácsonyfái alá. Schreier nem aktualizálja filmjét a 2010-es évek közösségi hálózatlázához, sőt annak reflexióitól is megszabadítja – eképp valamiféle utópiát kínál generációs célközönsége azon hányadának, akik szívesebben serdülnének fel egy olyan gutenbergpunk-világban, ahol posztitből vannak a posztok, az üzenetfalak simára meszeltek, és graffiti rajtuk minden tweet és hashtag. Ezzel szinkronban a filmsztoriban hangsúlyosabb szerepet nyer a Rejtély és a Kaland (a gyerekkori nyitányban épp az jelenti a válóokot a kis páros között, hogy a főhős nem hajlandó elkísérni Margo-t az éjjeli nyomozásra), a történet utolsó harmadát kitöltő road trip komolyabb tétet és feszült időkeretet kap (a regényben szereplő évzáró buli helyett ezúttal döntő fontosságú szalagavató bálra kell hazaérni a kis csapatnak), és ami a legfontosabb: Margo könyvbeli záróvallomása elmarad saját látszatmivoltáról, motivációját elsősorban a kalandvágy és a másfajta élet reménye jelenti. Hasonlóan az <em>Alaska nyomában</em>-hoz, a <em>Papírvárosok</em> regénye is közelebb áll az édesbús melodrámákhoz, mint a felhőtlen tini-románcokhoz – habár ezúttal egyik fél sem szenved gyógyíthatatlan betegségben, a kapcsolat jövőjét épp olyan reménytelenné teszi a lány lelkét emésztő boldogtalanság, mintha tumorok rágnák a testét. Schreier filmje nem csak a belső konfliktust hígítja fel a végkifejletben (markánsan jelezve a fiúhős pálfordulását), de a Green-regényekre jellemző szívszorító nyitott zárlatot is kipótolja egy boldog csoportképpel a barátság és bulik gyógyírját kínálva az első (viszonzatlan) szerelem kínjaira. Így aztán a film záróképe akár tökéletes buliszelfiként is szolgálhatna hősünk posztjai közt – míg szívszerelme a keményebb utat választva távozott a facebook-térképről, ő megtalálta a maga kis papírvárosát, ahol boldogan megoszt és uralkodik az idővonala végezetéig.</span></span></p>
<p><span style="color: #000000;"> </span></p>
<p><span style="color: #000000;"> </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2015%2F07%2F29%2Ffilm_konyv_paper_towns%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2015%2F07%2F29%2Ffilm_konyv_paper_towns%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2015%2F07%2F29%2Ffilm_konyv_paper_towns%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=FILM/KÖNYV - Paper Towns"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szelesvaszon.blog.hu/2015/07/29/film_konyv_paper_towns#comments"><img class="item_ctp" src="https://szelesvaszon.blog.hu/rss/image/post/id/7662276" border="0" /></a><br /></p>
0
SZÉLESVÁSZON
https://szelesvaszon.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/papertownsposter.jpg
https://szelesvaszon.blog.hu/2015/05/15/premier_mad_max_fury_road
PREMIER - Mad Max: Fury Road
2015-05-15T15:48:12+02:00
2015-05-15T15:48:12+02:00
Széles Vászon
https://blog.hu/user/761007
<p><span style="font-family: georgia,palatino;"><strong>George Miller</strong><strong>, 2015 – ausztrál-amerikai</strong>. Szereplők: <strong>Tom Hardy, Charlize Theron, Nicholas Hoult, Hugh Keays-Byrne, Rosie Huntington-Whiteley</strong>. Írta: <strong>George Miller</strong>. Operatőr: <strong>John Seale</strong>. <strong>120</strong> perc. US bemutató: <strong>2015. május 15</strong>. Magyar bemutató: <strong>2015. május 21.</strong></span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"><img class="imgleft" alt="maxposter.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/maxposter.jpg" />Ha van az akciófilmnek saját egyszülött Jézus Krisztusa, az kétségkívül Ausztrália szentföldjén látott napvilágot, olajos csavarkulccsal a kezében zavarta ki a pohos hollywoodi kufárokat a multiplex-templomokból és pazar zsánertrilógiákból gyűjtött maga köré tanítványokat a posztmodern tömegfilm időszámításának kezdetén – kalandfilmtől (<em>Indiana Jones</em> 1-3.) a horrorig (<em>Evil Dead</em> 1-3.), sci-fitől (<em>Terminátor</em> 1-3.) a háborús filmig (<em>Rambo</em> 1-3.). Az ige, amit Max Rockatansky hirdetett már nem a műfaji ótestamentum James Bondjának mívesen metszett kőtáblájáról származik, szakmai tízparancsolat helyett egyetlen törvényt emel mindenek fölé, az Energiáét, ami jelenjen meg erő, sebesség, lendület képében, könnyűszerrel hatástalanít valamennyi történettel, karakterrel kapcsolatos régi elvárást. Maximilian missziója rögös utakon, de maximális sikerrel járt: 1979-ben családja sírjánál felhagy régi életével és elindul küldetésére (<a href="http://www.port.hu/mad_max/pls/w/films.film_page?i_film_id=5683" target="_blank"><em>Mad Max</em></a>), 1981-ben V8 Interceptorán behajt az Álomgyárba tanait terjeszteni (<a href="http://www.port.hu/mad_max_2._-_az_orszaguti_harcos_mad_max_2/pls/w/films.film_page?i_film_id=10789" target="_blank"><em>Mad Max 2: The Road Warrior</em></a>), 1985-ben pedig kereszthalálával biztos kezekben hagyja örökségét (<a href="http://www.port.hu/mad_max_3._-_az_igazsag_csarnokan_innen_es_tul_mad_max:_beyond_thunderdome/pls/w/films.film_page?i_film_id=10996" target="_blank"><em>Mad Max Beyond Thunderdome</em></a>). Sajnos három nap helyett kerek 30 évet kellett híveinek várni a feltámadásra, de legalább negyedik evangéliumát ismét Dr. George Miller jegyzi, és mi tagadás a legjobbkor érkezett, hogy új életre keltse a gyorsmontázs-mankós, digitál-kasztrált, robotcsinálta kortárs akciófilmet.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"><img class="imgleft" alt="max1.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/max1.jpg" />A <a href="https://www.youtube.com/watch?v=L_tW459UYdM" target="_blank"><em><strong>Mad Max: A harag útja</strong> </em></a>tanúbizonysága szerint Miller maga is tisztában van hőse messiás-mivoltával, három részre tagolt cselekményében nem véletlenül halad végig a címszereplő a meghurcolás és megfeszítés stációjától (az Immortan Joe nevű hadúr irányítása alatt álló Citadella barlangváros posztapokaliptikus Jeruzsálemben) a homokmélyből történt feltámadáson át, amit követően új szövetség köttetik a sivatagi benzintűzben (hősünk csatlakozik a hadúr ötfős háremét megszöktető és szabadföldre vezető Furiosa harcosnő küldetéséhez), egészen a kénköves utolsó ítéletig, ahol izzó pokolra jutnak a gonosztevők és tejjel-vízzel folyó paradicsomra lelnek az arra méltók. Ami azonban ennél is nyilvánvalóbb bizonyíték a nemes küldetésre, hogy maga a történet immár gyakorlatilag egyetlen párnapos hajsza lélegzetelállító tempóban lezajló gépjárműves akciófiesztája, amit csupán rövid percekre szakít meg néhány közjáték, épp csak annyi információt kínálva kontextusról, szereplőkről, motivációkról, amennyi helyet csinál a két - máris megírt - folytatásnak. A hajdani kézműves Miller a beszélő röfik és sztep-pingvinek társaságában eltöltött évek alatt szépen beletanult a CGI és <em>motion capture</em> technikáiba, és ennyi év agymosás bőven elég volt hozzá, hogy a digitális képalkotás a friss <em>Mad Max</em>ben is helyet kapjon a kortárs horror elkoptatott vízióflesseitől az irreális robbanásképeket át egészen egy bibliai méretű homokvihar jelenetéig. Maguk az akciók azonban az ős-trilógia hagyományához híven teljes egészében kaszkadőrmunkára és autós mutatványokra épültek (csupán a nagyobb biztonságot szolgáló drótok és hámok eltüntetéséhez használták a kompjutereket) – ami többnyire meg is látszana rajtuk, ha az alig 2 másodperces átlag snitthossz ezt megengedné. Különös hibrid a végeredmény: miközben folyamatosan ott érezni képsorain a por és hamu, vér és verejték szagát, kivételes hatékonysággal rögrealizmushoz kötve szédítő mutatványait, Miller a könnyű digicam-ek rugalmasságától és a villámgyors vágóprogramoktól megrészegülve ezer nézőpontra cseréli a hajdani Max-filmek nagy újítását jelentő aszfaltközeli fahrt-száguldásokat, montázs-tempójával csillámló mozaikdarabokra töri az akció-hitelességet.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"><img class="imgleft" alt="max2.gif" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/max2.gif" />Talán csak véletlen egybeesés, talán a nyugati tömegfilmben legalább fél évszázada markánsan jelenlévő szimbiózis főhősnők és expresszív látványvilág között okozza (Sirk-melodrámáktól a <a href="http://www.port.hu/alomhaboru_sucker_punch/pls/w/films.film_page?i_film_id=116250" target="_blank"><em>Sucker Punch</em></a>ig), de az <a href="http://www.port.hu/mad_max_-_a_harag_utja_mad_max:_fury_road/pls/w/films.film_page?i_film_id=153998" target="_blank">idei <em>Mad Max </em></a>egyszerre szemet gyönyörködtető akciófestmény és női akciófilm. Miller klasszikus trilógiájához képest idén nem csupán nagyobb sebességbe kapcsolt az autós összecsapásoknál, de monokrómba hajló alap-színvilágával (napsárga és éjkék között váltogatva a vörös sivatagot), az arcokra tapadt közelik és brutális óriástotálok kontrasztjával, belassított 3D-momentumaival már jócskán eltér attól a szikár, funkcionális látványvilágtól, ami a 70-es évek végén az <em><a href="http://www.mozinetmagazin.hu/nagylatoszog/rendezvenyek/2330/periferia_%7C_sehol_egy_koala_%E2%80%93_az_ausztral_exploitation_film" target="_blank">ozploitation </a></em>programfilmjévé tette első <em>Mad Max</em>-opuszát. Ha a hajdani szentháromság amolyan "no-rules" halálfutam, kíméletlen ketrecharc volt a precíz gentleman-meccsek ellenében, az idei folytatás már inkább művészi koreográfiájú Cirque du Soleil előadás, nem rázva vagy keverve, inkább besavazva. A négy film sorozatában azonban nem csak az egyre látványosabb formatudatosság érhető tetten (díszlet- és jelmezvilágtól a vágástechnikáig), ezzel egyenes arányban erősödik a történetekben a nőalakok szerepe, az alapfilm feleségének színtelen áldozat-mivoltától a <em>Road Warrior</em>ban felbukkanó (majd a döntő harcban gyorsan életét vesztő) hófehér harcosnőn át a <em>Thunderdome</em> diktátorát jelentő Aunt Entity(!) színesbőrű überfraujáig, aki - férfi-főgonosz kollégáival szöges ellentétben - kölcsönös tiszteletben válik el az őt megleckéztető hőstől. </span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"><img class="imgleft" alt="max6.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/max6.jpg" />Ezek után az idei <em>Fury Road</em> földjén már McTort ül a nőközpontúság, sőt egyfajta feminista akcióopuszba vezeti a 80-as évek egyik legnagyobb macsó ikonját. Tom Hardy bociszemű Mad Max-e nem csak a főhőssel minden tekintetben egyenrangú (sőt drámai súlyát tekintve még jelentősebb!) akcióhősnővel osztozik az óriáskamion volánján, de a <em>Road Warrior</em> óta alapmotívumnak számító kisközönség-mentés is immár gender-specifikus és anti-patriarchális: míg 1981-ben WASP telepeseket kellett kivezetni a motorizált indiánhorda ostromgyűrűjéből, 1985-ben pedig a posztnukleáris újgeneráció gyermektörzse jut új hazába messze a felnőtt-társadalom kloákájától, addig 2015-ben már egy tenyészállat és szextárgy gyanánt használt ötcsajos szökevénycsapat testőr-szerepe vár a szűkszavú hősre. Természetesen Max továbbra sem lágyul nőre (az egyetlen lány, aki nagy nehezen kiérdemli mosolyát, nyomban a kerekek alatt végzi), ám Dr. Miller rendre a robotkarú, sörtefrizurás, gépzsírsminkes Furiosának tartogatja az ütősebb pillanatokat, legyen szó a sokkoló fordulattal történt szembesülés lenyűgöző totálképéről, Dirty Harry-féle szikár <em>bon mot</em>-król („Csináltál már ilyet? – Többször is.”; „És most mi lesz szerinted? – Először megtorlás.”) vagy akár a főgonosz brutális megbüntetéséről (ami egyébként valamennyi buddy-akciófilmben végső bizonyítéka a főhős-státusznak). Míg Mad Max fénykorában magányos pionír volt, 1979 óta most először talál szóba jöhető új családot magának, nem csak öt belevaló fruskával és az elnyomók „War Boys” csapatából származó vikingszívű kamaszfiúval, de egy hozzáillő feleséggel is – aki azonban inkább bordákat zúz, mintsem oldalborda.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino,serif;"><img class="imgleft" alt="max4.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/max4.jpg" />A <em>Mad Max: Fury Road </em>már nem a 70-es évek elidegenedett, peremvidék járó <em>outsider</em>-hősének kultuszát ápolja: ahogyan az ezredfordulós negyedik részben John Rambo hazatér és Indy megnősül, úgy Max története is inkább az integrációról, a közösségbe való beilleszkedésről szól (a jellegzetes naplementés westernfinálé helyett ezúttal jelképesen az embertömegben vész el). A pálfordulást okozhatja egyszerűen a szériákhoz kötődő szerzők öregedése is, elvégre Spielberg és Stallone neve mára intézményt nem invenciót takar, mint ahogy táncoló talpain Miller is a hollywoodi <em>mainstream</em>ig szteppelt Broken Hill érdes sivatagától és az ausztrál Új Hullámtól: a <em>Road Warrior</em> olajválsága helyett <a href="http://www.port.hu/lorenzo_olaja_lorenzo_s_oil/pls/w/films.film_page?i_film_id=28362" target="_blank"><em>Lorenzo olajá</em></a>ról mesélt, a <em>Thunderdome</em> emberi disznóólját hátrahagyva <a href="http://www.port.hu/babe_2_-_kismalac_a_nagyvarosban_babe:_pig_in_the_city/pls/w/films.film_page?i_film_id=3579" target="_blank"><em>Kismalac a nagyvárosban</em> </a>lett. Ennél azonban többről van szó, és a számos elkeserítő kortárs példa után maga a hajdani messiás kellett ahhoz, hogy szembesítsen a szomorú igazsággal. Negyedik Mad Max bátran nevezhető fejedelemnek a 21. század álomgyári akciófilm-birodalmában, és annyi izmos karral kapaszkodik a fizikai teljesítmény központú zsánerhagyományba (Douglas Fairbankstől Iko Uwaisig), amennyi feledteti nézőjével a digitális túlkapásokat – de kénytelen haladni a korral, mivel a sajátja rég lejárt. Az a kor, amikor egy időtálló akciófilmhez nem kellett több a lelkes kaliforniai, hongkongi, ausztrál filmeseknek pár kétsávos országútnál, felturbózott verdánál és őrült fickónál a kamerák mindkét oldalán, ma már csak emlék: az IMAX-vásznakon a puszta akció mit sem ér esztétizálás nélkül, az akcióhősök pedig jobb esetben acélosra kovácsolt női szépségek, rosszabb esetben gyönyörűre gyúrt hímadonnák lettek.</span></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2015%2F05%2F15%2Fpremier_mad_max_fury_road%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2015%2F05%2F15%2Fpremier_mad_max_fury_road%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2015%2F05%2F15%2Fpremier_mad_max_fury_road%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=PREMIER - Mad Max: Fury Road"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szelesvaszon.blog.hu/2015/05/15/premier_mad_max_fury_road#comments"><img class="item_ctp" src="https://szelesvaszon.blog.hu/rss/image/post/id/7461606" border="0" /></a><br /></p>
premier
ausztrál
akciófilm
exploitation
posztapokalipszis
IMAX
0
SZÉLESVÁSZON
https://szelesvaszon.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/maxposter.jpg
https://szelesvaszon.blog.hu/2015/01/25/dupla_vetites_blackhat_kingsman
DUPLA VETÍTÉS - Blackhat / Kingsman
2015-01-25T20:46:42+01:00
2015-01-25T20:46:42+01:00
Széles Vászon
https://blog.hu/user/761007
<p><span style="font-family: georgia,palatino;"><strong>Michael Mann </strong>/ <strong>Matthew Vaughn</strong>, <strong>2015 – amerikai/brit</strong>. Szereplők: <strong>Chris Hemsworth, Leehom Wang, Wei Tang, Viola Davis </strong>/ <strong>Taron Egerton, Colin Firth, Samuel L. Jackson, Mark Strong</strong>. Írta: <strong>Morgan Davis Foehl, Michael Mann </strong>/ <strong>Mark Millar, Jane Goldman, Matthew Vaughn</strong>. Kép: <strong>Stuart Dryburgh </strong>/ <strong>George Richmond</strong>. US/UK bemutató: <strong>január 16.</strong> / <strong>január 24</strong><strong>.</strong> Magyar bemutató: <strong>január 29. / február 12.</strong></span></p>
<table width="321" height="36">
<tbody>
<tr>
<td><img width="280" height="142" class="imgleft" alt="blackhatposter.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/blackhatposter.jpg" /></td>
<td><img width="278" height="141" class="imgleft" alt="kingsmanposter.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/kingsmanposter.jpg" /></td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p><span style="font-family: georgia,palatino;">Hasonlóan a hírszerzők és a harctéri katonák szerepéhez a hadviselésben, a kémfilmek és a háborús filmek is egyazon kaland kétféle verzióját nyújtják: míg az utóbbiak esetében közvetlen, akár test-test elleni küzdelem zajlik egy konkrét, akár párszáz méteres földdarab birtokbavételéért, az előbbiek többnyire közvetett eszközökkel (mérgektől az árulásig), többszörös álcák mögött, titokban vívnak épp olyan elszánt és véres csatát puszta információkért. A klasszikus kémfilm egyfajta detektívtörténet háborús kontextusban, elsősorban intellektuális kalandfilm, felderítésre, bizonyításra, leleplezésre épül és sok esetben legalább annyira hozzátartozik az érzelmi dráma, mint egy Miss Marple- vagy Philip Marlowe-krimihez: mesterszerzőit a komoly ismeretanyag, szigorú racionalitás és mély emberismeret emelte az élvonalba <a href="http://www.port.hu/titkos_ugynok_secret_agent/pls/w/films.film_page?i_film_id=41933" target="_blank">W. Somerset Maugham</a>-tól <a href="http://www.port.hu/a_kem,_aki_a_hidegbol_jott_the_spy_who_came_in_from_the_cold/pls/w/films.film_page?i_film_id=122550" target="_blank">John Le Carré</a>-ig, <a href="http://www.port.hu/havannai_emberunk_our_man_in_havana/pls/w/films.film_page?i_film_id=43201" target="_blank">Graham Greene</a>-től <a href="http://www.port.hu/november_man_the_november_man/pls/w/films.film_page?i_film_id=152635" target="_blank">Bill Granger</a>ig. A tömegfilmes olvasatok azonban többnyire szakítanak ezzel az erénnyel, hogy a kémek világát minél közelebb vigyék a látványos akciók, izgalmas összecsapások frontjaihoz – nem véletlen kerülnek ki mai napig a legismertebb filmspionok George Smiley és Harry Palmer helyett a James Bond/Jason Bourne akcióhősök sorából: az <em><a href="http://www.port.hu/the_human_factor/pls/w/films.film_page?i_film_id=116591" target="_blank">Emberi tényező </a></em>filmfeldolgozása manapság Bruce Willis-szel forogna Hollywoodban, aki a történet végén fia, Sam Worthington oldalán lángba borítaná a Vörös Teret.</span></p>
<table width="613" height="22">
<tbody>
<tr>
<td><img class="imgleft" alt="1blackhat.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/1blackhat.jpg" /></td>
<td><img class="imgleft" alt="1kingsman.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/1kingsman.jpg" /></td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p><span style="font-family: georgia,palatino;">A 2001 szeptembere és a War on Terror óta pár évente feléledő álomgyári érdeklődés a műfaj iránt azonban immár a titkos szolgálatok jócskán megváltozott világában kényszerül megtalálni a hagyományos kalandtörténeteket – egy olyan korban, amikor egy valamirevaló afganisztáni tisztogatást is drónokra bíznak a tengerészgyalogosok helyett, a szupertechnika megkerülhetetlenül átveszi az emberi tényező helyét, legyen szó drámáról vagy életveszélyes kalandról. A kétféle mozis megoldás erre a problémára két nemzethez, korhoz és forráshoz kötődik: az Egyesült Királyság felségterületéről kikerülő művek inkább az irodalmi örökség felelevenítésével próbálnak megszabadulni a kompjuterizált információs hadviselés automatizmusaitól, az Egyesült Államokban viszont a képregények és szuperhősök repítik a közeljövőbe, a kortárs haditechnikát egészen a sci-fik határáig túlozva. Miközben az európai zsánerművészek csendben elmolyonak valamelyik Le Carré-klasszikus míves felképesítésén, a jó öreg Bond pedig visszatért veretes Fleming-hagyományaihoz<em> (<a href="http://www.port.hu/casino_royale/pls/w/films.film_page?i_film_id=79696" target="_blank">Casino Royale</a>)</em> , egy óceánnal arrébb dühöng a csillogó spy-fi, kilépnek a képoldalakról a <a href="http://www.port.hu/a_szovetseg_the_league_of_extraordinary_gentlemen/pls/w/films.film_page?i_film_id=55928" target="_blank">Különleges Úriemberek</a>, <a href="http://www.port.hu/red/pls/w/films.film_page?i_film_id=108704" target="_blank">RED</a>-veteránok, <a href="http://www.port.hu/bosszuallok_the_avengers/pls/w/films.film_page?i_film_id=120301" target="_blank">SHIELD</a>-ügynökök – a posztmodern effektfilmek <em>franchise</em>-elvárásaihoz igazítva nagy múltú zsánerüket, színültig töltve fantasztikummal, speciális effektekkel és színpompás műfajkeverékekkel. Az új év első két ízelítője a kortárs kémfilmből érdekes módon felcserélte a nemzeti szerepeket, és felszínre hozta a szerzői sajátságokat (de azért az akcióorientáltságot és emberfeletti hősöket egyaránt szem előtt tartotta). Míg a brit <a href="https://www.youtube.com/watch?v=8H--LtSnZwk" target="_blank"><em><strong>Kingsman</strong></em></a> a fárasztó Guy Ritchie-erődemonstrációk jegyében hollywood-i gigaprodukciók látványparádéit megszégyenítő képregény-adaptációt robbantott vászonra éjfekete humorbombákkal és Rodriguez-horrorokba illő vérontásokkal, az amerikai <a href="https://www.youtube.com/watch?v=uZS2JY0MRgw" target="_blank"><em><strong>Blackhat</strong></em></a> digitál-realista stílusával, drámai megváltástörténetével és szokatlan témaválasztásával inkább azokat célozta meg, akik a műfajt rázva szeretik, nem keverve.</span></p>
<table width="422" height="23">
<tbody>
<tr>
<td><img class="imgleft" alt="2blackhat.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/2blackhat.jpg" /></td>
<td><img class="imgleft" alt="2kingsman.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/2kingsman.jpg" /></td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p><span style="font-family: georgia,palatino;">Noha Michael Mann legújabb filmjével nem folytatta az ugyancsak digitális kamerával forgatott <a href="http://www.port.hu/kozellensegek_public_enemies/pls/w/films.film_page?i_film_id=98811" target="_blank"><em>Közellenségek</em></a> vállalkozó kedvű zsáner-dekonstrukcióját, azért a <a href="http://www.port.hu/blackhat/pls/w/films.film_page?i_film_id=156810" target="_blank">Blackhat</a> is tartogat egy-két szokatlan műfajvonást a szerzőtől megszokott „vérprofi főhős versenyfutása saját gonosz oldalával” thriller-sztoriban (<a href="http://www.port.hu/az_embervadasz_manhunter/pls/w/films.film_page?i_film_id=10927" target="_blank"><em>Embervadász</em></a>, <a href="http://www.port.hu/szemtol_szemben_heat/pls/w/films.film_page?i_film_id=2295" target="_blank"><em>Szemtől szemben</em></a>, <a href="http://www.port.hu/collateral_-_a_halal_zaloga_collateral/pls/w/films.film_page?i_film_id=64843" target="_blank"><em>Collateral</em></a>). A szőrös tökű Mann-szakember ezúttal hajdani cyber-bűnöző, aki börtöncellájából egyenesen az FBI soraiba kerülve üldözi kicsiny ügynökcsapatával az egész világ biztonságát fenyegető szuperhackert, aki egy kínai atomerőmű és az amerikai szója-részvényárak vírusvezérelt felrobbantása után Isten tudja milyen célpontot szemel ki következő húzásához. A rablóból lesz a legjobb pandúr alapképletét követi a Matthew Vaughn nevéhez kötődő <a href="http://www.port.hu/kingsman:_a_titkos_szolgalat_kingsman:_the_secret_service/pls/w/films.film_page?i_film_id=152068" target="_blank"><em>Kingsman</em></a> is, amelyben a vérprofi szuperkém egy londoni gettólakó <em>hoodie</em>-t szemel ki a nemes feladatra, hogy kemény kiképzés után a Kingsman elit-kémszervezet szolgálatába lépjen és duplanullás ügynökként meghiúsítsa egy telekommunikációs milliárdos ördögi tervét, ami az egész emberiség jövőjét fenyegeti. Mann eredeti ötletből, társíróval készítette el forgatókönyvét, a szuperügynök történetben mindössze újabb kontextusba rendezve saját szerzői motívumait (a főhős határpozíciójától az idővel történő szoros versenyfutáson keresztül a betonkockák és konténerek geometriai formái között vívott tűzpárbajjal) és jellegzetes momentumait (a kihalt kifutópályát némán szemlélő főhős epizódja a hajdani emblematikus óceán-nézéseket idézi, az életveszély árnyékában lefolytatott szenvedélyes szeretkezést azonban ezúttal nem követi zuhanyozás). Vaughn esetében sokkal meghatározóbbak a képregényíró Mark Millar jegyei (mint a műfaj-szatírikus szemlélet vagy a titkos társaságok iránti vonzalom a <a href="http://www.port.hu/wanted/pls/w/films.film_page?i_film_id=89667" target="_blank"><em>Wanted</em></a> mesterszövészeitől a <a href="http://www.port.hu/haver_kickass/pls/w/films.film_page?i_film_id=108538" target="_blank"><em>Kick/Ass</em></a>-sorozat szuperhős-szektájáig), akivel együtt dolgozták ki az alapsztorit még a <em>Ha/ver</em> forgatása idején, majd két külön történetet kovácsoltak belőle – a rendezői verzió például elhagyta a Millar-féle posztmodern sztár-cameokat (Mark Hamill például a képregény elején elrabolt celebritásként szenved szörnyű halált, itt érdektelen epizódszerepet játszik) és alapvetően átrajzolta a főgonosz karakterét, egyfajta karikatúra-jenkit faragva belőle.</span></p>
<table width="478" height="21">
<tbody>
<tr>
<td><img class="imgleft" alt="3blackhat.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/3blackhat.jpg" /></td>
<td><img class="imgleft" alt="3kingsman.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/3kingsman.jpg" /></td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p><span style="font-family: georgia,palatino;">A kémtörténet nem csupán divatos tematikát, de kiváló alapmotívumokat biztosít rendezői személyes fixációinak, amennyiben a két ügynök-csapatot egyfajta családmodellként ábrázolja, a főhőst pedig lázadó kamaszfiúként pozícionálva sajátos „coming-of-age” cselekményt kerekít a kalandtörténet mellé. Míg Mann hősének a lelke mélyén rejtőző sötét ösztönént kell legyőznie (aki a hacker-tevékenységet „halálos játék”-nak tekinti) , Vaughn a hiányzó apa emberfeletti árnyát helyezi piti <em>gamer</em>-hőse felé, akinek elsődleges mozgatója nem a világ megmentése (majd a bosszú, lásd <em>Blackhat</em>), hanem hogy megfeleljen annak a szuperegónak, amit a Kingsman-ként hősi halált halt édesapa alakja jelent számára (és amihez a saját sötét jövőjét reprezentáló tahó mostohaapával is le kell végül számolnia). A kémfilmek anyaszervezete, ami a műfaj klasszikus darabjaiban a szigorú hierarchia rendíthetetlen erődjét nyújtja a háborúk káoszában (Fleming), a modern revíziókban pedig a bürokrácia embertelen fegyházát jelenti (Le Carré), ezúttal büntető-jutalmazó Apaként jelenik meg mindkét renitens ifjú számára: a partvonal-harcos Mann hacker-hőse embervadászata közben függetlenségéért is harcol, az elszakadásért ettől az állam-aputól, ezzel szemben a glamúr-szajha Vaughn árvagyereke az álomaput látja benne (ezt személyesíti meg a Colin Firth által alakított mentor-„nagybácsi”), és leghőbb vágya, hogy megbecsülést, stabil helyet találjon az elitcsaládban. Nem csoda, hogy a „coming-of-age” sztorikban a szabadsághoz kötődő szerelem (<a href="http://www.port.hu/dirty_dancing_-_piszkos_tanc_dirty_dancing/pls/w/films.film_page?i_film_id=55281" target="_blank"><em>Dirty Dancing</em></a>től <a href="http://www.port.hu/super_8/pls/w/films.film_page?i_film_id=117586" target="_blank"><em>Super 8</em></a>-ig) a renitens <em>Blackhat</em>nél a menekülés eszköze lesz a Szervezettől, míg a <em>Kingsman</em> ultrakonzervatív agymosásában csupán egy romantikus seggbekúrásig terjed egy luxuscellában, mivel a kikupálódott kémkölyök életében anyuka jelenti a Nagy Ő-t (lásd a rendező személyes ajánlását a záró-stáblista elején).</span></p>
<table width="312" height="23">
<tbody>
<tr>
<td><img class="imgleft" alt="4blackhat.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/4blackhat.jpg" /></td>
<td><img class="imgleft" alt="4kingsman.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/4kingsman.jpg" /></td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p><span style="font-family: georgia,palatino;">Mann és Vaughn azonban nem csak a kémszervezetet és a főhős pozícióját látja - saját karrier-törekvéseihez híven - homlokegyenest eltérően, de a szupergonosz figurájához is másként közelít. A <em>Blackhat</em> és a <em>Kingsman</em> globális gonosztevője egyaránt James Bond-filmekbe illő megalomániás szuperzseni, akit könyörtelen <em>henchmen</em>ek serege véd, élükön vérbeli übergyilkossal (mint az amerikai thriller tapasztalt, könyörtelen zsoldosa és a brit akciófilm pengelábú testőrnője) – sőt még szorosabb párhuzamot jelent közöttük, hogy egyaránt távirányító aljadékok, akik technikai apparátusuk és szakértelmük révén egyetlen gombnyomással tömegpusztítást képesek előidézni: magánhadsereg helyett saját dédelgetett laptopjainkat és mobiltelefonjainkat fordítják ellenünk. Az információs hadviselés, amit manapság egyaránt vívnak a fejlett és fejlődő országok, kommunista minidiktatúrák és dúsgazdag olajkirályságok, az amerikai filmekben egyértelműen a rossz fiúkhoz kötődik: <a href="http://www.port.hu/mission:_impossible_-_fantom_protokoll_mission:_impossible_-_ghost_protocol/pls/w/films.film_page?i_film_id=119010" target="_blank">Ethan Hunt </a>és <a href="http://www.port.hu/die_hard_4.0_-_legdragabb_az_eleted_live_free_or_die_hard/pls/fi/films.film_page?i_film_id=83711&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_blank">John McClane </a>manapság cyber-bűnözőkkel számol le, mintha csak azt akarnák szemléltetni, hogy egy kiadós orrba vágás vagy szájba lövés még mindig hatékonyabb csapás az apró billentyűk ütögetésénél. Mann filmje vegytisztán képviseli ezt az <em>old-school</em> álláspontot, főhőse ugyan saját fegyverét fordítja a <em>blackhat</em>-hacker ellen, de a jakartai bosszúhoz és megváltáshoz már vésőt-kalapácsot ragad a rituális felfegyverkezésnél: a modern technológiát mindössze eszközként használja, de nem fetisizálja. Vaughn szuperügynöke viszont éppen úgy távolról, hathatós technikai közreműködéssel torolja meg a sérelmeit, pont olyan tömegpusztítás révén, mint amit megakadályozni készült, csupán a célpontok módosításával. Míg az egyik film a személyes, revelatív erejű erőszak pártját fogja a távirányításos, lélektelen gyilkolással szemben (pont az ellentétes üzenetet közvetítve nézőinek, mint az <a href="http://www.port.hu/amerikai_mesterlovesz_american_sniper/pls/w/films.film_page?i_film_id=157140" target="_blank"><em>American Sniper</em></a> idei propagandafilmje, felmagasztosított távlövészével), addig a másik opusz a fotelek kényelméből végzett népirtások szószólójává válik: miközben mindent megtesz, hogy nevetséges ripaccsá tegye <em>geek</em>-főgonoszát, nézőit lelkesen tömi a felstilizált CGI-mészárlások látványorgiáival – gigantikus „képmutatás” a kifejezés mindkét értelmében.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2015%2F01%2F25%2Fdupla_vetites_blackhat_kingsman%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2015%2F01%2F25%2Fdupla_vetites_blackhat_kingsman%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2015%2F01%2F25%2Fdupla_vetites_blackhat_kingsman%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=DUPLA VETÍTÉS - Blackhat / Kingsman"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szelesvaszon.blog.hu/2015/01/25/dupla_vetites_blackhat_kingsman#comments"><img class="item_ctp" src="https://szelesvaszon.blog.hu/rss/image/post/id/7108545" border="0" /></a><br /></p>
brit
képregény
thriller
kémfilm
műfajkeverék
duplafilm
Michael_Mann
0
SZÉLESVÁSZON
https://szelesvaszon.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/blackhatposter.jpg
https://szelesvaszon.blog.hu/2014/12/31/premier_imitation_game
PREMIER - The Imitation Game
2014-12-31T20:32:22+01:00
2014-12-31T20:32:22+01:00
Széles Vászon
https://blog.hu/user/761007
<p><span style="font-family: georgia,palatino;"><strong>Morten Tyldum</strong><strong>, 2014 – amerikai</strong>. Szereplők: <strong>Benedict Cumberbatch, Keira Knightley, Matthew Goode, Charles Dance</strong>. Írta: <strong>Graham Moore</strong>. Operatőr: <strong>Oscar Faura</strong>. <strong>114</strong> perc. UK bemutató: <strong>2014. november 14</strong>. Magyar bemutató: <strong>2015. január 29.</strong></span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino;"><img class="imgleft" alt="the-imitation-game.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/the-imitation-game.jpg" />Összeesküvéselmélet-gyártók számára igen csábító kísértés lehet valamiféle meleg művész-mafiát gyanítani amögött, hogy a homoszexuális hírességekről szóló játékfilmekben gyakorlatilag egyeduralkodónak számítanak a különféle írók (a rekorder Oscar Wilde-tól Mishimán át Truman Capote-ig), koszorús költők (<a href="http://www.port.hu/uvoltes_howl/pls/w/films.film_page?i_film_id=109745" target="_blank"><em>Üvöltés</em></a>, <a href="http://www.port.hu/mielott_leszall_az_ej_before_night_falls/pls/w/films.film_page?i_film_id=42572" target="_blank"><em>Mielőtt leszáll az éj</em></a>, <a href="http://www.port.hu/teljes_napfogyatkozas_total_eclipse/pls/w/films.film_page?i_film_id=2435" target="_blank"><em>Teljes napfogyatkozás</em></a>), kiváló festők (<a href="http://www.port.hu/caravaggio/pls/w/films.film_page?i_film_id=318" target="_blank"><em>Caravaggio</em></a>-tól <a href="http://www.port.hu/ordogi_szerelem_love_is_the_devil/pls/w/films.film_page?i_film_id=3232" target="_blank"><em>Ördögi szerelemig</em></a>) és kiemelkedő filmesek (<a href="http://www.port.hu/erzelmek_tengereben_gods_and_monsters/pls/w/films.film_page?i_film_id=3622" target="_blank"><em>Gods and Monsters</em></a>, <a href="http://www.imdb.com/title/tt3125652/" target="_blank"><em>Pasolini</em></a>). Mintha csak a zsenialitás és az azonos nemhez való vonzalom csupán akkor alkotna izgalmas/tanulságos konstellációt, ha a filmkészítők összeköthetik a társadalmi kívülállást a szépség megteremtése iránti vággyal és megszállott önkifejezéssel, egyfajta kétirányú ok-okozati kapcsolatot teremtve: "azért alkotok páratlant, mert nem szerethetek szabadon, és azért leszek halhatatlan, mert a teremtményem visszatükrözi peremlétem". Így aztán nem is csoda, hogy a kivételes elmék ellenkező pólusát, a világ racionális törvényeit és működési elveit feltáró tudósokat különösen mostohán kezeli a meleg-életrajz alműfaja: még politikushoz (<a href="http://www.port.hu/j._edgar_-_az_fbi_embere_j._edgar/pls/w/films.film_page?i_film_id=123943" target="_blank">Hoover</a>) és sorozatgyilkoshoz (<a href="http://www.port.hu/kannibal_dahmer/pls/w/films.film_page?i_film_id=78218" target="_blank">Dahmer</a>) is szívesebben nyúlnak a filmkészítők, mint hozzájuk – a hollywood-i nagyjátékfilm százéves történetében pedig idén először jutott odáig, hogy ünnepelt <a href="https://www.youtube.com/watch?v=ad9SwaVolN0" target="_blank"><strong>Alan Turing biográfiájában</strong> </a>Isten és Néző előtt összekösse a világ titkainak megfejtését a homoszexuális vágyak önkifejezésével.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino;"><img class="imgright" alt="imitationgameboys.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/imitationgameboys.jpg" />Nyilvánvalóan komoly statisztikai oka is van annak, hogy meleg-filmben ritkább a tudós, mint a divattervező vagy szonett-költő, elvégre a mai napig nagyjából egyről sem hallott közülük a nagyvilág, okozza ezt genetikai vagy társadalmi szelekció: legyen bármilyen jelentős pályafutásuk és hatásuk, kevesebben ismerik a közgazdaságtant megreformáló John Maynard Keynest vagy az „amerikai Freud-nak” tartott Harry Stack Sullivant, mint ahányan meg tudnának nevezni legalább egy <a href="http://www.channel4.com/news/sochi-2014-lgbt-gay-russia-winter-olympics-tchaikovsky" target="_blank">szovjet balett-művészt</a>. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy két homokos Francis Bacon közül arról forog előbb mozgókép-krónika, aki két szeretkezés között botrányos témájú és különleges vizualitású festményekbe önti érzéseit, nem pedig arról, aki új, empirikus alapokra helyezi a tudományokat: a krétaporos, laborokban mohásodó tudósoknak eleve történelmi horderejű teljesítmény kell ahhoz, hogy akár csak a nyitóhétvégére moziba csábítsák a közönséget. Nos mindaddig, amíg nem születik bestseller biográfia az atombomba fizikusai között megbúvó melegekről, a matematikus Alan Turing elsősége vitathatatlan ezen a téren: bár kutyát sem érdekli, hogy a digitális számítógép atyjaként többet köszönhet neki minden IPad-jére tapadt Facebook-felhasználó, mint <a href="http://www.port.hu/social_network_-_a_kozossegi_halo_the_social_network/pls/w/films.film_page?i_film_id=112296" target="_blank">Zuckerberg</a>nek és <a href="http://www.imdb.com/title/tt2357129/?ref_=nv_sr_2" target="_blank">Jobs</a>-nak együttvéve, arra már a sarki pék is felkapja a fejét, hogy eggyel több londoni olimpia elmaradt volna, ha Turing vezetésével nem sikerül 1941-ben feltörni a nácik híres Enigma-kódját, hivatalos becslések szerint 2-4 évvel megrövidítve ezzel a 2. világháborút. Morten Tyldum<em> <a href="http://www.port.hu/kodjatszma_the_imitation_game/pls/w/films.film_page?i_film_id=153744" target="_blank">Kódjátszmá</a></em><a href="http://www.port.hu/kodjatszma_the_imitation_game/pls/w/films.film_page?i_film_id=153744" target="_blank"></a>ja azonban nem éri be milliós nagyságrendű emberélet megmentésével: ha már egyszer Hollywood elszánta magát arra, hogy Tudóst helyezzen a jól bevált Meleg Művész-mesék fókuszába, a kiszemelt alany nem maradhat egyszerűen „megfejtő” - az alkotógéniuszokhoz felnőve „teremtőként” kell megjelennie a vásznon, méghozzá saját forrongó vágyai által hajtott önkifejező teremtőként, akár egy Dorian Gray-regény, Szent Sebestyén-festmény vagy mozi-Frankenstein szülőatyja.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino;"><img class="imgleft" alt="imitation-praycry.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/imitation-praycry.jpg" />Az idei <em>The Imitation Game</em> nem az első filmkísérlet Turing életének feldolgozására, de míg a múlt századi BBC-tévédráma (<a href="http://www.imdb.com/title/tt0115749/?ref_=nv_sr_3" target="_blank"><em>Breaking the Code</em></a>) a tudós homoszexuális tragédiájára helyezi a hangsúlyt az első kamaszkori fiúszerelemtől az 1952-as letartóztatásig és kényszergyógykezelésig, a Robert Harris jócskán fikciósított kémthrilleréből készült <a href="http://www.port.hu/enigma/pls/w/films.film_page?i_film_id=45070" target="_blank"><em>Enigma</em></a> pedig a Bletchley Park-i hírszerzőközpontban töltött rövidke kódfejtő időszakra koncentrál (a homoszexualitást teljességgel felcserélve egy kétszínű femme fatale-lal folytatott tilalmas liezonra), addig a friss hollywoodi nagyeposz közös nevezőre hozza a tudományos karriert és magánéleti pokoljárást, átvéve a BBC-dráma három idősíkon zajló szerkezetét (1929/1941/1952) és a 2011-es dokumentumfilm (<a href="http://www.imdb.com/title/tt2119396/?ref_=nv_sr_1" target="_blank"><em>Codebreaker</em></a>) narratív keretét, a pszichológus-dívány helyett rendőrségi kihallgató szobával. Mint ez az utóbbi módosításból is kiderül, a meleg tudós kirekesztettsége és áldozati szerepköre erős nyomatékot kap a melodrámai hatásokkal operáló filmben, miközben a thriller-fogások (vérszomjas katonai felettessel és beépült orosz kémmel) vérbeli „menekülő férfi”-karakterré torzítják a főhőst – ahogyan a zsenikkel kapcsolatos szokásos álomgyári klisék is eluralkodnak a valóságon (egyrészt a magányosan alkotó szellemóriás jobbára hazug mítoszának jegyében elbagatellizálva brit munkatársak szerepét plusz a lengyel matematikus elődök kifelejtésével maradéktalanul a főhősnek tulajdonítva <a href="http://magyarnarancs.hu/tudomany/kodfejtes_a_ii_vilaghaboruban_bomba_otlet-66063" target="_blank">a kódfejtő-gép </a>találmányát; másrészt felerősítve a különc-jegyeket, helyenként szinte már a paródiahatárig). Ebben a nagyszabású, eseménydús életrajzi alkotásban Turing minden vonását műfaji modellekhez igazítják, egyszerre működik excentrikus tudóskalandorként és szenvedő művészként, attól függően, hogy épp melodráma vagy thriller pörög éppen fergeteges sebességgel. Az eszmei mondanivalót mégis egy harmadik, lappangó zsáner hordozza magában, amelynek hőse a sci-fi horrorok ismerős „mad doctor” karaktere, aki már nem elégszik meg forradalmi tudományos találmány vagy lenyűgöző műalkotás létrehozásával, egyenesen Életet kíván teremteni, Istennel rivalizálva.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino;"><img class="imgright" alt="imitaionpolice.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/imitaionpolice.jpg" />A <em>The Imitation Game </em>ezen a ponton kapcsolja össze bravúrosan a meleg művészkarakter gyötrő, lefojtott önkifejezési törekvését és a tudományos lángelme paradigmaváltó munkásságát – egyenlőségjelet helyezve a mesterséges intelligencia és a homoszexuális utódnemzés manapság egyre kevésbé irracionális motívumai közé. Maga Turing már 1950-es értekezésében (<a href="http://www.csee.umbc.edu/courses/471/papers/turing.pdf" target="_blank">Computing Machinery and Intelligence</a>) jelezte a nagyközönség felé, hogy az AI iránti érdeklődése részben homoszexualitásából fakad: a manapság Turing-tesztként ismert gondolatkísérlet első publikált verziója ugyanis egy jelentős ponton eltér a később elterjedt változattól, midőn a Bíró feladata még nem az, hogy a kérdéseire adott válaszok alapján eldöntse két résztvevő közül, melyik ember és melyik gép – az emberi intelligenciával való egyenrangúság akkor bizonyított, ha a Bíró legalább annyiszor tartja női válaszadónak a nőt imitáló valódi férfit, mint a nőt imitáló gépet. Ez a – népszerű partijáték alapján – „Imitation Game” nevet viselő kísérlet tehát nem egyszerűen az emberi gondolkodás, de konkrétan a női gondolkodás utánzására épül, alapja egy olyan gender-alapú szerepjáték, amely nem kevesebbet üzen, mint azt, hogy ha a társadalom emberként tekint egy embert játszó gépre, a gép ember – és ha nőnek tekint egy nőként viselkedő férfit, a férfi nő (függetlenül a biológiai hovatartozástól). Tyldum filmje keresve sem találhatott volna tökéletesebb filmcímet alapgondolatához (amire természetesen a magyar forgalmazó ügyet sem vetett), és épp ezért kereszteli a filmbéli matematikus első digitális számítógépét ifjúkori szerelméről Christopher-re: Turing sorsdrámája tulajdonképpen a James Whale-féle 1931-es <a href="http://www.port.hu/frankenstein/pls/w/films.film_page?i_film_id=835" target="_blank"><em>Frankenstein</em></a>-film kibernetikai változatává válik, amelynek hajdani (homoszexuális) rendezője Mary Shelley megszállott tudósából saját fiúszeretőt világra maszturbáló apát kreált („A saját kezemmel csináltam!”). Míg a meleg művész egyfajta Pygmalionként újabb és újabb festményben, filmben, regényben próbálja vágyálmaiból életre kelteni hercegét, addig a meleg tudós számára a legnyilvánvalóbb lehetőség a gépember összerakása, amelybe akár át is mentheti húsvér modellje szellemét – valahogy úgy, ahogy manapság Hollywood rendezői CGI-avatárokra váltják eleven színészeiket.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino;"><img class="imgleft" alt="imitationmachine.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/imitationmachine.jpg" />Andrew Hodgins <a href="http://shopline.hu/product/home!execute.action?_v=Hodges_Andrew_Alan_Turing_Film_Tie_In&id=3644508&type=200" target="_blank">1983-as életrajzában </a>(amely a film alapjául is szolgált) pár oldal erejéig kitér egy 1939-es vitára Turing és Wittgenstein között, amelynek lényege, hogy a német filozófus szerint a matematika nem felismeri a világ igazságait, inkább megteremti őket – azaz egyfajta művész a tudósok között. A filmművészet kétségtelenül (a szintén meleg tudós ÉS <a href="http://www.port.hu/wittgenstein/pls/w/films.film_page?i_film_id=2725" target="_blank">filmfőhős</a>) Wittgenstein pártján áll, Tyldum filmje is szívesebben ábrázolja brit matematikusát inkább feltalálóként, mint felfedezőként: hiába képes Enigma-kódfejtőgépével szilárd hidat építeni tudományos elméletéből, ez a viszontagságos eseményeken keresztül ábrázolt folyamat nem szellemi teljesítményként, a világ szépségei mélyén megbúvó matematikai igazságok felismeréseként jelenik meg (ellentétben a két brit filmmel, amelyek többek között külön jelenetet szentelnek Turing kevésbé ismert, ám ugyancsak forradalmi morfogenetikai munkásságának Fibonacci-fenyőtoboztól a tehenek mintázatáig) – inkább a vágyálmok beteljesüléseként, amelynek eredményeképpen a halott fiúkedves ma már minden háztartásban ott él, és nem csupán pizzát rendel vagy cicás videókkal szórakoztat, de sok egyéb mellett arra is módot ad, hogy a másik nem bőrébe bújva teremtsünk kapcsolatokat. Alan Turing hajdani „utánzó-játéka” mára naponta ezerszer hoz pozitív teszteredményt a női chatterbot-okkal társalgó pornóoldal-felhasználók jóvoltából, sőt az internet csodaországában <a href="http://archive.wired.com/wired/archive/13.07/posts.html?pg=5" target="_blank">konkrét bizonyítékot </a>is adott már a hajdani elképzelésre (a kísérleti alanyok több mint fele nem tudta megkülönböztetni ALICE-t az Alice-ektől), miközben a biológiai nem gyakorlatilag jelentőségét vesztette a virtuális terekben. A <em>The Imitation Game</em> meleg tudósa ennek a szép új világnak első prófétájaként jelenik meg, legyen szó címadásról, Frankenstein-párhuzamokról vagy akár a sztárválasztásról (Benedict „Johnlock” Cumberbatch-tól az androgün Keira Knightley-ig) – talán egy napon Darwinról vagy Einsteinről is kiderül, hogy a saját neméhez vonzódott és megkapják végre az Álomgyártól a nekik kijáró főhajtást.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2014%2F12%2F31%2Fpremier_imitation_game%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2014%2F12%2F31%2Fpremier_imitation_game%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2014%2F12%2F31%2Fpremier_imitation_game%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=PREMIER - The Imitation Game"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szelesvaszon.blog.hu/2014/12/31/premier_imitation_game#comments"><img class="item_ctp" src="https://szelesvaszon.blog.hu/rss/image/post/id/7026153" border="0" /></a><br /></p>
premier
brit
életrajz
thriller
matematika
melodráma
0
SZÉLESVÁSZON
https://szelesvaszon.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/the-imitation-game.jpg
https://szelesvaszon.blog.hu/2014/08/07/dupla_vetites_guardians_of_the_galaxy_earth_to_echo
DUPLA VETÍTÉS - Guardians of the Galaxy / Earth to Echo
2014-08-07T19:29:39+02:00
2014-08-07T19:29:39+02:00
Széles Vászon
https://blog.hu/user/761007
<p><span style="font-family: georgia,palatino;"><strong>James Gunn</strong>/ <strong>Dave Green</strong>, <strong>2014 – amerikai</strong>. Szereplők: <strong>Chris Pratt, Zoe Saldana, Dave Bautista, Lee Pace </strong>/ <strong>Teo Halm, Brian Bradley, Reese Hartwig, Ella Wahlestedt </strong>. Írta: <strong>James Gunn, Chris McCoy, Nicole Perlam </strong>/ <strong>Henry Gayden</strong>. Kép: <strong>Ben Davis </strong>/ <strong>Maxime Alexandre</strong>. US bemutató: <strong>július 31.</strong> / <strong>július 2</strong><strong>.</strong> Magyar bemutató: <strong>augusztus 14. / n. a.</strong></span></p>
<table>
<tbody>
<tr>
<td><img width="180" height="257" class="imgleft" alt="GOTG.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/GOTG.jpg" /></td>
<td><img width="181" height="256" class="imgleft" alt="EtEposter.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/EtEposter.jpg" /></td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p><span style="font-family: georgia,palatino;">Akárcsak a kortárs párválasztásban, a blockbuster-filmgyártásban is a 4F-elv működik manapság, csupán a kulcsszavak különböznek: habár a „find-feel-fuck-forget” örömelvű hozzáállás az IMAX-termekre is érvényes, a nagystúdiók vezetői inkább a „fantastic-F/X-film-franchise” mágikus mantráját mormolgatják bőrfoteljeikben, a következő nagy dobásra várva. Elég egy pillantást vetni az ezredforduló óta<a href="http://boxofficemojo.com/alltime/world/" target="_blank"> legnagyobb bevételt hozó álomgyári filmek listájára</a>, máris feltűnik, hogy szinte kivétel nélkül bejáratott kulturális termékre (Marvel-comics, young adult bestseller, mozis sikerszéria) épülő – plusz a sci-fi/fantasy/mese szentháromságból kikerülő – adaptációk alkotják. Azok az idők már elmúltak, mikor elég volt az üdvösséghez egy poros <a href="http://www.imdb.com/title/tt0058855/" target="_blank"><em>Wild Wild West</em></a>-show vagy elfeledett Matheson-klasszikus (<a href="http://www.imdb.com/title/tt0480249/?ref_=nv_sr_1" target="_blank"><em>I am Legend</em></a>) – manapság ha a kiszemelt alapképregény vagy tévészéria nem rendelkezik elég masszív bázissal (<a href="http://www.port.hu/a_maganyos_lovas_the_lone_ranger/pls/w/films.film_page?i_film_id=134166" target="_blank"><em>Lone Rangers</em></a>től <a href="http://www.port.hu/47_ronin/pls/w/films.film_page?i_film_id=132303" target="_blank"><em>47 rónin</em></a>ig, <a href="http://www.port.hu/r.i.p.d._-_szellemzsaruk_r.i.p.d./pls/w/films.film_page?i_film_id=133887" target="_blank"><em>R.I.P.D.-</em></a>től <a href="http://www.port.hu/john_carter/pls/w/films.film_page?i_film_id=121081" target="_blank"><em>John Carter</em></a>ig), máris kidőlhet egy sátorpózna a stúdiócirkuszok ponyvája alól. Ebben a pánikstratégában a tömegfilm életképességéhez létfontosságú kísérletezésnek csupán akkor van helye, ha legalább a felszín alatt próbál egy bevált piachódító elődre építeni: külsőre, első pillantásra nyújtson valami újat, de a bőrfelszín alatt ugyanazok a kipróbált, bevált mesék izmai dolgozzanak. Így aztán az idei nyári szezon két legmerészebb stúdió-scifi vállalkozása, a <a href="http://www.port.hu/a_galaxis_orzoi_guardians_of_the_galaxy/pls/w/films.film_page?i_film_id=144792" target="_blank"><em>Guardians of the Galaxy</em> </a>és az <a href="http://www.imdb.com/title/tt2183034/" target="_blank"><em>Earth to Echo</em> </a>egyaránt egy olyan réges-régi, bár nem túl távoli galaxisból érkezett a mai multiplexekbe, amely korábban is megsegítette erőivel a végveszélybe került hollywoodi csillagrendszert, és amelynek neve – Rejtett Remake.</span> </p>
<table width="158" height="28">
<tbody>
<tr>
<td><img width="286" height="155" class="imgleft" alt="Guardians-of-the-Galaxy-Kyln-Prison-Guard.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/Guardians-of-the-Galaxy-Kyln-Prison-Guard.jpg" /></td>
<td><img width="269" height="156" class="imgleft" alt="earth-to-echo.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/earth-to-echo.jpg" /></td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p><span style="font-family: georgia,palatino;">A „rejtett remake”, azaz az olyan film, ami cselekményében/motívumkészletében konkrét (siker)sztoriból táplálkozik, ugyanakkor nem hivatkozik nyíltan és egyértelműen elődjére a nagyközönség előtt (ellentétben az „ál-remake”-kel, ami inkább az utóbbihoz ragaszkodik, mint a <a href="http://www.port.hu/a_legy_the_fly/pls/w/films.film_page?i_film_id=7964" target="_blank"><em>Légy</em></a>, a <a href="http://www.port.hu/halalfutam_death_race/pls/w/films.film_page?i_film_id=93133" target="_blank"><em>Halálfutam</em></a> vagy a <a href="http://www.port.hu/a_sebhelyesarcu_scarface/pls/w/films.film_page?i_film_id=29822" target="_blank"><em>Sebhelyesarcú</em></a>) már a némafilm idején is népszerű svindlinek bizonyult (<a href="http://www.port.hu/nosferatu_-_drakula_nosferatu,_eine_symphonie_des_grauens/pls/w/films.film_page?i_film_id=491" target="_blank"><em>Nosferatu</em></a>/Dracula), és azóta is egyik fő mankóját jelenti a hátrányos helyzetű filmgyártóknak hollywoodi szegénysortól a török <em>exploitation</em>ig. Hiába gúnyolják lenézően „rip-off”-nak, meglepően sok rangos sikerfilm, sőt klasszikus tartozik táborába (akad, aki az <a href="http://www.port.hu/aranypolgar_citizen_kane/pls/w/films.film_page?i_film_id=109" target="_blank"><em>Aranypolgár</em></a>t is <a href="http://www.paulrossen.com/paulinekael/raisingkane.html" target="_blank">közéjük sorolja</a>) – nem egyszer éppen olyan alkotások, amelyek valami újszerűt és kockázatosat próbáltak bevinni a tömegfilmes véráramba (mint a spagetti-western diadalútját indító <a href="http://www.port.hu/egy_mareknyi_dollarert_per_un_pugno_di_dollari/pls/w/films.film_page?i_film_id=10561" target="_blank"><em>Egy maréknyi dollárért</em> </a>vagy a <a href="http://www.port.hu/a_nyolcadik_utas:_a_halal_alien/pls/w/films.film_page?i_film_id=14102" target="_blank"><em>Nyolcadik utas a Halál</em> </a>űr-horrorja). Mi sem jelzi ezt látványosabban annál, hogy a két idei példa alapfilmjei is besorolhatók ebbe a kategóriába (azzal a lényeges különbséggel, hogy esetükben a kiaknázott elődöket már annak idején is alig ismerték): a <a href="http://www.port.hu/star_wars_iv._-_csillagok_haboruja_star_wars/pls/w/films.film_page?i_film_id=408" target="_blank"><em>Csillagok háborúja</em> </a>Lucas-opuszát előszeretettel eredeztetik a <a href="http://www.port.hu/rejtett_erod_kakushi_toride_no_san_akunin/pls/w/films.film_page?i_film_id=2085" target="_blank"><em>Rejtett erőd</em> </a>Kurosawa-szamurájfilmjétől – míg Spielberg klasszikus <a href="http://www.port.hu/e.t._-_a_foldonkivuli_e.t._the_extra-terrestrial/pls/w/films.film_page?i_film_id=506" target="_blank"><em>E.T.-</em></a>je alapötlet és számos motívum tekintetében erősen egyezik a <a href="http://www.imdb.com/title/tt0247746/" target="_blank"><em>Supersonic Saucer</em> </a>1956-os brit gyerek-scifijével. Míg a két új-hollywoodi filmikon esetében ez a rejtett adaptáció csupán a szerzői gondolkodásmód tanúbizonysága (Spielberg és Lucas egyaránt a klasszikus tömegfilmek ifjúkori élményeit hasznosítja újra korai pályaképében), addig a <strong><a href="https://www.youtube.com/watch?v=rKG4xvt2GgY" target="_blank"><em>Galaxis őrzői</em> </a></strong>és az <a href="https://www.youtube.com/watch?v=YJgIv_hrjdg" target="_blank"><em><strong>Earth to Echo</strong> </em></a>átgondolt piaci stratégiaként exploitálja szupermodelljeit, amit már a két filmcím óvatos áthallása is mutat: a <em>Galaxis őrzői</em> és a <em>Csillagok háborúja</em> esetében ez az összecsengés csak szerencsés, ám <a href="http://www.moviecricket.com/wp-content/uploads/2014/07/guardians-of-galaxy-vs-star-wars.jpg" target="_blank">igen hasznos egybeesés </a>(elvégre a márkanév még az pre-Star Wars időszak Marvel-képregényeiben születik a 60-as évek végén), az <em>Earth to Echo</em> következetesen kidolgozott <em>rip off</em>-ját már <a href="http://www.julieharrison.ca/wp-content/uploads/2014/06/et-collage-640x640.jpg" target="_blank">a poszter is számos ponton jelzi</a>, nem csak a hasonló kezdőbetűkkel és szavakkal (terra/earth), de a vizuális motívumokkal, sőt magával a lény elnevezésével is – a kis Echo konkrétan egyfajta visszhangja a 80-as évek földönkívüli filmikonjának.</span></p>
<table width="551" height="31">
<tbody>
<tr>
<td><img width="288" height="170" class="imgleft" alt="guardians-of-the-galaxy-1.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/guardians-of-the-galaxy-1.jpg" /></td>
<td><img width="276" height="166" class="imgleft" alt="earthtoecho2.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/earthtoecho2.jpg" /></td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p><span style="font-family: georgia,palatino;">A két idei stúdió-scifi már nem kezeli oly szemérmesen forrásműveit, mint Lucas és Spielberg: célja több annál, hogy egy (álomgyári) jobbsorsra érdemes régi rétegfilm-koncepció újabb, jövedelmezőbb életre kelljen - immár hangsúlyozni is kell a párhuzamokat, mintha valami mágikus folyamat vagy kultúrfertőzés révén az előd sikere átragadna az utódra. A <em>Guardians of the Galaxy</em> gárdáját épp ezért már eleve úgy válogatták össze a képregény-eredetik többgenerációs gárdájából, hogy megfeleljenek a Lucas-örökzöld csapatának (több inkompatibilis központi alakot egyszerűen kifelejtve az Őrzők közül, ami Alan Moore <a href="http://www.port.hu/watchmen:_az_orzok_watchmen/pls/w/films.film_page?i_film_id=96260" target="_blank"><em>Őrző</em></a>inél például nem igazán jöhetett volna szóba): Peter Quill vagány, ám tisztaszívű földlakó árvája Luke/Han Solo kombináció; Rocket Racoon fejvadász mosómedvéje belül Han, kívül mini-Chewbacca; az egymondatos Groot félig Csubi, félig Artu; Gamora galaktikus ninja-hercegnője ötvözi Leia lelki vonásait Luke harci képességeivel (Drek a Pusztító pedig a - Lucasnál még alulreprezentált - nyers izomerő pótlására hivatott Conan-kópia) – és akkor a Darth Vader/Ronan és Jabba/Yondu párhuzamokról nem is beszéltünk. Az író-rendező James Gunn a 2008-as <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Guardians_of_the_Galaxy_(2008_team)" target="_blank">GoG-képregénysztori </a>menetét is beáldozza a SW-mese érdekében, sőt magát a konfliktus és küzdelem központi célját jelentő kozmikus pusztítóerőt is a hajdani Halálcsillag kicsinyített másaként jeleníti meg. Ezzel szemben az elsőfilmes Dave Green alien-scifijében nem nehezítette Marvel-alapszöveg a rejtett remake stratégiáját. Az eredeti forgatókönyvű <em>Earth to Echo</em> gárdája nem is tesz mást, csupán háromfős baráti társaság forgatócsoportjára cseréli Spielberg Eliot-ját (lásd <a href="http://www.port.hu/super_8/pls/w/films.film_page?i_film_id=117586" target="_blank"><em>Super 8</em></a>), akiknek ezúttal is rosszindulatú kormányemberektől kell megóvniuk egy földre pottyant cuki űrlényt, ami varázslatos képességeivel nem csupán saját hazajuttatásában segédkezik, de szőke csúcsbarátnőt szerez egyiküknek (<em>Super 8</em>, ismét), valamint megszabadítja őket az izolált peremlét önértékelési problémáitól (mint ezt a „már nem vagyunk láthatatlanok” záró-tanulsága is kimondja). Green bőkezűen szórja az <em>E.T.</em> jellegzetes motívumait, a kis idegen világító alkatrészeitől a biciklis hajsza klasszikus mémjén át egészen az <em>alien-tamagochi </em>hazajutásában központ szerepet játszó (mobil)telefonig - még az emblematikus feltámadás-jelenet átmásolásától sem riad vissza, sőt a fináléra megspékeli némi <em>Harmadik típusú találkozások</em>kal is. Sőt mi több, a két film közös központi motívumban reflektál is a múlt tudatos újrahasznosítására: mindkét sci-fi fiúhőseinél meghatározó szerepet játszik a 70/80-as évekhez (és kulturális tárgyaihoz) való kötődés, legyen szó a <em>Galaxis őrzői</em> féltve őrzött walkmanjéről és a hozzá tartozó <a href="https://www.youtube.com/watch?v=dSj4vmbyh5M" target="_blank">slágerválogatás</a>ról (amely időnként bizarr háttérzenét kölcsönöz harci jelenetnek, hősi készülődésnek vagy akár érzelmi közjátéknak) vagy az <em>Earth to Echo</em> gyerekszobáinak játékkacatjairól.</span></p>
<table width="105" height="10">
<tbody>
<tr>
<td><img width="294" height="175" class="imgleft" alt="GuardiansOfTheGalaxy2.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/GuardiansOfTheGalaxy2.jpg" /></td>
<td><img width="263" height="174" class="imgleft" alt="earth-to-echo-2.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/earth-to-echo-2.jpg" /></td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p><span style="font-family: georgia,palatino;">Ennek fényében különösen érdekes, hogy a két idei tudományos-fantasztikus <em>rip-off</em> érzelmi szála mennyire hasonló gombolyagból ered: mindkét történet alapvetően egy elárvult fiúra épül, aki görcsösen ragaszkodik múltjához, hogy ne kelljen szembenéznie a jelenben szülei (főként az anya) elvesztésével. Ezek a fiúk hiába élnek aktív közösségi életet, valójában magányosak és gyökértelenek: Peter kockahasú, szívtipró kalandora belül megmaradt annak a földi kisfiúnak, aki bűntudatot érez anyja halála miatt, míg az <em>EtE</em> baráti csapatának főhősét jelentő Alex gyerekteste egy elidegenedett, kiábrándult felnőtt-lelket rejt magában. A két kalandtörténet ezt az aszinkront billenti helyre, egyfelől megadva árváinak az erős, határozott barátnő anyapótlékát (a harci princessz Gamora és Emma kisiskolás <a href="http://thenypost.files.wordpress.com/2014/06/earth_to_echo.jpg" target="_blank">szupermodellj</a>e), másrészt egy szilárd baráti közösséget, ami széthúzó érdekközösségből egyfajta pótcsaláddá érik a végkifejletre. Gunn és Green egyaránt a rejtett remake piaci kényszerhelyzetére reflektál ebben a hasonló felállásban: hőseik a mozgalmas kalandok során valójában a múlt terhétől próbálnak szabadulni, amit a „szülőfilmek” nyomasztó öröksége jelent – csupán saját kortárs csoportjukba illeszkedve nyerhetik el saját identitásukat, legyen az a friss szuperhős-adaptációk sokszínű csapata vagy a <em>Super 8</em>/<em>District 9</em>-féle formabontó, szerzői sci-fi újhulláma. Gunn-nál a 70-es/80-as évek slágerei, filmes referenciái (Peter <a href="http://www.port.hu/gumilab_footloose/pls/w/films.film_page?i_film_id=38603" target="_blank"><em>Footloose</em></a>-monológjától az Indiana Jones-idézeteken át a Collector lénygyűjteményében felbukkanó filmhősökig) a fetisizált múlt szimbólumai, amik kíméletlenül röghöz kötik az (alkotó)hőst, bármilyen ironikus humorral is kezeli őket – Green-nél ugyanezt a lebontásra váró nevadai kisváros jelképezi, amelytől el kell válniuk a kisfiúknak a felnőtté váláshoz (talajából szó szerint kitépve gyökereiket a lírai fináléban, ahol Echo űrhajójának darabjai a kisváros pázsitja alól előbújva állnak össze, hogy a kis űrbarát megválhasson tőlük).</span></p>
<table width="127" height="53">
<tbody>
<tr>
<td><img width="292" height="175" class="imgleft" alt="gog4.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/gog4.jpg" /></td>
<td><img width="285" height="175" class="imgleft" alt="ete4.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/ete4.jpg" /></td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p><span style="font-family: georgia,palatino;">A <em>Galaxis őrzői</em> és az <em>Earth to Echo</em> egyszerre felnőtt és gyerek történet – akárcsak főhősei esetében, két generáció randevúzik bennük: egyik oldalon a szülői szobafogságban sínylődő kiskorúság (az összes unalomig ismert játékszerrel), másik oldalon a lázadás és formabontás önállósága. James Gunn filmje az eddigi Marvel-adaptációkhoz képest kifejezetten szubverzív módon (lásd hősünk szexuális kiszólásait) kezeli a zsánerkliséket (akárcsak Gondry rosszul elsült <a href="http://www.port.hu/zold_darazs_the_green_hornet/pls/w/films.film_page?i_film_id=114842" target="_blank"><em>Zöld Darázs</em></a>ában) minden eddigi Marvel-filmnél nyersebben felülbírálva a hagyományos szuperhős-koncepciót - de azért biztonságos fényévekre maradva </span><span style="font-family: georgia,palatino;">a 21. század eddigi legdekonstruktívabb példáját jelentő <a href="http://www.imdb.com/title/tt1512235/" target="_blank"><em>Super</em></a>től, amit merő véletlenségből épp Gunn jegyez. Ebben a zsánerben mosdatlan szájú, hiperagresszív mosómaciból, csekély értelmű faóriásból és izomagyú hústoronyból világmegmentő gárdát keríteni egy antiszociális, ösztönvezérelt főhős köré perpillanat még kihívsnak számít az álomgyári közegben: Gunn pionírja nem követi sem a klasszikus kánont (állítsuk csak hőseinket egy vidám percre a Bosszúállók mellé), sem a mostanában divatos modernista vívódás-drámákat (Sötét Lovagtól Acélemberig), inkább lehetőségeihez mérten olyan csapással próbálkozik, amit más vidéken már Tarantino óta szélesre tapostak - sőt a posztmodern Marvel/DC-képegényekben is bő évtizedes múltra nyúlik vissza, hála a brit invázió úttörőinek Grant Morrisontól (<a href="http://en.wikipedia.org/wiki/The_Invisibles" target="_blank"><em>The Invisibles</em></a>) Garth Ennisig (<a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Preacher_(comics)" target="_blank"><em>Preacher</em></a>). Az <em>Earth to Echo</em> ezzel szemben tartalmi/műfaji téren alig formabontóbb a napi időjárásjelentésnél - arra a stiláris vállalkozó kedvre azonban, amivel Green egy hagyományos gyerek-scifit összeereszt az ezredfodulós <em>found footage</em> trenddel, mindenképp megérdemel egy jeles szorgalom-osztályzatot a rendezői bizonyítványába. A három kisfiú elmaradhatatlan mobiltelefonjainak, plusz egy kerékpár-kamerának és egy képrögzítő szuperszemüvegnek köszönhető kaland-dokumentációból precíz következetességgel, jóformán bakik nélkül áll össze az alig fél napot felölelő történet: a mindezidáig elsősorban 18-24 éves rétegközönséget megcélzó <a href="http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=11128" target="_blank">nemzedéki filmforma </a>(<a href="http://www.port.hu/cloverfield/pls/w/films.film_page?i_film_id=90531" target="_blank"><em>Cloverfield</em> </a>óriásszörny-opuszától az <a href="http://www.port.hu/az_ero_kronikaja_chronicle/pls/w/films.film_page?i_film_id=123953" target="_blank"><em>Erő króniája</em> </a>szuperhős-meséjén át a <a href="http://www.port.hu/project_x_-_a_buli_elszabadul_project_x/pls/w/films.film_page?i_film_id=126162" target="_blank"><em>Project X</em></a> buli-katasztrófafilmjéig) hibátlanul illeszkedik a kiskamaszközeghez, sőt alkotói még a formához tartozó epizódikus/elliptikus szerkesztésmódtól sem riadtak vissza, különleges zsánerélményt szerezve a nyitottabb nézőknek (nem meglepő, hogy a Disney a kész film láttán bemutatás helyett inkább kiárúsította). Főként felnőtt-zsánertartalmakhoz (horror/pornó) kötődő forma egy hamisítatlan gyerekgiccsben és szubverzív/önreflektív határsértések egy beszélő állatos <em>Star Wars</em>-mesében: a Rejtett Remake biztonsági mechanizmusára mindkét vállalkozó kedvű kamaszmozi esetében jócskán szükség volt, és ahogy a végeredményekből kitűnik, sikerült is elbillentenie a mérleg nyelvét a Kísérletezéstől a Középszerűség javára - Hollywood csillagködében a Birodalom továbbra is visszavág és minden egyes ifjú felkelőre jut egy rég bejáratott titkos fegyver a Franchise halálcsillagán.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2014%2F08%2F07%2Fdupla_vetites_guardians_of_the_galaxy_earth_to_echo%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2014%2F08%2F07%2Fdupla_vetites_guardians_of_the_galaxy_earth_to_echo%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2014%2F08%2F07%2Fdupla_vetites_guardians_of_the_galaxy_earth_to_echo%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=DUPLA VETÍTÉS - Guardians of the Galaxy / Earth to Echo"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szelesvaszon.blog.hu/2014/08/07/dupla_vetites_guardians_of_the_galaxy_earth_to_echo#comments"><img class="item_ctp" src="https://szelesvaszon.blog.hu/rss/image/post/id/6580381" border="0" /></a><br /></p>
sci-fi
képregény
remake
adaptáció
IMAX
duplafilm
0
SZÉLESVÁSZON
https://szelesvaszon.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/GOTG.jpg
https://szelesvaszon.blog.hu/2014/07/29/premier_boyhood
PREMIER - Boyhood
2014-07-29T15:00:31+02:00
2014-07-29T15:00:31+02:00
Széles Vászon
https://blog.hu/user/761007
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Richard Linklater, 2014 – francia</strong>. Szereplők: <strong>Ellar Coltrane, Patricia Arquette, Ethan Hawke, Lorelei Linklater</strong>. Írta: <strong>Richard Linklater</strong>. Operatőr: <strong>Lee Daniels, Shane F. Kelly</strong>. <strong>164</strong> perc. US bemutató: <strong>2014. július 11</strong>. Magyar bemutató: <strong>2014. szeptember 18</strong>.</span></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/boyhood1.jpg" alt="boyhood1.jpg" class="imgleft" width="333" height="211" /><span style="font-family: georgia, palatino;">Cseppet sem meglepő, hogy a filmes új-hullámok mindig is vonzódtak a <em>coming-of-age</em> műfajához, leplezetlen empátiával és önreflexióval tekintve tizenéves főhőseikre, akik éppen úgy lázadnak az atyai szó, mint krónikásaik a papa mozija ellen. Arra azonban csak a merész kevesek vállalkoztak a nagy rebellisek közül, hogy a legendás <a href="http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11479" target="_blank">záróképek után is nyomon kövessék alteregóikat</a> az évtizedeken átívelő konszolidációs folyamatban - határtalan tengerparttól fullasztó családi fészekig (<a href="http://www.imdb.com/character/ch0027246/" target="_blank">Antoine Doinel</a> 1959-79), gépfegyveres iskolai terroristától a Thatcher-kormány Frankenstein-monstrumáig (<a href="http://www.imdb.com/character/ch0016688/?ref_=fn_al_ch_1" target="_blank">Mick Travis</a>, 1968-85) vagy akár utolsó mozielőadástól a Dallas-paródiáig (<a href="http://www.imdb.com/character/ch0016841/?ref_=fn_al_ch_1" target="_blank">Duane Jackson</a>, 1951-84). Miközben a nagy generáció derékhada adós maradt az idős <a href="http://www.imdb.com/character/ch0398992/?ref_=tt_cl_t1" target="_blank">Törless</a> történetével, a "Nagy<a href="http://www.imdb.com/character/ch0031294/?ref_=tt_cl_t1" target="_blank">Apu"-trilógi</a><span style="text-decoration: underline;">ával</span>, <a href="http://www.imdb.com/title/tt0056919/?ref_=fn_al_tt_1" target="_blank">Fekete Péter</a> és <a href="http://www.imdb.com/title/tt0058778/?ref_=fn_al_tt_1" target="_blank">Oláh János</a> kapuzárási pánikjával, a 80-as években induló hollywood-i brat pack ismét elővette a szerzői sublótból a fejlődésmeséket, immár tinikomédiák formájában, amelyek kultikus éldarabjai egyazon dramaturgiai truvájjal hangsúlyozták: a kamaszkor vége immár nem a függetlenség nyitánya, inkább a szabadság röpke és tünékeny pillanata, egy utolsó felszabadult tombolás a nagypályák előtt. A <a href="http://www.port.hu/nulladik_ora_the_breakfast_club/pls/w/films.film_page?i_film_id=4453" target="_blank"><em>Nulladik óra</em></a>, a <a href="http://www.port.hu/meglogtam_a_ferrarival_ferris_bueller_s_day_off/pls/w/films.film_page?i_film_id=23461" target="_blank"><em>Meglógtam a Ferrarival</em></a>, vagy a <a href="http://www.port.hu/egy_bebiszitter_kalandjai_adventures_in_babysitting/pls/w/films.film_page?i_film_id=54217" target="_blank"><em>Bébiszitter kalandjai</em></a> egyetlen kavargó félnap története, sűrített beavatás-sztorik amerikai graffitijei, a vagány kalandok cukormáza alatt kesernyés szembesülések sorozatával.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/Boyhood2.jpg" alt="Boyhood2.jpg" class="imgright" width="306" height="215" />Ennek a trendnek első számú <a href="http://www.rottentomatoes.com/m/boyhood/news/1930944/richard_linklaters_five_favorite_films/" target="_blank">új-hullámos <em>auteur</em>je</a>ként indult az a Richard Linklater, aki 1990 és 1996 között rögtön egy egész trilógiát szentelt az ártatlanság végét jelölő félnap-meséknek (<em><a href="http://www.port.hu/henyek_slacker/pls/fi/films.film_page?i_film_id=1038&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_blank">Henyék</a>, <a href="http://www.port.hu/tokeletlen_idok_dazed_and_confused/pls/fi/films.film_page?i_film_id=5052&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_blank">Tökéletlen idők</a>, <a href="http://www.port.hu/naplopok_suburbia/pls/fi/films.film_page?i_film_id=2816&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_blank">Naplopók</a></em>), hogy azután rendre visszatérjen a rendhagyó időkezelés és az elkerülhetetlen öregedés szerzői párosításához: a 18 évet felölelő <em>Mielőtt</em>-trilógiában, az <a href="http://www.port.hu/az_elet_nyomaban_waking_life/pls/fi/films.film_page?i_film_id=48833&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_blank"><em>Élet nyomában</em></a> álomrajzfilmjében, majd pedig a folyamat idei csúcspontját jelentő <a href="http://www.port.hu/srackor_boyhood/pls/fi/films.film_page?i_film_id=148930&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_blank"><em>Boyhood</em></a>-ban, ami immár nem egyetlen sorsfordító éjjelt/nappalt tömörít másfél órába, hanem 12 évnyi serdülést 164 percbe. A 2002 és 2013 között rögzített <a href="https://www.youtube.com/watch?v=IiDztHS3Wos" target="_blank"><strong><em>Sráckor</em></strong></a> fiktív fiúhőse, Mason (szülei és nővérkéje társaságában) a kamera előtt járja végig azt az életszakaszt, amely során álmodozó kisiskolásból főiskolás művészlélekké válik, minden egyes esztendőből nagyjából egy tekercsnyi epizód keretében. Ezek a mikrotörténetek hol egy Linklater-féle félnapot, hol akár egy egész hetet sűrítenek 10-15 percbe, minden látványos stílbravúr nélkül dokumentálva az eseményeket. Skálájuk a hétköznapi életképsorozattól (2009: egy nap az új városban, 2012: éjszakai kiruccanás Austinban) a családi ünnepnapok fordulatain át (2004: apa hazajött Alaszkából; 2010: a 15. szülinap puskával és bibliával) egészen a családi tragédiákig (2007: szökés a brutális mostohaapától) terjed. Akárcsak kísérletező kedvű brit pályatársa, Michael Winterbottom 2012-es rokonfilmjében, a csendes szépségű <a href="https://www.youtube.com/watch?v=3u0VpoO44bI" target="_blank"><strong><em>Everyday</em></strong></a>-ben (ami egy ötéves börtönbüntetés hatástörténetét követi végig évente egy-egy családi beszélő epizódján keresztül), Linklater megnyerő alázattal tartózkodik minden alkotói manírtól, filmjét szinte a dokumentumfilmek esetlegességével alárendelve az alapkoncepciónak – mintha csak valóban évente pár napra bekukkantana a kiszemelt famíliához. Torokszorító egybeesés, hogy a <em>Sráckor</em> és az <a href="http://www.imdb.com/title/tt1037223/?ref_=nv_sr_1" target="_blank"><em>Everyday</em></a> történetében egyaránt az Apa hiányához kötődik ez az elliptikus szerkesztésmód: a filmek kisfiúi épp úgy csak kurta, kiragadott pillanatokra látnak be a vasárnapi/sittes apuka életébe, akár a nézők a szerző történetébe.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/boyhood3.jpg" alt="boyhood3.jpg" class="imgleft" width="297" height="208" />Szemben a <em>Mielőtt</em>-trilógia nagy mérföldköveivel (találkozás-összeállás-széthullás), a <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Childhood_(novel)" target="_blank">tolsztoji ihletésű</a> <em>Sráckor</em>ban az Idő és nem az Élet kapja a főszerepet, a folyamatos változás, formálódás szinte észrevétlen csordogálása szegezi székéhez a közönséget, nem pedig a drámai csomópontok: ahogy Mason graffiti-festőből utcai fotóművésszé érik, ahogy a kalandor, életművész édesapa egyre szűkebbre szabja saját mozgásterét, ahogy az édesanya tanári pályafutása minden lépésével közelebb kerül az önállósághoz és egyedülléthez. Linklater nem érzékelteti az idő múlását formai/technikai változásokkal (rendületlenül kitartva a 35 mm-es film mellett), sőt még azt is kerüli, hogy az évhatárokat jelezze: a váltásokat többnyire csak egy új séró, kiserkent bajusz vagy megnyúlt végtag jelzi, miközben időnként az esztendők ravaszul összekapcsolódnak egyazon helyszín (gyerekszoba) vagy motívum (fényképezés) láncszemével. A fiktív alakokat játszó színészekből tekercsről tekercsre valódi emberek lesznek, lefoszlanak róluk a szerepek, és az egyre vaskosabb Patricia Arquette összeolvad texasi tanárnőjével (keserű zárómondata, „Többet vártam ettől az egésztől”, mintha csak a projekt színészi értékítélete lenne), Ethan Hawke renitens sztárja megbízható iparossá szürkül, a két csemete pedig saját formálódó életéhez alakítja karakterét: Ellar Coltrane egyre hosszabb monológokban vall kívülállásáról saját generációjából, Lorelei Linklater bohóckodó kisprimadonnája pedig lassacskán visszafakul a rendezőapa valódi lányává. Az a Linklater, aki az 1995-ös <a href="http://www.port.hu/mielott_felkel_a_nap_before_sunrise/pls/fi/films.film_page?i_film_id=1667&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_blank"><em>Mielőtt felkel a Nap</em></a> stáblistájánál még nem érezte elég fontosnak bevenni az írók közé a párbeszédek tetemes részét improvizáló Hawke-Delpy párost, a <em>Sráckor</em>ban már a háttérbe húzódva hagyja, hogy színésznégyese valódi családdá kovácsolódva átvegye a történet irányítását – különleges bravúrral összemosva fikciót és dokumentumfilmet.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/boyhood4.jpg" alt="boyhood4.jpg" class="imgright" width="294" height="196" />Ha mégis akad az alapkoncepción túl dramaturgiai lelemény a <em>Sráckor</em>ban, az az egyes motívumok gondolatritmus-szerű ismétlődése, ami szorosan összefonódik a film egyik alaptémájával: Linklaternél a jelen egyszerre a múlt reprodukciója és a jövő főpróbája, jobbára egyazon eseménysorok ismétlődnek az egymást követő életek során, más és más jelmezek és díszletek között (lásd a <em>Mielőtt</em> trilógia igen hasonló cselekményívét a távozás nyitómotívumától az újrakezdés nyitott befejezéséig). A <em>Mielőtt felkel a nap</em> legszebb jelenetében Celine arról beszél, hogy élete csupán az öreganyja emléke, mire Jesse bevallja, hogy folyamatosan 13 évesnek érzi magát, aki csak eljátssza a felnőttkorát. A <em>Sráckor</em> központi párosában ismét csak egy öregasszony randevúzik egy fiatal fiúval – míg az anya a kis Samantha kiábrándult, megfáradt felnőtt verziója, Mason a művészálmait feladó középkorú apa reményteljes ifjúkori önarcképe. A generációk folyamatosan ismétlik elődeik életét jó és rossz döntéseikkel (lásd a nem kívánt terhességből születő rossz házasság visszatérő motívumát), sőt akár egyazon életen belül is ugyanazokat a helyzeteket variáljuk. Az anya előbb az iskolapadból beleszeret pszichológia-tanárába, majd a katedra túloldaláról egyik pszichológia-hallgatójába, ám mindkét esetben agresszív, alkoholista seggfejet szabadít gyermekeire – az apa minden páros esztendőben egyre nagyobb kiruccanásokra viszi fiát, hogy megossza vele saját elhibázott élete egyhangú bölcsességeit, tekepályától baseballmeccsig, hegyi sátorozástól össznépi kirándulásig az új családdal. A felnőtté válás Linklater önéletrajzi történeteiben egyet jelent ennek a ciklikusságnak a felismerésével és elfogadásával: a gyermekkor a csodákba, mesékbe, tündérekbe vetett hit időszaka, amikor még minden lehetséges és kiszámíthatatlan – míg a felnőttkor a racionálisan behatárolt törvényszerűségek világa, ahol nem marad más menekvés, mint meglátni a varázslatot és szépséget a való világban, legyen szó bálnákról vagy útszélen rozsdásodó tűzcsapokról.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/boyhood5.jpg" alt="boyhood5.jpg" class="imgleft" width="321" height="227" />A Mielőtt felkel a nap vége felé Jesse <a href="https://www.youtube.com/watch?v=0EilsFtfiOk" target="_blank">idéz pár sort Audentől</a>, amely úgy kezdődik, „Nyulakként futnak el az évek” és úgy ér véget: „Bármily csalóka az Idő, le sosem győzheted.” Linklater rendezői pályafutása kezdetétől az idővel csatázik, próbálja megragadni és foglyul ejteni filmjeiben, amelyek néha – az életmű mélypontjain – egészen a valós idejűség végpontjáig jutnak (<em><a href="http://www.port.hu/mielott_lemegy_a_nap_before_sunset/pls/fi/films.film_page?i_film_id=65576&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_blank">Mielőtt lemegy a Nap</a>, <a href="http://www.port.hu/visszajatszas_tape/pls/fi/films.film_page?i_film_id=52407&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_blank">Visszajátszás</a></em>). A Sráckor a bölcs kapitulálás tanúbizonysága: míg korábbi két trilógiájában egyre inkább próbálta konzerválni az élet drámai pillanatait, immár hagyja magát sodortatni az árral. A külvilág emlékezetes eseményei csupán felvillannak az idő sodrában politikai fordulópontoktól (Obama győzelme; iraki háború) efemer popkulturális szenzációkig (Harry Potter-könyvpremier, <a href="http://www.funnyordie.com/videos/74/the-landlord-from-will-ferrell-and-adam-ghost-panther-mckay" target="_blank">Will Farrell vírusvideó</a>, <a href="https://www.youtube.com/watch?v=EVBsypHzF3U" target="_blank">Lady Gaga botrányklip</a>); a <em>soundtrack</em>-en <a href="https://www.youtube.com/watch?v=iyO2EY38YcA&list=PLuuUoQyy58W_o474Xn-rLLCpXLVDVApOG&index=1" target="_blank">egynyári slágerek</a> észrevétlenül adják át helyüket a következő évinek (<em>Crazy - Hate it Here - One - Good Girls Go Bad</em>); mobilok, <a href="http://www.buzzfeed.com/josephbernstein/boyhood-is-the-first-movie-to-ever-get-videogames-totally-ri" target="_blank">videójátékok</a>, barátok/barátnők jönnek és mennek. Eközben pedig Linklater jóformán minden epizódban szentel egy motívumot a megálló idő zárványainak – ajtófélfába vésett magasságjelek, vintage sportkocsik és veterán baseball-sztárok, fejlődésben megrekedt szomszédfiú, lomtalanításra kerülő gyerekkori képek jelzik évről évre azt a csalóka kihívást, amit a pillanatfotós főhős és filmművész szülőatyja számára az Idő rögzítése jelent. Elfogadni az öregedést ezúttal egyet jelent a változás folyamatának ábrázolásával, a dedramatizálás és epizodikusság előtérbe kerülésével – a <em>Sráckor</em> páratlan kísérlete pedig épp azt a drámai évtizedet örökíti meg, amikor ez a változás a leglátványosabb, és amelyet mégis a leginkább szeretnénk örökkévalónak megőrizni életünkben.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2014%2F07%2F29%2Fpremier_boyhood%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2014%2F07%2F29%2Fpremier_boyhood%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2014%2F07%2F29%2Fpremier_boyhood%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=PREMIER - Boyhood"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szelesvaszon.blog.hu/2014/07/29/premier_boyhood#comments"><img class="item_ctp" src="https://szelesvaszon.blog.hu/rss/image/post/id/6556839" border="0" /></a><br /></p>
premier
életrajz
dokumentumfilm
kísérleti
Linklater
szerzőiség
0
SZÉLESVÁSZON
https://szelesvaszon.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/boyhood1.jpg
https://szelesvaszon.blog.hu/2014/06/25/dupla_vetites_jersey_boys_inside_llewlyn_davis
DUPLA VETÍTÉS - Jersey Boys / Inside Llewyn Davis
2014-06-25T18:17:35+02:00
2014-06-25T18:17:35+02:00
Széles Vászon
https://blog.hu/user/761007
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Clint Eastwood </strong>/ <strong>Ethan </strong>és<strong> Joel Coen</strong>, <strong>2014 – amerikai</strong>. Szereplők: <strong>John Lloyd Young, Vincent Piazza, Erich Bergen, Michael Lomenda, Christopher Walken</strong> / <strong>Oscar Isaac, Carey Mulligan, Justin Timberlake, John Goodman</strong>. Írta: <strong>Marshall Brickman, Rick Elice</strong>/ <strong>Joel </strong>és<strong> Ethan Coen</strong>. Kép: <strong>Tom Stern </strong>/ <strong>Bruno Delbonnel</strong>. US bemutató: <strong>június 20.</strong> / <strong>2013.</strong> <strong>december 6.</strong> Magyar bemutató: <strong>n.a. / május 15.</strong></span><span style="font-family: georgia, palatino;"> </span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino;"><img class="imgleft" alt="kozosposter.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/kozosposter.jpg" />Hasonlóan a filmrendezőkhöz, a zenészek is a művészvilág baseball-osai: egyszerre egyéni és csapat-játékosok pályájukon, zenekarok, bandák egyedülálló tagjai, akiknek folyamatos összhangban kell tartaniuk önálló művészi elképzeléseiket és virtuozitásukat alkotótársaikkal – akár saját szerzeményeiket prezentálják, akár sláger-klasszikust adaptálnak századjára. Így aztán egy szerzői rendezőről már az is sokat elárul, milyen zenészt választ (ön)életrajzi műve főhősének: elég egymás mellé helyezni az elmúlt év felhozatalában McQueen amerikai rabszolgasorsra ítélt <a href="http://www.port.hu/12_ev_rabszolgasag_12_years_a_slave/pls/w/films.film_page?i_film_id=146753" target="_blank">hegedűsét</a>, Jarmusch elidegenedett, plebsz-megvető <a href="http://www.port.hu/halhatatlan_szeretok_only_lovers_left_alive/pls/w/films.film_page?i_film_id=142385" target="_blank">vámpír-rockerét </a>vagy Soderbergh-től az ezerjelmezes <a href="http://www.port.hu/tul_a_csillogason_behind_the_candelabra/pls/w/films.film_page?i_film_id=142395" target="_blank">Liberace-</a>t, hogy kitűnjenek az aprócska különbségek modernista és posztmodern, fősodor- és partvonalbeli, introvertált és társadalomkritikus filmes között. Még feltűnőbbé válnak a párhuzamok/ellentétek, amennyiben kortárs álomgyári <em>auteur</em>jeink egyazon kort és szcénát választanak, jelen esetben a korai 60-as évek New Yorkját, ahol egy időben virágzott fel két, egymástól erősen eltérő zenei irányzat, a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=O5jKeuIKQEw" target="_blank">folk</a> és a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=jpl_jPxSuFg" target="_blank">doo-wop</a>. Próbáljunk csak elképzelni el egy olyan szigetfesztivált, ahol egyaránt nagyszínpados lehetne a <strong>Four Seasons</strong> leányszívekbe búgó decens fiúbandája és <strong>Dave van Ronk</strong> határsértő, sokarcú tradicionális folkzenésze – máris pontos képet kapunk arról a fényévnyi távolságról, ami a hollywoodi slágergyárban jelenleg elválasztja egymástól Clint Eastwoodot és a Coen-fivéreket.</span> </p>
<table width="479" height="172">
<tbody>
<tr>
<td><img width="272" height="180" class="imgleft" alt="JBOYS1.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/JBOYS1.jpg" /></td>
<td><img width="234" height="180" class="imgleft" alt="ILD1.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/ILD1.jpg" /></td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p><span style="font-family: georgia,palatino;">A két idei opusz címe önmagában is sokatmondó: míg a <strong><a href="http://www.port.hu/jersey_boys/pls/w/films.film_page?i_film_id=148305" target="_blank"><em>Jersey Boys</em> </a></strong>már első blikkre egy Eastwood-féle bandita/gengszter-csapat műfaji mezeibe bújtatja a Four Seasons slágerkvartett Sinatra-féle pop-válaszát a Beatlesre (az olasz-amerikai hovatartozás mellett a csapatjátékot hangsúlyozva), addig az <strong><a href="http://www.port.hu/llewyn_davis_vilaga_inside_llewyn_davis/pls/w/films.film_page?i_film_id=142378" target="_blank"><em>Inside Llewyn Davis</em> </a></strong>lemezborítóról kölcsönzött kifejezése egy szokatlan, kívülálló figura („miféle kurva hülye név az hogy Llewyn?”) belső világába kalauzolja el a nézőt, a személyes vallomás kecsegtető ígéretével. A <em>Jersey Boys</em> alapkonfliktusai interperszonálisak, a tagok gondjai elsősorban az önérvényesítés közös nevezőjén helyezkednek el: ezért is mondják fel az együttes történetét egyenként, négy fejezetre bontva a gitáros-menedzser Tommy tavaszától (megalakulás) a zongorista-dalszerző Bobby nyarán (diadalmenet) és a háttér-gitáros Nicky őszén (széthúzás) át egészen a frontember Frankie Valli teléig (felbomlás) – egyes szám első személyben, nem egyszer egyenesen a kamerába kommentálva az eseményeket. A Four Seasons popzenéjének lényegét (<em>doo-woop</em> gyökereihez híven) a vokális összhangzás, a különböző énekhangok összecsengése adja – a mű az alkotótársak teljes harmóniájából születik, akár a filmkészítés kollektív művészetében. Így a bő évtizedet felölelő történet üzenete sem sokkal több annál, hogy az egyéni érdekek előtérbe kerülése végzetes lehet a művészi pályára, látványosan bizonyítva, milyen hosszú utat járt be Eastwood a Piszkos Harry/Fakó Lovas-féle individualistáktól (lásd a pálya másik zenész-életrajzának főhősét, Charlie Parker renegát jazz-szaxofonosát) az űrcowboyok és rögbijátékosok professzionalista szakembergárdájáig. Valli sikercsapatával ellentétben Coenék fiktív folkénekese, akit egyértelműen Dave van Ronk jóformán ismeretlen new york-i folkénekeséről mintáztak (lásd az <em>Inside Van Ronk</em> lemezborítót vagy a korongon szereplő <em>Hang Me</em> keretslágerét és a <em>Cocaine Blues</em> kurta felbukkanását), kipusztulásra ítélt magányos farkas, aki eredendő megvetéssel néz a biztos megélhetést, olcsó népszerűséget kereső zenészkollégákra – szakmai sikertelensége mégis ugyancsak annak köszönhető, hogy többé nem akar csapatban zenélni (hiába a karriert kínáló klubtulajdonos tanácsa), a lelketlen zeneipar pedig cseppet sem kíváncsi arra, milyen szóló-vallomásokat rejt borítójában <a href="https://www.youtube.com/watch?v=LFphYRyH7wc" target="_blank"><em>Llewyn Davis világa</em></a>. Hiába jelentik az álomgyári auteur-skála két végpontját, Eastwood és a két Coen egyaránt kudarckforrásként ábrázolja az öntörvényű egyénieskedést – az óriási különbség a nézőpontban van.</span></p>
<table width="588" height="191">
<tbody>
<tr>
<td><img width="270" height="180" class="imgleft" alt="JB-03005.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/JB-03005.jpg" /></td>
<td><img width="291" height="181" class="imgleft" alt="ILD2.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/ILD2.jpg" /></td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p><span style="font-family: georgia,palatino;">A művészpárját vesztett Llewlyn Davis komikus-heroikus mélyrepülésében könnyen felismerhetjük a Coen-fivérek hagyományos szerző-figurájának lúzersorsát <a href="http://www.port.hu/hollywoodi_lidercnyomas_barton_fink/pls/w/films.film_page?i_film_id=1086" target="_blank">Barton Finktől </a>a <a href="http://www.port.hu/a_nagy_lebowski_the_big_lebowski/pls/w/films.film_page?i_film_id=1763" target="_blank">Nagy Lebowskin </a>át egészen a <a href="http://www.port.hu/a_felszemu_true_grit/pls/fi/films.film_page?i_film_id=114848&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=2" target="_blank">Félszemű</a> főhőséig, ahol rendre a kívülálló-státusz megvédése jelentette a kalandok tétjét. A <a href="https://www.youtube.com/watch?v=fY0YmsVNq_Q" target="_blank"><em>Jersey Boys </em></a>esetében már nehezebb eldönteni, vajon Eastwood egyszerűen felosztotta a bandatagok között saját szakmai tevékenységeit (producer, sztár, író-rendező) vagy csupán a történet középpontjába állított Frankie Valli egyedi hangú előadóművészével azonosul, egyfajta áldozatként beállítva alteregóját a három alkotótárs egyéni érdekeinek, a menedzser-szélhámos Tommy pénzhajhászatának, a dalíró Bobby önös művészi törekvéseinek és a háttérmunkás Nicky kishitű, kudarckerülő biztonsági játékának. Míg az 1988-as <em><a href="http://www.port.hu/bird_-_charlie_parker_elete_bird/pls/w/films.film_page?i_film_id=25661" target="_blank">Bird</a></em>ben Charlie Parker még egyfajta jazz-verziója Davisnek, bandáról bandára sodródó, önsorsrontó művésztitánként jelenik meg, akit egyedülálló tehetsége inkább kitaszít saját közegéből (lásd a bedobott cintányér rendre visszatérő motívumát), 2014-ben a Háromoktávos Frankie egyszerre jelenti a felemelkedés és népszerűség zálogát, valamint a legszilárdabb összetartó erőt a Four Seasons számára, aki kísértetiesen hasonló magánéleti problémái ellenére (megalázó kényszerhakniktól az imádott lánygyermek haláláig) öregkorára is megőrzi lelkierejét és művészi integritását – szemben a 34 évesen függőségeibe belepusztult Bird-del. Frankie Valli jócskán idealizált sztárfigurájában a színész-Eastwood apoteózisa érhető tetten (a rendező-Eastwood ellenében), midőn 1990-es zárszavában a közönség minőségi szórakoztatásában fogalmazza meg ars poeticáját, sőt társadalmi feladatát: ahogy Mandela egy rögbi-világbajnokság látványossága segítségével hozza össze megosztott nemzetét (<a href="http://www.port.hu/invictus_-_a_legyozhetetlen_invictus/pls/w/films.film_page?i_film_id=107547" target="_blank"><em>Invictus</em></a>), Valli énekhangjával mutat utat a férfivé váláshoz a jersey-i fiúknak – önvallomások helyett mások dalaival ajkán, garantált bevételt biztosító frontemberként. A Coen-fivérek számára ezzel szemben az elidegenedés a művészsors egyszerű velejárója: nem fenyegető démon, inkább édes-sanyarú teher, ami kellő önismeret és önirónia birtokában azért egész jól elviselhető. Davis eredendően, alkatilag képtelen a beilleszkedésre, hiába kiváló zenész, ahhoz nem elég kivételes, hogy ellensúlyozza az ambíciók hiányát – így aztán a Gaslight-kávézó örök partvonaláról nézheti, hogyan húznak el mellette egyaránt a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=9Aq4a7g_wdU&feature=kp" target="_blank">Jim-féle középszerű karrierkovácsok </a>és az <a href="https://www.youtube.com/watch?v=wt2YWzIjtyk" target="_blank">egyedülálló őstehetségek Bob Dylanjai</a>. Ez esetben persze szó sincs arról, hogy a napfényes stúdióvilágban jócskán befutott Coenék ilyennek látnák magukat: kivételesen empatikus, eleven szépségű művészportréjukban inkább egy keleti parti, intellektuális szerző-ideált ábrázolnak lebilincselően (lásd Barton Finket a <em>Hollywoodi lidércnyomás</em>ban), valahol a Mekas-Cassavetes-Jarmusch tengely mentén (amit az apró utalások is jeleznek a <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/The_Brig_(play)" target="_blank"><em>The Brig</em>től </a>Akronig) – ők mostanság ilyen hőst álmodnak maguknak, egy bugyuta Tom Hanks-remake és egy Angelina Jolie-forgatókönyv között.</span></p>
<table width="558" height="163">
<tbody>
<tr>
<td><img width="284" height="180" class="imgleft" alt="JBoys3.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/JBoys3.jpg" /></td>
<td><img width="257" height="180" class="imgleft" alt="ILD3.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/ILD3.jpg" /></td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p><span style="font-family: georgia,palatino;">Hiába az egy korszakból származó két zenészéletrajz, Eastwood és a Coen-páros jóformán minden tekintetben ellenkező módon nyúl valós alapanyagához: egyik oldalon a megbízható álomgyári mesterember, másik oldalon a szerző-személyisége varázserejében bízó művész algoritmusán pörögnek át egy zenészélet eseményei. A <em>Jersey Boys</em> látszólag szikár zenés-életrajzi film, ahol a 2005-ös <a href="https://www.youtube.com/watch?v=H78l0ArPEiY" target="_blank">eredeti Broadway-darab </a>stratégiájához híven a zeneszámok nem tolakodnak előtérbe, realisztikusan illeszkednek a zenekar történetébe színpadokon, stúdiókban előadva: Eastwood azonban a zeneszámokból kibeszélő belső narrátorok révén számos ponton megtöri a diegézis egységét, hamisítatlan musical-érzetet keltve, sőt két alkalommal konkrétan el is csábul a klasszikus hagyomány felé, előbb a <em>My Eyes Adores You</em> temetés alá vágott szívszorító slágerével, majd a <em>Who Loves You</em> záróstáblistához illesztett parádés feldolgozásának bollywoodi finálékat megszégyenítő össztáncával, ahol még a hidegvérű helyi maffiózót alakító Christopher Walken is táncra perdül pár mesés pillanatra. Ráadásul a musical-tradíciók mellett folyamatosan működteti a gengszterfilm klasszikus kliséit is, egyfajta <em>rise-and-fall</em> történetként kezelve a Four Seasons olasz-amerikai karriersztoriját - az első énekszámokhoz társított kamasz-stiklikkel, a las vegasi haknik maffiazsarolásával vagy éppen a zenekar sorsát meghatározó konkrét alvilági vagy bírósági tárgyalásokkal. Eastwood épp úgy a népszerű zsánerek keretein belül érvényesíti kiemelkedő mesterségbeli tudását, ahogy a Four Season sikerei is a <em>doo woop</em> helyi hagyományainak és Valli kimagasló hangjának precíz ötvözetéből fakadtak – Coenék modellje ezzel szemben folyamatos kísérletezésre használja a zenei műfajokat bluestól a ragtime-ig, népballadáktól a jazzig: miközben magát a műfajiság szellemét fontosnak tartja („sosem volt új és sosem lesz régi, ez a folkzene”), az egyes műfajok határait szüntelenül átlépi. Ahogyan Llewyn Davis egyéni és eredeti Coen-verziója Dave van Ronk-nak, úgy az <em>Inside Llewyn Davis</em> is rendhagyó, sőt szabályszegő életrajzi dráma, kiugró sorsfordulók ívére épített cselekmény (lásd <em>Jersey Boys</em>) helyett kisebb-nagyobb ciklusokból, visszatérő motívumokból szerkesztett epizódfüzér, némi álomszerűséggel elemelve és savas iróniával roncsolva egy valós életút fiktív verzióját. Bő negyed százada Eastwood még abban látta Charlie Parker művészetének lényegét, hogy „mélyére kell menni az ismert melódiáknak és épp csak annyit változtatni rajtuk, hogy még passzoljanak, de mégis új élményt adjanak”: a két idei zenészéletrajz két ellentétes irányba lépett tovább ettől a revizionista szemléletmódtól, a veterán Eastwood klasszikus musical-keretbe szorítja populáris fiúbandáját, míg a Coen-fivérek eddigi pályájuk talán legdekonstruktívabb zsánerművével ajándékozták meg rebellis népzenészüket.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino;"> </span></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2014%2F06%2F25%2Fdupla_vetites_jersey_boys_inside_llewlyn_davis%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2014%2F06%2F25%2Fdupla_vetites_jersey_boys_inside_llewlyn_davis%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2014%2F06%2F25%2Fdupla_vetites_jersey_boys_inside_llewlyn_davis%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=DUPLA VETÍTÉS - Jersey Boys / Inside Llewyn Davis"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szelesvaszon.blog.hu/2014/06/25/dupla_vetites_jersey_boys_inside_llewlyn_davis#comments"><img class="item_ctp" src="https://szelesvaszon.blog.hu/rss/image/post/id/6415901" border="0" /></a><br /></p>
életrajz
musical
Eastwood
duplafilm
Coen
0
SZÉLESVÁSZON
https://szelesvaszon.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/kozosposter.jpg
https://szelesvaszon.blog.hu/2014/05/29/premier_a_szepseg_es_a_szornyeteg
PREMIER - A Szépség és a Szörnyeteg
2014-05-29T18:20:17+02:00
2014-05-29T18:20:17+02:00
Széles Vászon
https://blog.hu/user/761007
<p><span style="font-family: georgia,palatino;"><strong>Christophe Gans, 2014 – francia</strong>. Szereplők: <strong>Léa Seydoux, Vincent Cassel, André Dussollier, Eduardo Noriega</strong>. Írta: <strong>a Villeneuve és Beaumont-</strong><strong>mese </strong>alapján <strong>Cristophe Gans</strong>. Operatőr: <strong>Christophe Beaucarne</strong>. <strong>112</strong> perc. Francia bemutató: <strong>2014. február 12</strong>. Magyar bemutató: <strong>2014. június 5</strong>.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino;"><img class="imgleft" alt="bbposter.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/bbposter.jpg" />Amennyiben a klasszikus leánykamesék varázsvilágában a Piroska-horror a szüzesség elvesztéséről szól, a békakirály megcsókolása pedig az orális szexről, a <a href="http://www.port.hu/a_szepseg_es_a_szornyeteg_la_belle_et_la_bete__beauty_and_the_beast__die_schone_und_das_biest/pls/fi/films.film_page?i_film_id=148929&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_blank"><strong><em>Szépség és a Szörnyeteg</em></strong></a> 18. századi francia fruskatörténetének serdülőkori traumagyökere után valahol a kényszerházasság és alfahím-férj metszetében érdemes keresgélni. Túl a hagyományos állatvőlegény-mesék ismert freudi tanulságán, miszerint a lánygyermek ödipális vágya apja iránt a jövendőbeli férfit eleinte Vadállatnak mutatja és csak a szerelem megszületése segítheti hozzá a hősnőt az egészséges, felnőtt testi-lelki kapcsolat Hercegéhez, <a href="http://books.google.hu/books?id=f7ABAAAAQAAJ&printsec=titlepage&redir_esc=y#v=onepage&q&f=false" target="_blank">az 1740-ben írt Villeneuve-történet </a>néhány motívummal tovább szűkíti az alapállást. Egyfelől a Szörnyeteg olyan gazdag nemesként jelenik meg, aki egy csapásra megoldhatja az elszegényedett kereskedőcsalád anyagi problémáit a legkisebb lányért cserébe, másfelől állat-sorstársaitól eltérően komoly előtörténete, múltja van, magyarázatot nyújtva az őt sújtó átokra. Az eredeti Villeneuve-verzió szerint a szépséges ifjú herceg azért alakult szörnnyé, mert elutasította egy csúf és öreg tündér házassági kérését – büntetésből ragadózó vadállattá kellett válnia, aki nap mint nap friss prédákkal elégítheti ki éhségét, ám felszínre hozott rút ösztönénje távol tartja az igazi társtól. Családja érdekében a Szépség ebbe a lidércnyomásos (agg)legénylakásba kénytelen beköltözni, falain az eltelt évek számtalan trófeájával – Szörnyetegét nem csupán az apa iránti lányvonzalom csúfítja el szemében, de ráadásul tényleg csatakos mancsú állat, aki előtte megannyi őzsutának vette már vérét.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino;"><img width="305" height="174" class="imgright" alt="BB1.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/BB1.jpg" />Szemben az <em>ancient régime</em> fűzős-abroncsos meséivel a 20. század közepétől felszaporodó filmadaptációk Jean Cocteau francia klasszikusától Disney-alapművön át <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Beauty_and_the_Beast_(2005_film)" target="_blank">mitikus vikingverzóig </a>már olyan korban kerültek a nagyközönség elé, amikor a szülők által elrendezett, kényszerű frigyek felettébb valószínűtlen veszélyforrásnak tűnnek a (nyugati) célközönség számára – nem véletlenül szelídítik a kisszámú modernizált olvasatok szimpla érdekházassággá (<em>A bestia</em>) vagy a lány védelmét szolgáló házi őrizetté (<em>Beastly</em>). Annál izgalmasabb azonban a másik megkülönböztető jegy kezelése – a szoknyavadász öregfiúból jóformán mindenféle mást gyúrtak az évek során, korok, nemzetek és szerzők saját szájíze szerint. Szerencsétlen Szörnyeteg volt már homoszexualitással küzdő farkasember-herceg (Edward L. Cahn: <a href="http://www.imdb.com/title/tt0055781/?ref_=nm_flmg_dr_1" target="_blank"><em>Beauty and the Beast</em></a>, 1962) és a <a href="http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8368" target="_blank">bestialitás aberrációját jelképező </a>elmebeteg arisztokratautód (Walerian Borowczyk: <a href="http://www.imdb.com/title/tt0072752/" target="_blank"><em>A bestia</em></a>, 1975); betegesen narcisztikus újgazdag seggfej (Daniel Barnz: <a href="http://www.port.hu/csuf_szerelem_beastly/pls/w/films.film_page?i_film_id=118039" target="_blank"><em>Beastly</em></a>, 2011) és megelevenedett kacatokkal teli Disney-kastélyban élő infantilis akarnok (Trousdael-Wise: <a href="http://www.port.hu/csuf_szerelem_beastly/pls/w/films.film_page?i_film_id=118039" target="_blank"><em>A Szépség és a Szörnyeteg</em></a>, 1992); a vérfertőzés madárfejű rémalakja (Juraj Herz: <a href="http://www.imdb.com/title/tt0078054/" target="_blank"><em>A szűz és a vadállat</em></a>, 1978) és saját elszabadult farkával küzdő széplelkű puhapöcs (David Lister: <a href="http://www.imdb.com/title/tt1410295/" target="_blank"><em>Beauty and the Beast</em></a>, 2009). Mindössze két olyan moziprodukció született, ami alapjában megőrizte a Szörnyeteg eredeti arcát – cseppet sem meglepő módon mindkét látványfieszta francia születésű, mese-kosztümös és harsányra stilizált. Jean Cocteau csodás monokróm filmkölteménye (<a href="http://www.port.hu/a_szep_es_a_szornyeteg_la_belle_et_la_bete/pls/fi/films.film_page?i_film_id=8532&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_blank"><em>A szép és a szörnyeteg</em></a>, 1946) különös módon sem a nárcizmus, sem a homoszexualitás szerzői motívumát nem erőltetette, a leendő élettársat jelentő Jean Marais alkotói alteregója (a mesevilágot irányító művészfigura nyilvánvaló önreflexióján túl) ezúttal sajátgyártású mellékfigurával kettőzi meg a Szörnyeteget (aki a Disney-verzió Gastonjában majdan az antagonista főalakjává lép elő), külön testet adva az egocentrikus, trófeavadász alfahímnek. Szemben tusmásával, Cocteau Szépsége kezdettől szerelmes ebbe a jóképű/üresfejű ficsúrba: a hevesen udvarló Marais-figura nőfaló ösztönénje kap a későbbiekben Szörny-vonásokat, hogy a fenevad megszelídítése után konkrétan is alakot cseréljenek Diana nyilától - a hősnőnek nem csak az idős apáról kell leválnia, de ki kell űznie szépséges jövendőbelijéből a szoknyavadászat szörnyét, <a href="http://fairytalenewsblog.blogspot.hu/2013/08/the-disappointed-beautys-you-didnt-know.html" target="_blank">nyálas tündérkirályfivá változtatva a nemes vadat.</a></span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino;"><img width="305" height="180" class="imgleft" alt="BB2.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/BB2.jpg" />Christophe Gans <a href="https://www.youtube.com/watch?v=C8B_ahiH9kk" target="_blank"><em><strong>Szépség és Szörnyetege</strong> </em></a>mindezidáig talán a leghívebb az eredeti mű szelleméhez, miközben a történetet nem csupán a Disney-verzióból (báljelenet) és Cocteau-tól (őzvadászat) eredő motívumokkal dúsítja fel, de egy másik klasszikus mesét is hozzáilleszt, ami számos verzióban ismert a kanadai <em>maliseet</em> indiánok <em>Szarvas-feleség</em>-étől a francia Madame D’Aulnoy <a href="http://www.surlalunefairytales.com/authors/aulnoy/whitedoe.html" target="_blank"><em>Fehér őz</em></a>-éig. Gans egyfelől kihangsúlyozza a pátriárka iránti ragaszkodás és az önállósodástól való félelem vonásait hősnőjénél (akit maga a gondos atya figyelmeztet ezek veszélyére egy úritökföld közepén) az eredeti mese „három lány-három fiú” nagycsaládjának legkisebbjévé téve, sőt a városi palotából varázslatos vidéki tanyára költözéssel is a felnőtté válás szocializációja és az elszigetelt, örök gyerekkor ellentétére reflektál (mint oly sok örökzöld mesefilm <em>Narnia</em>-szériától a <a href="http://www.port.hu/totoro_-_a_varazserdo_titka_tonari_no_totoro/pls/w/films.film_page?i_film_id=88460" target="_blank"><em>Totoró</em></a>-ig). Ugyanakkor egy párhuzamos flashback-szálat beiktatva a Szörnyeteg eredettörténetéről, precízen felrajzolja a nőfaló-férj árnyalakját is: az elátkozott herceg ezúttal konkrétan özvegyemberként válik szörnnyé, miután első feleségével szó szerint végzett csillapíthatatlan vadászvágya. Akárcsak az ugyancsak frissen újrafeldolgozott <a href="http://www.port.hu/angelique/pls/w/films.film_page?i_film_id=146153" target="_blank"><em>Angelique</em></a>-történetben, a hősnőt kényszerházassága egy valóban veszedelmes és mágikus hatalmú, idősebb Alfahím foglyává teszi, akit kemény hatalmi harcban kell megfosztania trónjától, mielőtt magára öltheti a deflorálását jelző vérvörös ruhát (lásd a szintén kényszerházassági témát feldolgozó <a href="http://www.port.hu/a_lany_es_a_farkas_red_riding_hood/pls/w/films.film_page?i_film_id=116381" target="_blank"><em>A lány és a farkas</em> </a>Piroska-átiratát). Ám üdítő kivételként Gans nem akarja mindenáron a piacvezető <em>young adult</em>-közönség szájízéhez szabni a klasszikus mesét, ez a vadállat nem trendi tetkókkal megjelölt úrifiú, akit mindössze meg kell győzni a társadalomtudatos gondolkodás fontosságáról és a költészet szépségéről, aztán máris lehet villogni vele a Facebookon – a beavatás a szenvedély és szexualitás fenyegető felnőttvilágába tényleg sötét utazás, ami bármikor végzetes lehet a gyengébb fél számára (lásd a film másik két párkapcsolatát, a hercegét és a haramiáét).</span></p>
<p><span style="font-family: georgia,palatino;"><img width="299" height="169" class="imgright" alt="BB3.jpg" src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/BB3.jpg" />Christophe Gans már kanadai munkásságával is jelezte, hogy nem csupán földrajzilag helyezkedik el nagyjából félúton Frankhon és Hollywood között, ezért is válhatott az ezredfordulós gall tömegfilm fenegyerekeinek egyik vezéralakjává Pitoff, Salomé és Kounen mellett. Balzac helyett japán mangát (<a href="http://www.port.hu/konnyezo_harcos_crying_freeman/pls/fi/films.film_page?i_film_id=4774&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=1&i_topic_id=1" target="_blank"><em>Könnyező harcos</em></a>) és kultikus számítógépes játékot (<a href="http://www.port.hu/silent_hill_-_a_halott_varos_silent_hill/pls/fi/films.film_page?i_film_id=70400&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_blank"><em>Silent Hill</em></a>) választ forrásműnek, CGI-effektbőséggel megrajzolt csodafarkast szabadít a francia tájképekbe és harcművészeti akciókoreográfiákat illeszt a csavaros politikai konspirációkba (<a href="http://www.port.hu/farkasok_szovetsege_le_pacte_des_loups/pls/fi/films.film_page?i_film_id=38714&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_blank"><em>Farkasok szövetsége</em></a>). A <em>Szépség és a Szörnyeteg</em> esetében a <em>Farkasok szövetsége</em> útját folytatja (amelynek következő állomása várhatóan a <em>Fantomas</em> lesz), a nemzeti kultúrkincs közismert fenevadjához kerekít globális piacon működőképes blockbustert, afféle Euro-Disney-filmet forgatva, ami egyrészt próbál minél több korcsoportot kielégítve családi filmként funkcionálni (lásd a cuki kutymogokat és egy kifejezetten erotikus ágyjelenetet), másrészt a fantasy-filmeknél manapság kötelező katasztrófa-finálé kedvéért óriásszörnyeket szabadít a tündérkastélyra (Burton: <a href="http://www.port.hu/alice_csodaorszagban_alice_in_wonderland/pls/fi/films.film_page?i_film_id=104442&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_blank"><em>Alice Csodaországban</em></a>). A kulturális örökség mégsem kerül kiárusításra: Gans a <em>Farkasok szövetség</em>ében még távol-keleti és hollywoodi szabványok alapján próbált átformálni <a href="http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3339" target="_blank">egy régi francia legendát</a>, a <em>Szépség és a Szörnyeteg</em>ben már tökéletes hibridet kapunk, ahol a szerzői jelenlét inkább látványos külsőségek kíséretében felszínre hozza a klasszikus erényeket. Öncélú szerzői felülírás helyett a hatékony adaptáció stratégiájá működik, némiképp szinkronban a két film Vincent Cassel alakította figuráival: míg a <em>Farkasok szövetsége</em> félkarú, impotens nemesura amolyan péniszpótlékként eresztette a környék szüzeire sátáni farkasát világmegváltó tervei érdekében, a pokoli fenevaddá vált Szörnyeteg megváltását éppen annak köszönheti, hogy a tiszta Szépség kiszabadítja látványos mesevilágából és visszaviszi az egyszerű, vidéki hétköznapokba. A tizenéves Belle az író-rendező szemében nem igazán megnyerni kívánt célközönség az <em>Alkonyat</em>-dömpingben, inkább saját szerzői újjászületését reprezentálja, egyfajta tömegfilmes szemléletváltást jelölve a pályaképben, amelynek köszönhetően egy századokon át megőrződött műfaji mese romlatlanul átkerül az ősök puhafedeles köteteiből egy modern, látványos médium világába: mindkét fél – a Szépség és a Cineplex – közös üdvére.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2014%2F05%2F29%2Fpremier_a_szepseg_es_a_szornyeteg%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2014%2F05%2F29%2Fpremier_a_szepseg_es_a_szornyeteg%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2014%2F05%2F29%2Fpremier_a_szepseg_es_a_szornyeteg%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=PREMIER - A Szépség és a Szörnyeteg"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szelesvaszon.blog.hu/2014/05/29/premier_a_szepseg_es_a_szornyeteg#comments"><img class="item_ctp" src="https://szelesvaszon.blog.hu/rss/image/post/id/6228638" border="0" /></a><br /></p>
premier
horror
francia
mese
Disney
Gans
0
SZÉLESVÁSZON
https://szelesvaszon.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/bbposter.jpg
https://szelesvaszon.blog.hu/2014/02/25/retrospektiv_oldboy
RETROSPEKTÍV - Oldboy
2014-02-25T14:38:22+01:00
2014-02-25T14:38:22+01:00
Széles Vászon
https://blog.hu/user/761007
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Spike Lee, 2013 – amerikai</strong>. Szereplők: <strong>Josh Brolin, Elisabeth Olsen, Sharlto Copley, Samuel L. Jackson</strong>. Írta: <strong>Park Chan-wook </strong>filmje alapján <strong>Mark Protosevich</strong>. Operatőr: <strong>Sean Bobbitt</strong>. 104 perc. Amerikai bemutató: <strong>2013. november 27</strong>. Magyar bemutató: <strong>2014. március (DVD)</strong>.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/oldboy-poster.jpg" alt="oldboy-poster.jpg" class="imgleft" />Szerzői rendezők még Hollywoodban is ritkán kísérleteznek remake-kel – ha mégis, a közvélemény többnyire az álomgyári behódolás biztos jelének tekinti a végeredményt, megítélése pedig nagyjából egyenes arányban van forráshűségével, egyik szélen a Cronenberg-féle <em><a href="http://www.port.hu/a_legy_the_fly/pls/w/films.film_page?i_film_id=7964" target="_blank">Léggy</a>el, másikon Gus van Sant <a href="http://www.port.hu/psycho/pls/w/films.film_page?i_film_id=3421" target="_blank">Psycho</a></em>jával. Spike Lee tavalyi újrafilmje Park Chan-wook legendás kultuszdarabjából meglepően hű maradt alapfilmjéhez, így aztán nem is meglepő, hogy 2013 egyik legnagyobb anyagi bukását hozta stúdiójának. Első pillantásra nem is tűnik másnak egyszerű amerikai újrahasznosításnál, a remake-gyakorlattól elvárt túlmagyarázásokkal, ütősebb (bónusz)akciókkal kerékpáros hajszától futballista-verésig és persze a legfelkavaróbb momentumok kihagyásával, akár csak emblematikus közjáték (polipevés), akár az egész történetet meghatározó alapmotívum (nyelvlevágás). Az amerikai<em> <strong><a href="https://www.youtube.com/watch?v=ZrLcnrnEqyI" target="_blank">Oldboy </a></strong></em>azonban nem csak bosszúthrillerként érdemel jogos pluszpontokat, de szerzői film gyanánt is igen tanulságos darab: rendezője nem csupán saját pályaképéről, de a remake-készítésről is belerejt néhány tanulságos kommentárt.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"> </span><br /><span style="font-family: georgia, palatino;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/oldboy1.jpg" alt="oldboy1.jpg" class="imgright" width="303" height="199" />A hajdani renitens Lee elszánt betagozódási törekvését felső-Hollywoodba leginkább az ezredforduló óta elszaporodó bűnfilmjei jelzik, amikben szakít egyeduralkodó fekete hőseivel mind szimpatikusabb fehér bűnelkövetők kedvéért, lázálmos pszichothrillertől (<em><a href="http://www.port.hu/egy_sorozatgyilkos_nyara_summer_of_sam/pls/fi/films.film_page?i_film_id=10554&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_blank">Egy sorozatgyilkos nyara</a>), melankolikus nepper-drámán át (<a href="http://www.port.hu/az_utolso_ejjel_25th_hour/pls/fi/films.film_page?i_film_id=53226&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_blank">Az utolsó éjjel</a>)</em> kétszálú heist-történetig <em>(<a href="http://www.port.hu/a_belso_ember_inside_man/pls/fi/films.film_page?i_film_id=75385&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_blank">A belső ember</a>)</em>. Edward Norton drogüzére és Clive Owen trükkös bankrablója nézői rokonszenvre szánt bűnöző-hősök, akiket egyaránt az önként felvállalt rabság motívuma határoz meg – ám teljesen ellenkező megközelítésből. Míg az utolsó napját töltő leendő rab számára egyfajta megérdemelt vezeklést jelent a börtönbe vonulás egy önző, kapzsi élet áraként, addig a banktrezorba zárkózó jó rabló számára mindössze eszköz egy önző, kapzsi életért járó jogos büntetéshez. A fehérbőrbe bújt Lee az álomgyári (zsáner)szabályok kötelékeit egyfelől elkerülhetetlen bilincseknek tekinti a hajdani New Black Cinema függetlenségének elárulását jelentő álomgyári pálfordulásért, másfelől kínálkozó lehetőségnek a radikális programfilmek szélesebb körű terjesztéséhez, amelyekben már nem csupán a fekete közösség problémáival foglalkozik, de az amerikai társadalom általános rákfenéit támadja szembe a mindenféle idegengyűlölettől (lásd az <em>Utolsó éjjel </em>híres <a href="https://www.youtube.com/watch?v=dNlbvJaLal0" target="_blank">„Fuck you”-monológját</a>) a politikai korrupción át a kizsákmányoló bankrendszerig. Az ezredfordulós „bűn és bűnhődés” trilógia záródarabjának tekinthető <em><a href="http://www.port.hu/oldboy/pls/fi/films.film_page?i_film_id=145630&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=1&i_topic_id=1" target="_blank">Oldboy</a></em> logikus utolsó állomás ezen a sárgatéglás úton: a rabság előtti állapot, majd a rabság alatti események után a rabság következményeit vizsgálja, egy húsz évre egyetlen szobába zárt férfi első szabad napjait nyomon követve, amely során nem csupán arra próbál rájönni, kinek, de arra is, minek köszönheti büntetését.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/Oldboy2.jpg" alt="Oldboy2.jpg" class="imgleft" width="301" height="203" />Park Chan-wook 2003-as <a href="http://www.mangahere.com/manga/old_boy/" target="_blank">manga</a>-adaptációja a nyolckötetes japán képregény-eredetiből mindössze az alapszituációt (bosszú egy rejtélyes fogva tartásért) és néhány frappánsabb motívumot (mint a nyomravezető kínai kaja vagy a poszt-hipnotikus szuggesztió) őrzött meg, teljesen alárendelve történetét a kettős vérfertőzés saját leleményének. Parknál az antagonista kifinomult, aprólékos bosszúhadjáratának célja nem csupán a büntetés egy végzetessé váló középiskolai pletyka miatt, de a főhős személyében reprodukálni akarja saját hajdani bűnét, hogy átadva teremtményének megszabaduljon a bűntudattól. Oh Dae-su egy filmkészítő-Frankenstein szörnyetege, aki engedelmes bábként hajtja végre az előírt cselekedeteket, a katarzis eszközévé válik, majd teremtője halála után az örök filmlét mellett dönt a hipnotikus tudattörlést választva a tudatos szembenézés helyett (nem véletlen, hogy a hipnózis során a tükörkép marad életben és a valódi sétál a halálba). Lee verziójának talán legfontosabb szerzői eltérését épp az jelenti, hogy szakít a hipnózis motívumával: gonosztevője még egyértelműbb módon filmkészítőként jelenik meg (a hamis bűnügyi magazinműsor révén), a főhős Joe Doucett azonban nem passzív filmalkotásként végzi, hanem egyfajta rivális szerzőként, aki számára a pár napos szabadság mindössze álom volt rabsága huszadik évfordulóján, egy álom, ami hozzásegíti a végső belenyugváshoz az örök fogolylétébe. Nem véletlenül idézi első találkozásuk alkalmával ellenfele Elisabeth Kübler-Rosst, akinek híres <a href="http://www.lelkititkaink.hu/halal_fazisai.html" target="_blank">DABDA-modell</a>je a halál elkerülhetetlenségével való szembesülés érzelmi stációiról nem először válik szerzői motívummá az Álomgyárban (lásd <a href="http://www.port.hu/mindhalalig_zene_all_that_jazz/pls/w/films.film_page?i_film_id=16603" target="_blank"><em>Mindhalálig zene</em></a>): „életünk valamennyi döntéséért kizárólagos felelősséggel tartozunk, ezért összes szavunk, tettünk és gondolatunk következményét el kell fogadnunk”. Joe szerzői alteregójának álommozijában a végleges rabság felvállalásának lépéseit járjuk végig az első fogolyévek tagadásától a bosszúállás dühén át a megrázó fináléban sorra kerülő alkudozásig („a rabszolgád leszek”), amit rövid depresszió követ, majd az elfogadás szokatlan, ám egyértelmű happy endjével búcsúzunk el hősünktől. Lee szemében a remake elkészítése egyfajta végső – és önként vállalt – vereséget jelent az Álomgyárral szemben, a korábbi heist-filmjében diadalmaskodó vendetta a rendszerrel szemben immár nem csupán kudarcra ítélt vállalkozás, önáltató illúzió, de inkább szolgálja a rendszer érdekeit, mintsem a személyes célokat (korábbi színészi jelenléte ezért is korlátozódik egy karikírozott inas-portréra a börtönszoba falán, beszédes felirattal). Miután az <em>Utolsó éjjel </em>hőse letöltötte sokéves büntetését, megkísérel „belső ember”-ként bosszút állni az elnyomóin, de a kiábrándító felismerés (miszerint börtöne végérvényes, habár saját kezében őrzi kulcsát) szembesíti az „öregfiúság” jóval sötétebb valóságával.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/oldboynude.jpg" alt="oldboynude.jpg" class="imgright" width="313" height="203" />A 2003-as <em>Oldboy</em>-ban Park jóvoltából az eredeti mű címválasztása ironikus többletjelentéssel bővült. Míg Garon Tsuchiya képregényében csupán a gyermekkor jelentéktelen iskolai eseményeinek hosszú távú és önpusztító lavinahatását jelzi (a manga főhőse semmiféle bűnt nem követ el nyomi osztálytársa ellen, csupán egy énekverseny során megkönnyezi előadását), addig a koreai filmverzió a vérfertőzés ólomsúlyú motívumával az elveszett ifjúság utáni vágyódás fixációját is jelzi – 15 évtől megrabolt főhőse két lábon járó oximoron, egyszerre öreg és fiatal, aki elhibázott élete során képtelen felelős, érett felnőtté válni. Az antogonista ezzel a bűnével is szembesíti Oh Dae-sut: a saját lányával lefolytatott aktus nem csak a hajdani testvérszerelem reprodukciója, de irtózatos erejű pofonjával ébresztő a múltban élés álomvilágából (a záró hipnózis pedig csak visszasüllyeszti ebbe az illúzióba, örökös vérfertőzésre ítélve kapcsolatukat). Ezzel szemben Lee szakít a testvérszerelem romantikus melodrámai motívumával és az incesztust mindkét idősíkon az apa bűneként ábrázolja: az öreg Pryce dúsgazdag alakjában a hagyományos hatalmi elnyomás jelenik meg a rendszerkritika klasszikus szerzői metaforájaként (<a href="http://www.port.hu/kinai_negyed_chinatown/pls/w/films.film_page?i_film_id=21922" target="_blank"><em>Kínai negyed</em></a>től <a href="http://www.port.hu/angyalsziv_angel_heart/pls/w/films.film_page?i_film_id=21249" target="_blank"><em>Angyalszív</em></a>ig), Joe Doucett pedig ezt az apai bűnt reprodukálja, a saját teremtmény öncélú kizsákmányolását, tudtán kívül hasonulva a rendszer gyűlölt képviselőihez. Az „öregfiúk” a hollywoodi verzióban nem a múltban élés tragikus áldozatai, hanem a bűnfilmek nagymenői, zárt ajtók mögött élő szikkadt keresztapák az <em>Utolsó éjjel</em> Nyikolaj bácsijától a <em>Belső ember</em> bankáráig: Lee főhősének ezzel a jövővel, Spielberg és Scorsese fenyegető árnyával kell szembenéznie és leszámolnia (akárcsak a hasonló csapdában vergődő De Palmának, aki több stúdiófilmjében is felhasználja az apa-lány vérfertőzést <a href="http://www.port.hu/megszallottsag_obsession/pls/fi/films.film_page?i_film_id=75405&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_blank"><em>Megszállottság</em></a>tól a <a href="http://www.port.hu/fekete_dalia_the_black_dahlia/pls/fi/films.film_page?i_film_id=80428&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_blank"><em>Fekete Dáliá</em></a>ig).</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/oldboy4.jpg" alt="oldboy4.jpg" class="imgleft" width="305" height="186" />A bestseller-adaptációk és újrafilmek filmgyári gyakorlatával frissen ismerkedő Lee előtt hét évvel Bollywoodban is elkészítették az <em>Oldboy</em> helyi verzióját, ám ott a hollywoodi bűnfilmek plágiumaira (<em>Musafir, Kauff, Jung</em>) szakosodott Sanjay Gupta rutinos remake-auteurje jegyzi a produkciót. A 2006-os <a href="http://www.imdb.com/title/tt0488906/?ref_=fn_al_tt_1" target="_blank"><em>Zinda</em></a> (Élni!) történetében a két főalak ugyancsak a szerzőiség harcmezején vetélkedik egymással, a fő kérdés az, melyikük az eredeti teremtő, ki írja meg a másik sorsát: a megszállott milliárdos, aki 14 éven át nevelte a főhős kislányát, hogy aztán az apa szeme láttára bocsássa árverésre szüzességét a gazdag bangkoki pedofiloknak – vagy a fogságra ítélt tisztességes családapa, aki kamaszkorában egy ostoba hazugsággal megbélyegezte és megölte a gonosztevő 14 éves nővérét, ezzel életre szóló traumát okozva. Guptánál egyszerű a megoldás, a küzdelem sorsát az dönti el, ki írja meg a másik sorsának végkifejletét: ezúttal a főhős sikeresen végez ellenfelével és (némi csavarral) a kislány ártatlanságán sem esik csorba, így másfél órányi pontos termékmásolás után <a href="https://www.youtube.com/watch?v=tFmbLSrw27I" target="_blank">a félórás finálé</a> teljesen átírja Park történetét, izgalmas akciókkal, versenyfutással az idővel és maradéktalan happy enddel bollywoodivá téve a távol-keleti művet. Spike Lee más olvasatát kínálta Park motívumainak és saját végkicsengésével kerekre zárta a nyitott befejezésű koreai sztorit, de nem fosztotta meg a forrásművet alapjelentésétől, érzelmi katarzisaitól és látásmódjától. Míg Park filmjében az álnok antagonista álnévként a főhős nevének tükörképét használja (Su Dae-oh), ezzel is jelezve, hogy egyetlen történet kétirányú olvasatát látjuk, addig Lee fehérbőrű Joe Doucett-ja pontosan elődje nevét viseli, csupán amerikai verzióban – noha pár hangzó eltér benne, csengése ugyanolyan a közönség fülében.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2014%2F02%2F25%2Fretrospektiv_oldboy%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2014%2F02%2F25%2Fretrospektiv_oldboy%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2014%2F02%2F25%2Fretrospektiv_oldboy%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=RETROSPEKTÍV - Oldboy"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szelesvaszon.blog.hu/2014/02/25/retrospektiv_oldboy#comments"><img class="item_ctp" src="https://szelesvaszon.blog.hu/rss/image/post/id/5832234" border="0" /></a><br /></p>
remake
thriller
manga
retrospektív
koreai
Címkék
Lee
0
SZÉLESVÁSZON
https://szelesvaszon.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/oldboy-poster.jpg
https://szelesvaszon.blog.hu/2014/01/02/film_konyv_12_years_a_slave
FILM/KÖNYV - 12 Years a Slave
2014-01-02T13:59:25+01:00
2014-01-02T13:59:25+01:00
Széles Vászon
https://blog.hu/user/761007
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Steve McQueen, 2013 – amerikai</strong>. Szereplők: <strong>Chiwetel Ejiofor, Michael Fassbender, Benedict Cumberbatch, Brad Pitt</strong>. Írta: <strong>Solomon Northup</strong> művéből <strong>John Ridley</strong>. Operatőr: <strong>Sean Bobbitt</strong>. 134 perc. Amerikai bemutató: <strong>2013. november 8</strong>. Magyar bemutató: <strong>2014. január 2</strong>.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/12-years-a-slave-quad.jpg" alt="12-years-a-slave-quad.jpg" class="imgleft" />Van abban valami elgondolkodtató, hogy miközben a rabszolgatartó Dél vidékét csodálatos tündérvilágnak ábrázoló <a href="http://www.port.hu/elfujta_a_szel_gone_with_the_wind/pls/w/films.film_page?i_film_id=598" target="_self"><i>Elfújta a szél</i></a> adaptációja mai napig a legjövedelmezőbb amerikai filmsikernek számít, az ellenkező nézőpontot képviselő <a href="http://www.imdb.com/title/tt0018524/" target="_self"><i>Tamás bátya kunyhója</i></a> (ami a Biblia után a második legtöbbet eladott könyvnek számított a 19. században) a némafilmek óta nem kapott hollywoodi filmfeldolgozást. Noha a stúdiófilm fősodrában mai napig leginkább olyan drámák számíthatnak komolyabb nézőtáborra, ahol a fekete hős szolgaszerepben jelenik meg,<em> <a href="http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=9624" target="_self">Miss Daisy sofőrjé</a></em>től elnöki <em><a href="http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=145711" target="_self">Komornyik</a></em>ig, a rabszolga-irodalom klasszikusai változatlanul kényes témát jelentnek – a szókimondóbb, provokatívabb alkotások jobbára az exploitation álomgyári peremvidékén születnek, legyen szó a Radványi-féle <a href="http://www.port.hu/onkel_toms_hutte/pls/fi/films.film_page?i_film_id=64332&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_self"><em>Tamás bátya</em></a> harsányabbra vágott <a href="http://www.imdb.com/title/tt0260472/" target="_self">grindhouse-verzió</a>járól, a <a href="http://www.imdb.com/title/tt0073349/" target="_self"><em>Mandingó</em></a> 1975-ös botrányfilmjéről vagy akár a hajdani blaxploitation-műveket megidéző <a href="http://www.port.hu/django_elszabadul_django_unchained/pls/w/films.film_page?i_film_id=130199" target="_self"><em>Django elszabadul</em></a>-ról. Akárcsak a 70-es évekbeli <a href="http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11242" target="_self"><em>slavesploitation</em>-filmeknél</a>, a mai verziókban is inkább az emberi test szenvedésének látványos formái kerülnek előtérbe: a rabszolgaság nem a társadalmi elnyomásról, kizsákmányolásról és szegregációról közöl aktuális üzeneteket, hanem a hússá válás borzalmáról beszél, akár a zombifilmek.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/12-years-novel.jpeg" alt="12-years-novel.jpeg" class="imgright" width="283" height="187" />Így aztán aligha meglepő, hogy a tavalyi Tarantino-darab antitézisét jelentő presztízs-opuszt a brit Cronenbergnek nevezhető Steve McQueen, kortárs film- és képzőművész jegyzi, aki – a <a href="http://www.port.hu/salo,_avagy_sodoma_120_napja_salo_o_le_120_giornate_di_sodoma/pls/w/films.film_page?i_film_id=2163" target="_self"><em>Saló</em></a>ból vett hasonlattal élve – a Szar Köre (<a href="http://www.port.hu/ehseg_hunger/pls/w/films.film_page?i_film_id=99681" target="_self"><em>Éhség</em></a>) és a Sperma Köre (<a href="http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=121732" target="_self"><em>Szégyentelen</em></a>) után leforgatta a Vér Körét jelentő <a href="https://www.youtube.com/watch?v=kVJR6i4IfEY" target="_self"><strong><em>12 év rabszolgaság</em></strong></a>ot, pályája során először irodalmi művet adaptálva. Inkább a műválasztás különös: a színesbőrű Solomon Northup 1853-ban kiadott <a href="http://bookline.hu/product/home.action?id=3460169&type=200&_v=Northup_Solomon_Twelve_Years_a_Slave" target="_self">önéletrajzi írás</a>a eleve az exploitációját jelenti a <em>Tamás bátya kunyhójá</em>t követő hihetetlen mennyiségű (pro és kontra) rabszolga-irodalomnak. Szerzője – címlapokra kívánkozó szenzációként – egyben a mű főhőse, aki első személyben számol be arról a bő egy évtizedről, amit szabadságától megfosztva louisianai gyapot- és cukornádföldeken töltött különböző déli úriemberek tulajdonaként, emberséges, bibliaolvasó ültetvényestől egészen a parázna és részeges rabszolgahajcsárig. A „hiteles beszámoló” kecsegtető ígéretén túl a szűk 150 oldal hemzseg a <em>Tamás bátyá</em>nál még szemérmesen visszafogott explicit eseményektől (látványos <a href="http://docsouth.unc.edu/fpn/northup/northup45a.gif" target="_self">illusztrációkkal</a> kísérve), véres korbácsolástól szexuális kizsákmányoláson át a hétköznapi kínzásokig, miközben olyan melodrámai túlkapásokban sem szűkölködik, mint a gyermekeitől megfosztott cselédnő testi-lelki elsorvadása vagy a gazdája szadista kéjvágyának kitett gyapotszedő-lányon eluralkodó halálvágy. McQueen tehát bizarr módon épp olyan alapművet szemelt ki művészi célokat szolgáló rabszolgafilmjéhez, amely a maga korában/műfajában jóval közelebb állt a ponyvairodalomhoz – nem véletlen, hogy több tízezer eladott példány után bő száz esztendőre teljesen eltűnt az irodalmi köztudatból és csupán a polgárjogi küzdelmek társadalmi felhajtóereje vetette ismét felszínre ötven éve, előbb az egyetemi oktatásban, majd szélesebb körben is.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><a href="https://archive.org/details/twelveyearsasla01nortgoog" target="_self"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/12-years-a-slave-fassbender.jpg" alt="12-years-a-slave-fassbender.jpg" class="imgleft" />Northop megrázó beszámolójá</a>nak talán legnagyobb truvája azonban nem a kegyetlenkedések szemléletes leírásában vagy az első személyű narrációban rejlett, hanem abban a tényben, hogy a rabszolgasorsba vetett főhős eredetileg az Államok szabad polgára volt, aki takaros városi otthonában saját tisztes keresetéből látta el ötfős családját és a társadalom tekintélyes részétől megkapta az egyenlő embertársnak kijáró megbecsülést. Tőrbe csalása, elrablása és Délre hurcolása után tehát épp olyan borzalommal fogadta a rabszolgalét atrocitásait, mint bármely (fehér) olvasója tette volna a helyében – sokkal szorosabb azonosulást biztosítva a befogadóknak regénytársainál, amiket vagy empatikus fehér abolicionisták írtak külső szemlélőként (Harriet Beecher Stowe, Richard Hildreth) vagy született fekete rabszolgák, felszabadulásuk után (William Wells Brown, Frederick Douglass). Pontosan ez a vonása ragadta meg Steve McQueen figyelmét is, miután évekig dolgozott egy kortárs rabszolgafilm forgatókönyvén, amelynek főhőse szabad emberként szembesül azzal, hogy eleddig saját tulajdonát jelentő teste árucikké és munkaeszközzé válik más emberek kezében. Miután azonban ezt a témát a brit tévérendező, Gabriel Range (<a href="http://www.port.hu/megoltek_az_elnokot_death_of_a_president/pls/w/films.film_page?i_film_id=97971" target="_self"><em>Death of a President</em></a>) 2010-ben bravúrosan feldolgozta a falujából elhurcolt <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Mende_Nazer" target="_self">Mende Nazer önéletrajza</a> alapján, ami a szudáni írónő Khartoumban és Londonban(!) eltöltött sanyarú serdülőéveinek történetét meséli el a 90-es években (<a href="http://www.imdb.com/title/tt1596352/" target="_self"><em>I am Slave</em></a>), a filmművész inkább egy amerikai rabszolga-klasszikus hollywoodi adaptációja mellett döntött. McQueen korábbi játékfilmjeit is a rabságba kényszerült Test témájának szentelte, legyen szó észak-ír börtönlakó halálos éhségsztrájkjáról vagy new york-i yuppi eldurvuló szexmániájáról: ezúttal azonban népszerű történelmi kontextusba helyezi, ahol konkrétan megjelenítheti a testünk feletti fennhatóság elvesztését és a visszaszerzéséért folytatott küzdelmet – miközben biztonságosabb távolságot és némi multiplex-egzotikumot is kínál a nézőknek, midőn a modern politikai elnyomás és fogyasztói függőségek áldozatai helyett egy régvolt kor rabszolga-hősének színesbőrébe bújtatja.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/12violin.jpg" alt="12violin.jpg" class="imgright" /></span><span style="font-family: georgia, palatino;">A </span><a href="http://www.port.hu/12_ev_rabszolgasag_12_years_a_slave/pls/w/films.film_page?i_film_id=146753" target="_self"><i style="font-family: georgia, palatino;">12 év rabszolgaság</i></a><span style="font-family: georgia, palatino;"> azonban nem csupán téma- és alapanyag-választása terén tekinthető határozott lépésnek Hollywood komfortzónája és a nézőszámok felé. McQueen jóformán maradéktalanul szakít a korábbi filmjeit jellemző elliptikus és enigmatikus, helyenként már-már álomszerű elbeszéléssel, valamint az ehhez párosított szenvtelen dokumentarista látásmóddal – egyszemélyes szerzői filmjeivewl szemben pedig olyan hollywoodi társszerzőket vett maga mellé, mint a forgatókönyvet jegyző John Ridley (<a href="http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=16866" target="_self"><em>Halálkanyar</em></a>, <a href="http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=48480" target="_self"><em>Téglatesó</em></a>), a saját stúdiójával (Plan B) beszálló Brad Pitt, valamint a legendás sikergyáros Arnon Milchan, aki több mint száz hollywoodi film producere, köztük a <a href="http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=2698" target="_self"><em>Volt egyszer egy Amerika</em></a>, a <a href="http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=24321" target="_self"><em>Micsoda nő!</em></a> vagy a <a href="http://www.port.hu/szuletett_gyilkosok_natural_born_killers/pls/w/films.film_page?i_film_id=2390" target="_self"><em>Született gyilkosok</em></a> kultműveivel. Ennek fényében igen árulkodó, hogy a nyitójelenetben főhősünk immár nem saját szarával mázolja tiltakozását a börtönfalra, hanem az ételként kapott bogyók levéből facsart bíborszín tintával próbálja lopott papírra vetni segélykérő sorait. A <em>12 év rabszolgaság</em> ugyanis elsősorban nem Oscar-esélyes programfilm a mindenkori elnyomás és megkülönböztetés ellen (noha olajozottan működik sztárgárdás mid-cult alkotásként), de nem is McQueen privát megszállottságának újabb megrendítő tanúbizonyságát jelentő szerzői test(rém)film: leginkább a kettő közé pozicionált mozi-mulatt, ereiben álomgyári fehér és művészgettóbeli fekete szülők vérével – és ez az alkotói határpozíció fogalmazódik meg leglátványosabban benne. A szabad Solomon az amerikai Dél idegen, elnyomó közegébe vetve nem csupán épületács és gyapotszedő, de az otthoni rangját jelentő hegedűtudása is a rabszolgalét részévé válik: ami a regényben egyetlen bekezdésnyi kitérő a hangszer kettős szerepéről („Segítségével dohányhoz, cipőhöz juthattam és megszabadulhattam pár órára kegyetlen gazdám markából és a gyötrelmes mezei munkáktól… magányos éjjeleken csillapíthattam dalával szenvedő lelkemet”), McQueen egész filmjén átvonuló metafora a művész kiszolgáltatottságáról és bűntudatáról az álomgyári ültetvényeken. Solomon hegedűjátékát északi otthonában kifinomult úri közönség jutalmazza tapsával, míg lenn délen a szadista ültetvényes táncmulatságnak álcázott kínzásait kíséri vagy egy gyermekétől megfosztott asszony sírását harsogja túl a rabszolgavásáron. A főhős szabad életében is fizetett művész, a rabszolgalét csupán ezzel a keserű felismeréssel szembesíti embertelen méretűvé nagyítva: hegedűtudása révén csalják csapdába, Louisianában a „jó gazdától” kap új hangszert („hogy játékoddal sokáig örömünkre szolgálj”), amit végül épp azután tör szilánkokra, mikor a „gonosz gazda” vele korbácsoltatja félholtra a szívéhez legközelebb álló gyapotszedő-lányt.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/12years_a_slave_violin_a_l.jpg" alt="12years_a_slave_violin_a_l.jpg" class="imgleft" /></span><span style="font-family: georgia, palatino;">McQueen fő témája immár nem a meggyalázott, kisajátított test, néhány szívszorító hosszú beállításban ábrázolt verésen és egy akasztási kísérletről szóló kitartott jeleneten kívül nem sok figyelmet szentel régi szerelmének. Személyes hozzájárulása az alapregényhez elsősorban a hegedű-motívum lesz, ami a főhős dilemmáját jeleníti meg rabságához (élni vagy túlélni), hasonlóan a gyapotföldi énekekhez, amelyek egyszerre szolgáltak a rabszolgák számára önkifejezésként és munkadalként (gazdáik számára pedig szórakoztató háttérzeneként). Túl <a href="https://www.youtube.com/watch?v=HiVnNjSbS04" target="_self">Hans Zimmer hangsúlyosabb kísérőzenéjén</a> a korábbi McQueen-filmekhez képest, a <em>12 év rabszolgaság</em>ban a zene a szerzőiség központi metaforájává válik (hasonlóan Jarmusch <a href="http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=142385" target="_self">friss vámpírfilmjé</a>hez vagy az <a href="http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=142378" target="_self"><em>Inside Llewyn Davis</em></a> idei Coen-opuszához), szembeállítva a regényben is fontos szerepet betöltő (levél)írással. Míg utóbbi a művészi lehetőségektől való megfosztottságról szól (egy rabszolgának élete árán titkolnia kellett, ha írni-olvasni tud) és az írás a szabadság zálogává válik (bár kizárólag a fehér segítők rossz/jó szándékán múlik sikere), addig a hegedűszó a művészet kihasználásáról zeng a napi túlélés, boldogulás érdekében – az elnyomó hatalom a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=mRj46X4ZYM0" target="_self">The Wall</a> mamájához hasonlóan „szárnyalni nem, de dalolni enged”, sőt pár odavetett centtel honorálja is, ha elég mulattató. Míg az </span><em style="font-family: georgia, palatino;">Éhség</em><span style="font-family: georgia, palatino;"> </span><span style="font-family: georgia, palatino;">észak-í</span><span style="font-family: georgia, palatino;">r Bobby Sandse számára saját teste vált a (lázadó) önkifejezés megváltó eszközévé, a <em>Szégyentelen</em> new yorki Brandon-jét saját teste kényszeríti újabb és újabb mechanikus önkifejezésre: McQueen a szerzőiség himnusza és kritikája után álomgyári bemutatkozásban a művészi önkifejezést mindössze túlélési eszközként ábrázolja egy kizsákmányoló rendszer keretei közt, ahol a meggyötört, meggyalázott rabszolgatest puszta jövedelemforrás és élvezeti cikk. Tarantino <a href="http://www.slate.com/blogs/browbeat/2012/12/24/django_unchained_mandingo_fighting_were_any_slaves_really_forced_to_fight.html" target="_self">fiktív „mandingo”-metafórája</a> arról szólt, hogyan gyúrható színhús és acélizomzat a rabszolgaságból, amellyel eltéphetők lesznek a láncok – McQueen hegedűse legfeljebb korbácsoltból korbácsolóvá válhat, de filmművészként eredendően és örökké (rab)szolga, nem csupán 12 esztendeig.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2014%2F01%2F02%2Ffilm_konyv_12_years_a_slave%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2014%2F01%2F02%2Ffilm_konyv_12_years_a_slave%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2014%2F01%2F02%2Ffilm_konyv_12_years_a_slave%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=FILM/KÖNYV - 12 Years a Slave"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szelesvaszon.blog.hu/2014/01/02/film_konyv_12_years_a_slave#comments"><img class="item_ctp" src="https://szelesvaszon.blog.hu/rss/image/post/id/5721298" border="0" /></a><br /></p>
életrajz
adaptáció
exploitation
McQueen
Brad_Pitt
szerzőiség
0
SZÉLESVÁSZON
https://szelesvaszon.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/12-years-a-slave-quad.jpg
https://szelesvaszon.blog.hu/2013/11/06/dupla_vetites_thanks_for_sharing_enough_said
DUPLA VETÍTÉS - Thanks for Sharing / Enough Said
2013-11-06T04:25:06+01:00
2013-11-06T04:25:06+01:00
Széles Vászon
https://blog.hu/user/761007
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Stuart Blumberg</strong> / <strong>Nicole Holofcener</strong>, <strong>2013 – amerikai</strong>. Szereplők: <strong>Mark Ruffalo, Gwyneth Paltrow, Tim Robbins, Josh Gad, Pink</strong> / <strong>Julia Louis-Dreyfus, James Gandolfini, Catherine Keener, Toni Colette</strong>. Írta: <strong>Stuart Blumberg</strong> / Nicole Holofcener. Kép: <strong>Yaron Orbach</strong> / <strong>Xavier Perez Grobet</strong>. US bemutató: <strong>szeptember 20.</strong> / <strong>október 11.</strong> Magyar bemutató: <strong>december 19. / december 5.</strong></span><span style="font-family: georgia, palatino;"> </span></p>
<table border="0" style="width: 537px; height: 209px;">
<tbody>
<tr>
<td><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/tposter.jpg" alt="tposter.jpg" class="imgleft" /></td>
<td><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/eposter.jpg" alt="eposter.jpg" class="imgleft" /></td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><br />Miként a </span><a href="http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=132986" target="_self" style="font-family: georgia, palatino;"><em>Napos oldal</em></a><span style="font-family: georgia, palatino;"> idei közönség- és szakmai sikere is jelezte, az elmúlt évek hollywoodi mainstreamjében az utolsó szilárd erődítményt jelentő romkomok kapuját is sikerrel ostromolják a műfajrombolás hadigépei. Miközben a konzervatív esküvői vígjátékok nászindulóit túlharsogják a legény/leánybúcsúk altesti szimfóniái a multiplexekben, független gyökerű rendezők találnak sorra neves sztárpárokat alternatív románcaikhoz, amelyek hőseit az egyszeri félreértések és szerepjátékok súlytalan problémái helyett jóval nyomasztóbb konfliktusok szorítják földközelbe. A felszínen vidáman bimbózó kapcsolatok hátterében lelki betegségek, mentális zavarok, függőségek kísértenek, előtérbe kerülnek a válás és öregedés gondjai - sőt a központi antagonista sem holmi féltékeny exbarátnő vagy rideg anyósjelölt immár, hanem maga a fenyegető Magány.</span></p>
<table border="0" style="width: 549px; height: 168px;">
<tbody>
<tr>
<td><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/tfs01.jpg" alt="tfs01.jpg" class="imgleft" width="270" height="161" /></td>
<td><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/es01.jpg" alt="es01.jpg" class="imgleft" width="262" height="160" /></td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><br />Az őszi Oscar-szezon két legkomolyabb romkom-esélyese néhány író/rendező/színész szobrocskára nem csupán abban rokonítható, hogy konok elszántsággal a csalódásra és újrakezdésre fókuszálva egyik sem zeng dicshimnuszokat a szerelem erejéről – de magát a vígjáték zsánerét is más szemmel nézik. Stuart Blumberg tavalyi gyártású elsőfilmje, a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=bvituQpwkfI" target="_self"><em><strong>Thanks for Sharing</strong></em></a> az első álomgyári kísérlet arra, hogy a szexuális függőség témáját egyforma tekintélyes távolságba helyezze a<em> <a href="http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=121732" target="_self">Szégyentelen</a></em>-féle komor karaktertanulmányoktól és a <a href="http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=79903" target="_self"><em>Szégyen és gyalázat</em></a> nyomdokain járó vérbő szatíráktól – Nicole Holofcener sokat próbált rendezőnője pedig Catherine Keener-ciklusának ötödik darabját, az <a href="https://www.youtube.com/watch?v=nEEJaIjF_Lo" target="_self"><em><strong>Enough Said</strong></em></a>-et az ötven feletti (elvált) szülők utolsó keserves párkapcsolati nekifutásainak szenteli. Az alapszituáció mindkét esetben zsánerkomfort, jelesül a titkolózás jól bevált konfliktusára épít: A <em>Thanks for Sharing</em> kerek öt éve teljes absztinenciában élő férfihőse kénytelen elhallgatni betegségét az ígéretes álomnő elől, akivel előző csalódása meggyűlöltetett mindenféle függőséget – az <em>Enough Said</em> középkorú masszőrnője pedig azt nem meri bevallani frissen talált lelki társának, hogy egyik kliense a férfi ex-neje, aki a heti masszázsok során tálalja ki hajdani intim problémáikat. Sem Blumberg, sem Holofcener nem tesz komolyabb erőfeszítéseket arra, hogy a simára koptatott alapkonfliktusból túl sok helyzetkomikumot kihozzon: a középső harmadra helyezett néhány szemérmes hazugságon, majd a gyors lebukáson túl a vígjátéki alaphelyzet inkább arra ad lehetőséget, hogy feltáruljon a két párkapcsolatba kódolt, feloldhatatlan probléma – az eredendő inkompatibilitás.</span></p>
<table border="0" style="width: 511px; height: 182px;">
<tbody>
<tr>
<td><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/tfs02.jpg" alt="tfs02.jpg" class="imgleft" width="251" height="165" /></td>
<td><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/es02.jpg" alt="es02.jpg" class="imgleft" width="244" height="165" /></td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"> <br /></span><span style="font-family: georgia, palatino;">Mindkét romkom egyfajta inverz <em>screwball</em>-komédiaként működik: esetükben a kezdeti mesés összhang felszíne alól bukkan elő a bonyodalmak során a teljes különbözőség – ami azért meglehetősen ritka a romantikus vígjátékok szerelmespárjainál, és semmiképp sem sugall békés közös éveket a szürkületi zónában. Ráadásul mindkét történet jóformán kezdettől jelzi nézőinek az elkerülhetetlen elválást. Míg a </span><a href="http://port.hu/thanks_for_sharing/pls/fi/films.film_page?i_film_id=144517&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=2" target="_self" style="font-family: georgia, palatino;"><em>Thanks for Sharing</em></a><span style="font-family: georgia, palatino;">-nél a szexaddikció formájában a romkom megkapja saját drog-motívumát (amelynek legfontosabb vonása épp a szükségszerű visszacsúszás, az első komolyabb probléma felbukkanásakor), addig az </span><a href="http://port.hu/exek_es_szeretok_enough_said/pls/fi/films.film_page?i_film_id=146261&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_self" style="font-family: georgia, palatino;"><em>Enough Said</em></a><span style="font-family: georgia, palatino;"> hősnőjénél a kapcsolat szomorú jövőjét maga az előd festi le gyanútlanul, ám roppant érzékletes módon – egyfajta önbeteljesítő jóslatként szolgálva. Harminc felett egy szerelmi viszonyban már a jövő veszi át a jelen helyét, ezt a jövőt pedig mindkét filmben olyan reménytelen sötétre festi az elkerülhetetlen végzet, mintha csak valami párkapcsolati film noirt látnánk. Így aztán hiába köti össze a két hőspárost az első találkozást jelentő partitól a hasonszőrű humor (esetünkben nyers, szókimondó és bizarr), ez a humor inkább megtévesztő, mint megértést, összhangot jelző: nem véletlen, hogy a kezdeti közös poénok előbb-utóbb fegyverré válnak a felek kezében, sőt az utolsó döfést is ezek adják meg a kapcsolatnak (lásd Blumberg hazugságjelző orrsimításának visszatérő gegjét vagy a Holofcener-film ártatlannak induló súlyfelesleg ugratásait). Miként az <em>Enough Said</em> hősnőjéből felszakadó sóhaj is jelzi az első közös éjszaka után („Belefáradtam már, hogy vicces legyek”), ezek a formabontó romkomok csupán álcának használják a vígjátékot: elcsattan az elején néhány remek Woody Allen-féle egysoros a trailer kedvéért, de aztán nincs több kockacukor a keserű orvossághoz… egészen a lehangoló befejezésig. A két író-rendező ugyanis nem csak a kellő mennyiségű humortól, a komikus helyzetektől és könnyed pszeudó-konfliktusoktól fosztja meg kiszemelt zsáneráldozatát, de nyugtalanítóan nyitva hagyott zárlataival még az egyértelmű happy end hagyományával is szembefordul.</span></p>
<table border="0" style="width: 500px; height: 184px;">
<tbody>
<tr>
<td><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/tfs03.jpg" alt="tfs03.jpg" class="imgleft" width="263" height="176" /></td>
<td><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/es03.jpg" alt="es03.jpg" class="imgleft" width="242" height="174" /></td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><br />Romkomtól viszonylag szokatlan, hogy olyan látványosan ne higgyen a szerelem erejében, mint a <em>Thanks for Sharing</em> és az <em>Enough Said</em>: noha rokonszenves főhőseik jócskán rászolgáltak a boldog újrakezdésre, az alkotók mindössze kétes értékű kegyelemkoncként dobják eléjük a kibékülés lehetőségét – miután megmutatták nekik, hogy a közös élet egyetlen hajtóerejét csakis a kétségbeesettség és kiszolgáltatottság jelentheti (miként a <em>Thanks for Sharing</em> végén a kötelező „Még mindig szeretlek” helyett elhangzó „Még mindig utálom a többi embert” véresen komoly poénja bizonyítja). Különösen látványos ez az antiromantikus hozzáállás a szexfüggés-opuszban, ahol három párhuzamos férfisors pereg egymás mellett, fókuszban egy szexterápiás csoport kezdő, haladó és veterán tagjával: szerelmi konfliktus csupán a középkorú figura történetében kap helyet (a másik két sztori egy kibontakozó fiú-lány barátságra és egy traumatikus apa-fiú kapcsolatra épül), és épp ez az egyetlen, ami nem egyértelmű pozitív jövőképpel és felemelő megváltódással zárul. Ezzel szemben Holofcener korábbi tablófilmjeihez (</span><a href="http://port.hu/jobaratnok_friends_with_money/pls/fi/films.film_page?i_film_id=82520&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_self" style="font-family: georgia, palatino;"><em>Jóbarátnők</em></a><span style="font-family: georgia, palatino;">, </span><a href="http://port.hu/adni_jo_please_give/pls/fi/films.film_page?i_film_id=113711&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_self" style="font-family: georgia, palatino;"><em>Adni jó</em></a><span style="font-family: georgia, palatino;">) képest egyszerű szövésű kétszálú története amolyan szerelmi <a href="http://www.port.hu/szemtol_szemben_heat/pls/w/films.film_page?i_film_id=2295" target="_self"><em>Szemtől szembe</em></a> a kapuzárási pánik idején – jóval szerethetőbb párosát nem elsősorban a nagyvárosi egyedüllét kergeti egymáshoz, inkább a hajszálra azonos problémák, amikkel egy időben kell szembe nézniük, családi fészekből kirepülő nagylánytól a válás utóhatását jelentő önértékelési gondokig. Mindkét alkotás magány-verziókat állít egymás mellé, amelyekben a szerelem (vagy a szeretet) többé nem cél, mindössze eszköz egy teljesebb (társas)élet eléréséhez – a célegyenes azonban szürke és kényszerű kompromisszumokon át vezet, a célszalagon túl pedig rózsaszín romkom-illúziók helyett nem vár más, csupán továbbra is az élet lapos oldala. </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2013%2F11%2F06%2Fdupla_vetites_thanks_for_sharing_enough_said%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2013%2F11%2F06%2Fdupla_vetites_thanks_for_sharing_enough_said%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2013%2F11%2F06%2Fdupla_vetites_thanks_for_sharing_enough_said%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=DUPLA VETÍTÉS - Thanks for Sharing / Enough Said"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szelesvaszon.blog.hu/2013/11/06/dupla_vetites_thanks_for_sharing_enough_said#comments"><img class="item_ctp" src="https://szelesvaszon.blog.hu/rss/image/post/id/5617112" border="0" /></a><br /></p>
romkom
elsőfilm
duplafilm
tablófilm
0
SZÉLESVÁSZON
https://szelesvaszon.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/tposter.jpg
https://szelesvaszon.blog.hu/2013/10/30/film_konyv_ender_s_game
FILM/KÖNYV - Ender's Game
2013-10-30T22:41:38+01:00
2013-10-30T22:41:38+01:00
Széles Vászon
https://blog.hu/user/761007
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Gavin Hood, 2013 - amerikai. </strong>Szereplők:<strong> Asa Butterfield, Harrison Ford, Viola Davis, Abigail Breslin, Ben Kingsley</strong><strong>. </strong>Írta:<strong> Orson Scott Card </strong>regényéből<strong> Gavin Hood</strong><strong>. </strong>Operatőr:<strong> Donald McAlpine. 114 perc. </strong>Amerikai bemutató<strong>: 2013. november 1. </strong>Magyar bemutató:<strong> 2013. november 7.</strong></span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/enders-game-poster.jpg" alt="enders-game-poster.jpg" class="imgleft" />Orson Scott Card nem csupán az amerikai science-fiction egyik klasszikusa (akinek művei sokfelé kötelező olvasmányok, vasárnapi iskoláktól katonai főiskolákig), de ráadásul nagyapja készítette <a href="http://www.deseretnews.com/article/700015499/1931-Mormon-film-about-Corianton-fuels-laughter-2-but-also-offers-some-meat.html?pg=all" target="_self">az első mormon játékfilm</a>et 1931-ben – így aztán sem piaci okok, sem vallási tilalmak nem magyarázhatják, hogy az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházához tartozó író miért számít gyakorlatilag páriának a filmvilágban. Noha a tartózkodás nem kölcsönös (OSC jegyzi többek közt a<em> <a href="http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=6927" target="_self">Mélység titká</a></em>nak regényesítését), féltucat bibliai tárgyú animációs rövidfilmjén kívül mind máig nem készült hivatalos mozgókép-verzió egyetlen művéből sem, legyen az alternatív világú western (<a href="http://moly.hu/konyvek/orson-scott-card-a-hetedik-fiu" target="_self">Teremtő Alvin Maker</a>-regények), rendhagyó mágikus fantasy (<a href="http://moly.hu/konyvek/orson-scott-card-a-kegyelem-ara" target="_self"><em>A kegyelem ára</em></a>), Harry Potter-klón (<em>Mithermages</em>-könyvek), bibliai feleségekről szóló életrajz-füzér vagy akár a Mormonok Könyvéből írt sci-fi utópia (<em>Homecoming</em>-sorozat). A legnagyobb kihagyott ziccert természetesen az idén 13. köteténél járó Ender-ciklus jelenti (a hozzá tartozó Shadow-<em>spinoff</em>-fal), amelynek nyitóműve, az 1985-ös <em>Ender’s Game</em> (nálunk <a href="http://moly.hu/konyvek/orson-scott-card-vegjatek" target="_self"><em>Végjáték</em></a>) mai napig az egyik legnépszerűbb amerikai sci-fi, évi százezres eladott példányszámmal. Planétaszerte kamaszok millió olvassák rajongással Andrew „Ender” Wiggin űrkadét galaktikus tanulóéveinek történetét, amelyben kisiskolás újoncból pár száz oldal alatt az egész földi hadiflottát irányító tizenéves parancsnok lesz, aki egyetlen esélyesként szállhat szembe a földönkívüli „hangy”-invázióval. Noha a manapság „young adult”-ként címkézett célközönség elvárásaitól fényévekre álló mű inkább belső vívódásokkal teli drámai fejlődéstörténet, mintsem kalandos-csatás űrodüsszeia, a tucatnyi szereplőt pár klausztrofób helyszínen mozgató kamarasztori egyenesen beletalált a kamaszszívek közepébe – ha az <em>Alkonyat</em>-széria a rózsaszín leányszobák szexuális dilemmáit öltözteti dögös rémfeketébe, a <em>Harry Potter</em>-mesék az iskolai/családi beilleszkedés ezer gondjára adnak csillámporos mágusköntöst, akkor a <em>Végjáték</em> a felnőtt világ és hatalom elleni serdülő-indulatokra húz harci szkafandert, hogy aztán döbbenetes végső csavarjával potenciális kishitlerjéből igazi tinijézust teremtsen.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/EndersGamefinalFuture.jpg" alt="EndersGamefinalFuture.jpg" class="imgright" />A <em>Végjáték</em> érdemei (amelyeket Hugo ÉS Nebula-díjjal nyugtázott az amerikai science-fiction világa) nem nyelvezetében, cselekmény-vezetésében, jellem- vagy akcióábrázolásában keresendőek, Orson Scott Card etéren nem nyújt többet bármelyik mormon szórólapnál – az a könnyedség és világosság azonban, amellyel igen komplex erkölcsi kérdéseket képes egyszerű kalandnyelvre fordítani és átélhetővé, átérezhetővé tenni, meglehetősen imponáló, még akkor is, ha olvasója nem feltétlenül ért egyet nézeteivel. Ennek fényében Hollywood megtalálta az íróhoz illeszthető filmrendezőt, noha Afrikáig kellett menni érte: a johannesburgi Gavin Hood épp a társadalmi morális kérdések pontos zsánermetafórákra fordítása terén remekelt eddig, legyen szó az eltérő vallási meggyőződések ütközésének természetfeletti interpretációjáról (a <a href="http://www.imdb.com/title/tt0178860/" target="_self"><em>Reasonable Man</em></a> tárgyalótermi drámája egy démonszállta csecsemőt meggyilkoló pásztorfiúról), az osztálykülönbségek kamasz-gengszterdrámába ágyazott kritikájáról (az Oscar-díjas <a href="http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=75949" target="_self"><em>Tsotsi</em></a> fiatalkorú címszereplője két gyermekszoba, a pusztában álló betongyűrűk és a kertvárosi luxusotthon között ingázva próbál új életet kierőszakolni magának) – vagy akár az álomgyári debütfilmet jelentő <a href="http://port.hu/kiadatas_rendition/pls/fi/films.film_page?i_film_id=89747&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=2" target="_self"><em>Kiadatás</em></a> emberjogi thrilleréről. Az pedig már csak hab a tortán, hogy Hood legfontosabb szerzői motívuma hazájában az „gyilkos gyerek”-figurája volt, kedveli és érti a szigorúan hierarchizált, zárt világokat tárgyalóteremtől gettókon át a börtönökig, ráadásul legutóbbi filmje, a <a href="http://port.hu/x-men_kezdetek:_farkas_x-men_origins:_wolverine/pls/fi/films.film_page?i_film_id=96261&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=2" target="_self"><em>Farkas</em></a> tulajdonképpen a <em>Végjáték</em>-regény motívumainak újraszerkesztett X-verziója (sötét oldalával küzdő katonahős egy elit-kommandó szorításában; egy démoni báty, aki őszintén szereti és egy angyali „nővér”-figura, aki mégis elárulja; hű baráttá vagy életveszélyes ellenséggé váló rivális harcostársak egy olyan parancsnok irányítása alatt, aki csupán a megelőző csapásban bízik; valamint különleges képességű kamaszok, végzetes emberkísérlet és egy végső szembesülés a romok közt). Miként a <em>Reasonable Man</em> debütfilmje mutatja (amelynek ügyvéd-főhős szerepét önmagára bízta), Hood erkölcsi kötelességének tartja, hogy megvédje gyermekhősei integritását a felnőtt, civilizált világ nyomásaival szemben, vagy legalább megértő szószólójuk legyen – ebben pedig tökéletesen illik ahhoz az Orson Scott Cardhoz, aki a <em>Végjáték</em>ban szemernyi kétséget nem hagy afelől, miként vélekedik az emberiség célját szolgáló végső csapásról, amelynek messze nem az ellenség az egyetlen áldozata.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/enders-game_810x543.jpg" alt="enders-game_810x543.jpg" class="imgleft" /></span><span style="font-family: georgia, palatino;">Nem tudni, vajon a <em>Végjáték</em> és folytatásai megírásában mennyire játszottak szerepet a 80-as évek afrikai polgárháborúinak gyermekkatonái Angolától Ugandáig, Gavin Hood esetében azonban traumatikus hatást jelenthettek: a <em>Reasonable Man</em> védőügyvédje saját bűntudata megnyugtatására vállalja el a gyilkos kamasz ügyét, mivel pár évvel korábban az angolai háború katonájaként egy összecsapás káoszában végzett egy szekrénybe rejtőző kisfiúval. Az amerikai pályán azonban a hangsúly nem a külső kiszolgáltatottságon és kiúttalanságon van, mint a <em>Tsotsi</em> esetében, hanem azokon a belső démonokon, amelyekben Ender sokkal inkább Wolverine tökéletes katonájával osztozik. OSC minduntalan visszatérő motívuma a kis főhős bűntudata és szemrehányása minden egyes erőszakos „megelőző csapás” után, amely a ellenfele szenvedésével, sőt halálával zárul – ez a vívódás kerül egyetemes szintre a fináléban, immár megváltó erővel. Az <a href="https://www.youtube.com/watch?v=cqGQpXFiakU" target="_self"><strong><em>Ender's Game</em></strong></a>-filmben Hood a regényhez képest leredukálja ezeket a „brutalitás-megbánás” pillanatokat (miként magát az erőszakos indulatokat is, lásd Bonzo véletlen sérülését a zuhanyzóban), kevésbé hangsúlyozza a gyerekkatonák lehetőségeit a szembefordulásra és távozásra, sőt az egész kiképzést egy szűk határidőkeretbe helyezve a nézőnek még szorítania is kell a minél hatékonyabb elembertelenítésért – majd mindezekért egy rövid közelképpel kárpótol Ender arcáról az utolsó „Game Over” kimondásakor. Hiába a kötelező hollywoodi finomítások, a film-Ender megőrzi regényelődje pusztító ösztönénjét, amely csakis a személytelen videójátékok terepén szabadulhat fel bűntudat nélkül – a manipulatív felnőtt társadalom látványos technológiájával, hangzatos szólamaival pusztán irányítja ezt az agressziót, legyőzhetetlen fegyvert kovácsol belőle, ahogyan Wolverine csontkarmait is adamantiumra cseréli. Persze a hús-vér afrikai gyerekkatonákról/bűnözőkről szóló filmek esetében nem igazán ildomos ilyen kérdéseket feszegetni, de akik láttak már AK-47-esekkel hadonászó angolai, kolumbiai, koszovói tízéveseket, érthetően más szemmel nézik Ender végjátékát, miként a mai játéktermekben lövöldöző kissrácokat is.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><br /><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/Enders-Games.jpg" alt="Enders-Games.jpg" class="imgleft" />Gavin Hood minden tiszteletet megérdemel azért, hogy legalább ennyit megőrzött OSC sötét alapkonfliktusából a saját brutalitásával szembesülő gyerekről, ráadásul pont ott vágta el a befejezést, ahol a regény átmegy az integráció lépéseinek taglalásába, az erkölcsi tanulság világossá tétele érdekében. Hood Enderje magára marad tettei felelősségével és csupán magára számíthat a bűnhődésben, az író-rendező teljesen kihagyja a Földön maradt két testvér párhuzamos világmegváltó tevékenységét és a családi újraegyesülés motívumát. A filmverzió egyébkén is a legnagyobb forráshűséget biztosító adaptációs technikával él, gyakorlatilag semmit nem ír hozzá a regényhez, csupán a meglévő szöveget módosítja, tömöríti: egyes figurákat összevon (lásd Bean alakját), másokat módosít (így lesz Anderson hadnagyból a rendező által kedvelt „fekete anya”-figura, vagy Bonzóból pöttömnyi mitugrász), de alapvetően megbízik a regényben, még ha ezzel hátrányba is kerül a multiplexes akció-dömpingben. Sem látványvilág, sem fordulatok terén nem dúsít alapanyagán, inkább lefejti róla a felesleges rétegeket, a redundanciákat, amitől az <a href="http://port.hu/vegjatek_ender_s_game/pls/fi/films.film_page?i_film_id=140147" target="_self"><em>Ender's Game</em></a> könnyebb lesz és szabadabban mozog: egyfelől több megközelítést enged a kissé szájbarágós alapműnél, másfelől annak üzenetét is pontosan és látványosan közvetíti. Utóbbi legszebb példája a zéró-gravitációs csatajelenetek esete, ahol a részletesen körülírt akciók olvasása helyett saját szemünkkel/fülünkkel győződhetünk meg az író egyik legszebb metaforájának működéséről: OSC számára a gravitáció hiánya azt az etikai alaptételt modellezi, amely szerint nincs eleve jó vagy rossz cselekedet, minden tett erkölcsi értékét a cél határozza meg, amiért végrehajtják (legyen az akár a gyilkosság). Ez a morális relativitás-elmélet fogalmazódik meg a gyakorlóteremben, ahol nincs általános felső és alsó, jobb vagy bal, a játékosok csupán saját (közös) céljukhoz képest viszonyíthatnak: A feszesen komponált filmképeken pontosan átérezhető annak folyamata, hogyan alakul ki ez a szilárd rend Ender számára a kezdeti gyomorforgató káoszból, ezzel pedig Gavin Hood az elmúlt év harmadik olyan sci-fi rendezőjévé válik, aki a harmadik világból Hollywoodba kerülve <a href="http://szelesvaszon.blog.hu/2013/09/29/premier_gravity" target="_self">a gravitációt használja társadalmi metafora gyanánt</a>.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/Ender.jpg" alt="Ender.jpg" class="imgright" /></span><span style="font-family: georgia, palatino;">Az <em>Ender’s Game</em> különös talált gyermek az idei science-fiction dömpingben: egyszerre érett, átgondolt klasszikus adaptáció és sokadik kísérlet a Harry Potter által hagyott űr kitöltésére a kamaszlelkekben, egyszerre aktív cselekményívet követő kalandtörténet hatalmas űrháború-fináléval és a kis főhős egyre passzívabb csapdahelyzetbe szorulásának krónikája vérbeli melodráma-végkifejlettel, egyszerre kortárs kirohanás a drónokkal vívott, lelki roncsokat teremtő háborús megelőző csapások ellen és empatikus lelki látlelet a konzol-generációról, akik lassacskán havonta váltják iskolai lövöldözésre videojátékos tapasztalati pontjaikat. Meggyőződéses hívő művéből fogant, de fele annyira sem érződik rajta vallásossága, mint a Shyamalan-féle <a href="http://www.port.hu/a_fold_utan_after_earth/pls/w/films.film_page?i_film_id=139645" target="_self"><em>Föld után</em></a> olcsó szcientológia-propagandafilmjén, makacs társadalombíráló szerzők jegyzik, de sehol az (ugyancsak dél-afrikai rendező által jegyzett)<em> <a href="http://www.port.hu/elysium_-_zart_vilag_elysium/pls/w/films.film_page?i_film_id=134002" target="_self">Elysium</a></em>ot átható kínos politikai kampánycél az Obamacare kapcsán, sőt a szezon egyetlen filozofikus szuperhős-filmjének is tekinthető, ami az idei <a href="http://www.port.hu/az_acelember_man_of_steel/pls/w/films.film_page?i_film_id=133881" target="_self">Superman-film</a>nek bizony minden igyekezete ellenére sem jött össze. Első pillantásra nem több közepesen izgalmas sci-fi kalandnál, de a felszín alatt tele van ellentmondásokkal, a nyitóidézetnek választott "Szeresd az ellenségedet" paradoxonjától a nyitva hagyott befejezésig, amely új, 21. századi arcot ad Kubrick ikonikus <a href="https://www.youtube.com/watch?v=AXS8P0HksQo" target="_self">Csillaggyermek</a>ének, a nézőre bízva annak eldöntését, vajon a hangyafaj bosszúálló Hitlere néz farkasszemet a kamerával vagy az emberiség új prófétája bújt elő a csatahajó méhéből, egy az Utolsó Napok Szentjei közül.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"> </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2013%2F10%2F30%2Ffilm_konyv_ender_s_game%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2013%2F10%2F30%2Ffilm_konyv_ender_s_game%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2013%2F10%2F30%2Ffilm_konyv_ender_s_game%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=FILM/KÖNYV - Ender's Game"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szelesvaszon.blog.hu/2013/10/30/film_konyv_ender_s_game#comments"><img class="item_ctp" src="https://szelesvaszon.blog.hu/rss/image/post/id/5607105" border="0" /></a><br /></p>
sci-fi
adaptáció
melodráma
Hood
0
SZÉLESVÁSZON
https://szelesvaszon.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/enders-game-poster.jpg
https://szelesvaszon.blog.hu/2013/09/29/premier_gravity
PREMIER - Gravity
2013-09-29T03:13:56+02:00
2013-09-29T03:13:56+02:00
Széles Vászon
https://blog.hu/user/761007
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Alfonso Cuarón, 2013 - amerikai. </strong>Szereplők:<strong> Sandra Bullock, George Clooney, Ed Harris </strong>(hang)<strong>. </strong>Írta:<strong> Alfonso és Jonas Cuarón</strong><strong>. </strong>Operatőr:<strong> Emmanuel Lubezki. 90 perc. </strong>Amerikai bemutató<strong>: 2013. október 4. </strong>Magyar bemutató:<strong> 2013. október 3.</strong></span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/gravity-poster04.jpg" alt="gravity-poster04.jpg" class="imgleft" />A science-fiction széles tematikai spektrumából talán a legtisztább szubzsánernek az űrfilm számít, nem véletlenül vonzotta az űrhajók, űrbázisok steril, lecsupaszított közege szerzői filmesek seregét a műfajhoz Kubricktól Danny Boyleig, Fritz Langtól Tarkovszkijig. Miként a fizikai törvények által szigorúan meghatározott világban mozgó asztronauták, a kozmoszban a filmművészek is igen merev szabályok közt kénytelenek érvényesülni, szemben egy százarcú időutazós filmmel vagy disztópiával: küldetésük egy olyan űrt megtölteni tartalommal, ahol a csapongó fantáziát szoros talajközelben tartja a tudományos hitelesség gravitációja. Alfonso Cuarón második sci-fije meg sem próbál ravasz kompromisszumokat kötni az űrfilm zsánerével, az <a href="http://www.port.hu/apollo_13/pls/w/films.film_page?i_film_id=6021" target="_self"><em>Apollo 13</em></a> vagy a <a href="http://www.port.hu/hold_moon/pls/w/films.film_page?i_film_id=106761" target="_self"><em>Hold</em></a> pályáját követve egy rögrealista és vegytiszta zsáneropuszt kerekít, amelyben az anyaműfaj mellett mégis jól megfér a thriller és (melo)dráma.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"> <img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/gravity01.jpg" alt="gravity01.jpg" class="imgright" /></span><span style="font-family: georgia, palatino;">Az elmúlt pár évben reneszánszát élő tiszta science-fiction a sok csillogó effektfieszta után újra felkínálta az erős műfaji metaforák színes kaleidoszkópját az önkifejezésben (is) gondolkodó, újgenerációs filmeseknek. Számos sci-fi motívum került a közelmúltban új fénytörésbe, robot mesélt az időskor problematikájáról (<a href="http://www.port.hu/robot_es_frank_robot_and_frank/pls/w/films.film_page?i_film_id=133799" target="_self"><em>Robot és Frank</em></a>), klón a vérfertőző vágyakról (<a href="http://www.port.hu/womb_-_meh_womb/pls/w/films.film_page?i_film_id=113760" target="_self"><em>Womb</em></a>), időgép a drónokról (<a href="http://www.port.hu/forraskod_source_code/pls/w/films.film_page?i_film_id=116372" target="_self"><em>Forráskód</em></a>), a kortárs problémákhoz mind szívesebben válogatnak a nagy hagyományú műfaj kortárs eszköztárából az ezredfordulós szerzők. Ennek a kreatív újrahasznosításnak egyik kevésbé nyilvánvaló példája lett a gravitáció, ami elsősorban csak tudományos szabályként kap szerepet a sci-fik fantasztikumában, a közelmúltban azonban legalább két alkalommal is központi metaforává vált – elgondolkodtató módon mindkétszer Latin-Amerikából származó filmrendező kezében. Míg azonban Juan Diego Solanas argentin filmes <em><a href="https://www.youtube.com/watch?v=XLHr3B1sF9A" target="_self">Upside Down</a></em> című romantikus sci-fijének „kettős gravitációjú” mesevilágában (ahol két, közös pályán keringő ikerbolygó határzónájában egyformán érvényesül mindkét égitest tömegvonzása) a gravitáció a társadalmi szegregáció jelképévé válik, egy kortárs kasztrendszerévé, ahol mindenkit röghöz köt a világ, amelybe beleszületik – addig a mexikói Cuarón <strong><a href="https://www.youtube.com/watch?v=tUBHIy6wBG0" target="_self"><em>Gravitáció</em></a></strong>ja inkább az emberi lélekben és az interperszonális kapcsolatokban fejti ki hatását.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"> <img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/gravity02.jpg" alt="gravity02.jpg" class="imgleft" /></span><span style="font-family: georgia, palatino;">A mindössze kétszereplős történet egy űrbeli kutatóállomás (fel)javításán munkálkodó vegyespárosról szól, akiket a külső munkavégzés során egy megsemmisült műhold törmelékei megfosztanak társaiktól és járművüktől – mindössze pár órájuk marad, hogy a semmin keresztül eljussanak a túlélést és visszautat jelentő, közeli MIR-állomásra. A civil kutatónő és a rutinos űrveterán 600 kilométerre a bolygófelszíntől nem csak az oxigén- és hajtóanyag-hiánnyal fut halálos versenyt, de a fináléig tűzzel, vízzel, levegővel is meg kell küzdeniük, hogy földet érhessenek. Cuarón nem romantikus összemelegedést, inkább feszült „menekülő ember”-thrillert helyez az atmoszférán túlra, a precízen adagolt és szakavatottan kibontott veszélyhelyzetek végig markukban tartják a nézőt (miközben sci-fihez méltón a felmerülő problémák rendre tudományos megközelítést kapnak az orosz szonda navigálásától a főgonoszt jelentő <a href="http://www.urvilag.hu/nyomtat/uj_eszkozok_es_anyagok/20110321_lezerrel_az_urszemet_ellen" target="_self">Kessler-szindrómá</a>ig) – a tét mégis inkább a drámai megváltástörténeté, mintsem a kalandos (meg)menekülésé. Neves író-rendezőnk persze most sem állja meg, hogy bele ne szúrjon a történetbe néhány hivalkodó momentumot az emberiség nagy közös összetartozásáról (mint az orosz szentkép és a kínai buddha-szobrocska párhuzama, vagy a rádióamatőr-jelenet „mondj egy imát értem” monológja), de műve az <a href="http://www.port.hu/az_ember_gyermeke_children_of_men/pls/w/films.film_page?i_film_id=79805" target="_self"><em>Ember gyermeké</em></a>nek humanista pátoszfilmjével ellentétben inkább az egyéni újrakezdés drámájává válik, egészen a kínosan hatásvadász evolúciós záróképig az egyed és faj fejlődésének összecsengetésével (lásd még: <a href="http://www.port.hu/az_elet_faja_the_tree_of_life/pls/w/films.film_page?i_film_id=118960" target="_self"><em>Az élet fája</em></a>). Szerencsére a metaforikus alapgondolat egyszerűsége ellenére is árnyalt és igen hatásos, amit eredetileg Ray Bradbury <a href="http://www.recept-oldal.hu/cikkek/sci-fi-gyujtemeny/ray-bradbury_-kaleidoszkop.html" target="_self"><em>Kaleidoszkóp</em></a> című novellája vetett fel (legismertebb filmes megidézése pedig Carpenter zseniális <a href="http://www.imdb.com/title/tt0069945/" target="_self"><em>Sötét csillagá</em></a>nak fináléja): az űrhajórobbanástól szétrepülő asztronauták számára a súlytalan sodródás a kozmoszban egyenlő az elidegenedéssel, a kiszakadással az emberi társadalom vonzásköréből – az élet csupán a Föld gravitációjába visszatérve nyeri el értelmét, még akkor is, ha túlélés helyett egy hulló csillag sorsa vár ránk az atmoszférában.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/gravity03.jpg" alt="gravity03.jpg" class="imgright" /></span><span style="font-family: georgia, palatino;">A kezdőfeliratok szerint: „A világűrben nincs hang, nincs légnyomás, nincs oxigén – az űrben nem lehetséges az Élet.” Cuarón számára az Élet ezúttal kisbetűs szó, és a legfőbb alapfeltétele nem a lélegzés, hanem a kapcsolatok tömegvonzása: a gravitáció, amelynek lényege azonos a szeretetével – két test önkéntelen vonzalma egymás iránt. Solanas ikerbolygós disztópiájában Rómeónak saját gettója gravitációját kell legyőznie, hogy egyfajta társadalmi felemelkedés révén eljuthasson a felső tízezer álomvilágába (lásd még: <a href="http://www.port.hu/elysium_-_zart_vilag_elysium/pls/w/films.film_page?i_film_id=134002" target="_self"><em>Elysium</em></a>), Júliája a karrier és érvényesülés Édenkertjének nevét viseli. A mexikói filmművész gravitáció-értelmezése ezzel ellentétes, a hagyományos newtoni modell helyett (miszerint maguk a testek Tömegükkel fejtik ki a vonzerőt egymásra) inkább a Teret állítja középpontba, <a href="http://www.vilaglex.hu/Lexikon/Html/AltRelat.htm" target="_self">Einstein elméletét követve</a>. Főhősnője már a földi életben is súlytalanná, tehetetlenné vált kislánya halálát követően, a személyes tragédia szüntelen, céltalan (és magányos) mozgásokra korlátozta napi életét – az érzelmek természetes gravitációjától távol, az élettelen űrben kell újra megtalálnia a visszautat a társadalomba, konkrétan el kell jutnia arra a (magasság)pontra a térben, ahol a régóta tartó tehetetlen mozgás irányt és célt kap, teste megindulhat az új élet felé. Nem a rutinból megírt párbeszédek vagy az átlagos színészi teljesítmény, inkább ez a precíz gravitációs metafora teremt ebből a fizikai kalandtúrából megrázó érzelmi zarándokutat: Cuarón nem erőlteti ránk, mint imádott gyermekmotívumait (lásd a hivalkodó magzatpóz-képsorokat), egyszerűen hagyja magától működni egy logikusan végiggondolt űrtörténet kereteiben.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/gravitybullock.jpg" alt="gravitybullock.jpg" class="imgleft" /></span><span style="font-family: georgia, palatino;">A személyes gyászmunka sci-fiben történő reflektálása ha nem is példa nélküli a műfaj történetében (<a href="http://www.port.hu/solaris_i-ii._solyaris/pls/w/films.film_page?i_film_id=2219" target="_self"><em>Solaris</em></a>), azért manapság jócskán kivételszámba megy, drámai hatóerejét pedig csak növeli az a minimalista látványorgia, amivel Cuarón feltálalja az IMAX-közönségnek. Míg az <em>Ember gyermeké</em>nél a kézikamerás híradórealizmus segítségével kívánta kartávolságba hozni nézőihez a közeljövő disztópiáját, ezúttal a legkorszerűbb térhatású technika és lenyűgöző effektek eszköztárával próbálja elérni a maximális befogadói azonosulást a film világával. Erőteljes formai megoldásai az űrfelvételek akár tízperces beállításaitól a steril kék-fehér színvilágon át a néma (vagy csupán <a href="https://www.youtube.com/watch?v=4j8h5gCgzXc" target="_self">kísérőzenére</a> redukált) akciójelenetekig egyszerre kínálnak lenyűgöző érzéki élményt és fosztják meg a nézőt a szélesvásznon megszokott, elvárt ingerbőségtől – mintha csak valóban légüres térben mozogna. Kétségtelen tömegfilmes erényei mellett a <a href="http://www.port.hu/gravitacio_gravity/pls/w/films.film_page?i_film_id=132301" target="_self"><em>Gravitáció</em></a> kiválóan szemlélteti azt a műfaji kettősséget, amit a science-fiction már nevével is jelez: tematikailag olyan közel kerül a tudományos hitelességhez, hogy a történet gyakorlatilag kilép a fantasztikum vonzásköréből, miközben látványélmény terén <em>Mátrix</em>ot, <em>Avatár</em>t felülmúló csodát kínál, beszippantva közönségét egy földönkívüli mesevilágba.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2013%2F09%2F29%2Fpremier_gravity%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2013%2F09%2F29%2Fpremier_gravity%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2013%2F09%2F29%2Fpremier_gravity%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=PREMIER - Gravity"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szelesvaszon.blog.hu/2013/09/29/premier_gravity#comments"><img class="item_ctp" src="https://szelesvaszon.blog.hu/rss/image/post/id/5538848" border="0" /></a><br /></p>
premier
sci-fi
melodráma
IMAX
Cuarón
0
SZÉLESVÁSZON
https://szelesvaszon.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/gravity-poster04.jpg
https://szelesvaszon.blog.hu/2013/08/03/retrospektiv_stoker
RETROSPEKTÍV - Stoker
2013-08-03T00:33:32+02:00
2013-08-03T00:33:32+02:00
Széles Vászon
https://blog.hu/user/761007
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Park Chan-wook, 2013 - amerikai. </strong>Szereplők:<strong> Mia Wasikowska, Matthew Goode, Nicole Kidman, Dermot Mulroney. </strong>Írta:<strong> Wentworth Miller és Park Chan-wook</strong><strong>. </strong>Operatőr:<strong> <span>Chung Chung-hoon</span>. 99 perc. </strong>Amerikai bemutató<strong>: 2013. március 1. </strong>Magyar bemutató:<strong> 2013. augusztus (dvd).</strong></span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/stoker-poster.jpg" alt="stoker-poster.jpg" class="imgleft" width="247" height="180" />A Hollywood-dal kacérkodó ázsiai rendezők számára Hitchcock megkerülhetetlen fétis, életműve afféle portál, amin átléphetik az Álomgyár küszöbét – így az sem meglepő, hogy előszeretettel válogatnak a brit direktor első amerikai remekei közül újragondolásra a <a href="http://www.port.hu/forgoszel_notorious/pls/fi/films.film_page?i_film_id=7202&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=2" target="_self"><i>Forgószél</i></a>től (John Woo: <i>MI-2</i>), az <a href="http://www.port.hu/elbuvolve_spellbound/pls/fi/films.film_page?i_film_id=588&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=2" target="_self"><i>Elbűvölvé</i></a>ig (Tarsem: <i>A sejt</i>). Noha a koreai Park Chan-wook filmes pályáját meghatározó Hitchock-filmet a <a href="http://www.port.hu/szedules_vertigo/pls/fi/films.film_page?i_film_id=2340&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=2" target="_self"><i>Szédülés</i></a> jelenti, amerikai entré-jához mégis olyan forgatókönyvet választott, ami inkább a példakép saját kedvence, az <a href="https://www.youtube.com/watch?v=M-VpvYZ8sWc" target="_self"><i>A gyanú árnyékában</i></a> posztmodern variációja – a szerzői határátlépés szívszorító mementójaként az otthon múltbéli világa és a sivár amerikai idill jelenkora között.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"> </span><strong><a href="https://www.youtube.com/watch?v=4kwHB7s3T9k" target="_self"><i style="font-family: georgia, palatino;">A gyanú árnyékában</i></a></strong><span style="font-family: georgia, palatino;"> Hitchcock első </span><i style="font-family: georgia, palatino;">doppelganger</i><span style="font-family: georgia, palatino;">-filmje, a szerzői tudathasadás nyitódarabja a napfényes kaliforniai mesevilág álomgyárosa és a gázlámpás, elfojtásokkal teli londoni bűnspecialista állandó konfliktusáról. Ezek a Jekyll-Hyde történetek mindig egy makulátlan amerikai mintapolgár és a tudatalatti vágyait, félelmeit megszemélyesítő elmebeteg (jobbára európai) gyilkos harcát mesélik el – legyen a páros gyóntató és gyónó (</span><a href="http://www.port.hu/meggyonom_i_confess/pls/fi/films.film_page?i_film_id=62828&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=2" target="_self"><i style="font-family: georgia, palatino;">Meggyónom</i></a><span style="font-family: georgia, palatino;">), szemben lakó szomszédok (</span><a href="http://www.port.hu/hatso_ablak_rear_window/pls/fi/films.film_page?i_film_id=1025&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=2" target="_self"><i style="font-family: georgia, palatino;">Hátsó ablak</i></a><span style="font-family: georgia, palatino;">) vagy akár </span><a href="http://www.port.hu/idegenek_a_vonaton_strangers_on_a_train/pls/fi/films.film_page?i_film_id=6626&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=2" target="_self"><i style="font-family: georgia, palatino;">Idegenek a vonaton</i></a><span style="font-family: georgia, palatino;">. Az 1942-es opuszban a rendező már a névadással is a tükör-karakterekre utalt, mikor a nővére békés családi otthonában megbújó pszichopata gyilkost Charlie bácsinak, rajongó kisvárosi unokahúgát, aki fokozatosan döbben rá bálványa brutális titkaira, pedig Charlotte-nak (becenevén: Charlie-nak) keresztelte. <img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/Stoker2.jpg" alt="Stoker2.jpg" class="imgright" /></span><span style="font-family: georgia, palatino;">Mindkét Charlie ugyanaz az életunt, elidegenedett, elégedetlen lázadó: míg azonban a kamaszlánynál mindez szokásos „teenage angst”, és az élet sötét oldalával történő első találkozás után habozás nélkül az üres kertvárosi idill biztonságába menekül, addig a negyvenes éveiben járó kékszakáll egzisztencialista kívülállását gyógyíthatatlan gyűlöletté érlelték az évtizedek. </span><span style="font-family: georgia, palatino;">Ch</span><span style="font-family: georgia, palatino;">arlie bácsi az eszményített Múlt rabja, ám hiába vágyik a felhőtlen ifjúság éveibe, nem menekülhet vissza a jelenkor ostoba, felszínes fogyasztói világából – így inkább legyilkolja visszataszító reprezentánsait, az amerikai vígözvegyeket (lásd <a href="http://www.port.hu/monsieur_verdoux/pls/w/films.film_page?i_film_id=52920" target="_self">Monsieur Verdoux</a> esetét). A </span><a href="http://www.port.hu/a_gyanu_arnyekaban_shadow_of_a_doubt/pls/w/films.film_page?i_film_id=903" target="_self"><i style="font-family: georgia, palatino;">Gyanú árnyékában</i></a><span style="font-family: georgia, palatino;"> a serdülő hősnő fejlődéstörténete, ami a józan amerikai értékrend elfogadásával zárul: Charlie bácsi vonathalálával a kis Charlotte végez sötét kétségeivel, renitens vágyaival, majd a decens detektív oldalán fejet hajt az Amerikai Álom előtt. Hitchcocknak mindehhez, miként a </span><a href="http://www.port.hu/alfred_hitchcock:_teboly_frenzy/pls/fi/films.film_page?i_film_id=5980&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=2" target="_self"><i style="font-family: georgia, palatino;">Téboly</i></a><span style="font-family: georgia, palatino;"> 1972-es doppelganger-darabja is bizonyítja, egy hollywoodi emberöltő is kevés volt, végig visszasírta a brit 30-as évek beteges, szubverzív és szabadszellemű szerzői ámokfutásait, hiába sorjáztak rendíthetetlenül a gyönyörűre polírozott, sztárpompás amerikai remekművek duplán kódolt stúdióprodukciói (lásd </span><a href="http://www.port.hu/az_ember,_aki_tul_sokat_tudott_the_man_who_knew_too_much/pls/fi/films.film_page?i_film_id=26221&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=2" target="_self"><i style="font-family: georgia, palatino;">Az ember, aki túl sokat tudott</i></a><span style="font-family: georgia, palatino;"> két verzióját).</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;">A </span><strong><a href="https://www.youtube.com/watch?v=brjtL-2kE9A" target="_self" style="font-family: georgia, palatino;"><em>Stoker</em> </a></strong><span style="font-family: georgia, palatino;">hollywoodi darabja logikus következő lépést jelentett Park szerzői pályáján a Zola-regényből koreai vámpírsztorit faragó <a href="http://www.port.hu/szomjusag_bakjwi/pls/fi/films.film_page?i_film_id=103798&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2" target="_self"><em>Szomjúság</em></a> átmeneti filmje után, ami nyugati alapanyagot, nyugati zsánert adaptált keleti szemszögből, különös (szépségű) hibridet teremtve. <img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/stoker3.jpg" alt="stoker3.jpg" class="imgleft" /></span><span style="font-family: georgia, palatino;">Ezúttal minden ízig-vérig amerikai, az alapanyag (Hitchcock parafrázis), az író (a színész </span><a href="http://www.imdb.com/name/nm0589505/" target="_self" style="font-family: georgia, palatino;">Wentworth Miller</a><span style="font-family: georgia, palatino;">), a sztárgárda (Wasikowska, Kidman, Goode) és az egész produkció, de mindenekelőtt a közeg, egy hamisítatlanul múlt századi brit udvarház valahol az Államokban. Ide érkezik meg több évtizedes világjáró útjáról a jóképű Charlie bácsi, hirtelen elhalálozott bátyja temetésére, hogy még aznap elfoglalja helyét előbb a rideg otthonban, majd a feleség kihűlt szívében, végül pedig a 18. évébe lépő leánygyermek zárt kis világában. Utóbbi folyamat épp ellenkező irányban zajlik, mint a Hitchcock-előképben: az eleinte gyűlölt betolakodóból előbb vonzó férfi majd (lelki)társ válik. Mesterével ellentétben Park a koreai alkotóént jelentő nagybácsit nem tragikus áldozatként ábrázolja, aki elkerülhetetlen vereséget szenved az amerikai jövő uniformizáló konformitásával szemben, hanem szükségszerű áldozatként, aki abban a pillanatban feleslegessé válik, amint átadta tudását, indulatait, személyiségét a bábjából kiszabaduló, új életre ébredt unokahúgnak. Park életművében a </span><a href="http://www.port.hu/stoker/pls/w/films.film_page?i_film_id=136296" target="_self" style="font-family: georgia, palatino;"><em>Stoker</em></a><span style="font-family: georgia, palatino;"> a tökéletes metamorfózis, a szerzői lény kompromisszumok, torzulások nélkül adaptálódik az új közegbe, semmit sem veszítve eddigi kifejezőerejéből – névtelen elsőfilmesként jegyezve ez a hollywoodi debüt az év felfedezésének számítana, a Bosszú-trilógiával vállán azonban rendezője sajnos nem számíthatott többre elitista fanyalgásnál, legfeljebb óvatos lelkesedésnél. Miként a főhősnő India egyszerűen a pszichopata nagybácsi helyébe lép, átvéve a családi örökséget, hogy ámokfutásának első lépéseként végezzen a </span><a href="http://www.port.hu/psycho/pls/w/films.film_page?i_film_id=2057" target="_self" style="font-family: georgia, palatino;"><em>Psycho</em></a><span style="font-family: georgia, palatino;"> napszemüveges rendőrével, úgy Park is új testben folytatja a régi életét, a Hitchcock-feldolgozás kapuján átlépve egy szép (szebb?) új világba.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"></span><span style="font-family: georgia, palatino;">Noha nem sokat lehet tudni arról, mit és hogyan változtatott az eredeti forgatókönyvön Park, a jellegzetes képi világon és egyéni vizuális jegyeken túl kétségtelenül ott virítanak véres kéznyomai a történeten és a figurákon is. Különösen a </span><a href="https://www.youtube.com/watch?v=qMFx9fJzqio" target="_self" style="font-family: georgia, palatino;"><i>Szomjúság</i></a><span style="font-family: georgia, palatino;">gal való párhuzamok szembetűnőek: a bosszúhármast követő Park-filmek központi motívuma a bizarr, emberfeletti vonásokkal rendelkező szerelmespár lett, míg azonban a </span><a href="http://www.port.hu/cyborg_vagyok,_amugy_minden_oke_saibogujiman_kwenchanai_m_a_cyborg,_but_that_s_ok/pls/w/films.film_page?i_film_id=93606" target="_self"><i style="font-family: georgia, palatino;">Cyborg vagyok</i></a><span style="font-family: georgia, palatino;"> romantikus hősei még ártatlan eszelősök, a </span><i style="font-family: georgia, palatino;">Szomjúság</i><span style="font-family: georgia, palatino;"> horrorjának vámpírduójánál már<img src="https://m.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/stoker4.jpg" alt="stoker4.jpg" class="imgright" /> beteg fenevadak lesznek a </span><a href="http://www.imdb.com/title/tt0046429/" target="_self"><i style="font-family: georgia, palatino;">Therese Raquin</i></a><span style="font-family: georgia, palatino;"> gyilkos szeretőiből – az erőszak épp úgy vírusos fertőzésként jelenik meg egy szűk családi közösségbe belépő idegen alakjában, mint a </span><i style="font-family: georgia, palatino;">Stoker</i><span style="font-family: georgia, palatino;"> (magyarul „fűtő”!) thrillerében. Charlie bácsi egyfajta sötét szemüveges vámpírként jelenik meg (hívhatnák akár Bram-nak is), akit be kell hívni a házba, sosem látjuk enni és telepatikus kapcsolatban van unokahúgával (lásd a hóangyalka motívumát) – India harapásba forduló első csókjával mintha csak ezt a vámpírlétet venné át a nagybátyjától („egy vérből valók vagyunk”). A vámpírmotívumon túl Park különös figyelmet szentel annak, hogy Indiát szinte tökéletesen saját szerzői énje képére formálja, nem csak a jellegzetesen koreai erőszakpillanatokkal (ceruza az ökölbe), de a </span><a href="https://www.youtube.com/watch?v=J8GeqSSPkrQ" target="_self" style="font-family: georgia, palatino;">művészi párhuzamokkal</a><span style="font-family: georgia, palatino;"> is: mint a különféle textúrák iránti vizuális vonzalom (a lány csendélet gyanánt a virágváza belső mintáját örökíti meg rajzlapján), a grafikus illesztésű montázsok (lásd a kagyló és hullámok közötti lapozgatást) vagy a képi ritmusok iránti lelkesedés (az ágyra helyezett cipős </span><span style="font-family: georgia, palatino;">dobozok, a metronómszerű mozdulatok, a meglendített pincelámpa). Hitchcock amerikai leányka-alteregója éles szemű és éles eszű analitikus, a rendező világos, pragmatikus énje a sötét álmodozóval szemben – Park Indiája viszont szenzitív művészlélek, de inkább érzékeny ravaszú és finom művű vadászfegyver csőre töltve (az apja lánya), mintsem anyjához hasonló törékeny porcelánbaba. A koreai filmművész messze nem az első, aki Hitchcock Rebeccája óta kamaszlányként látja magát Hollywood küszöbének átlépésekor (gondoljunk csak de Palma </span><a href="http://www.port.hu/carrie/pls/w/films.film_page?i_film_id=28821" target="_self"><i style="font-family: georgia, palatino;">Carrie</i></a><span style="font-family: georgia, palatino;">-jére vagy Verhoeven </span><a href="http://www.port.hu/hus_es_ver_flesh+blood/pls/w/films.film_page?i_film_id=10817" target="_self"><i style="font-family: georgia, palatino;">Hús és vér</i></a><span style="font-family: georgia, palatino;">jének Agnesére) – de talán valamennyi társa közt a legkevésbé védtelen, kiszolgáltatott szűzlány az Álomgyár nászágyán, sokkal inkább hétpróbás, könyörtelen fruska, aki már régóta szájában érzi az első vér ízét.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"> </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2013%2F08%2F03%2Fretrospektiv_stoker%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2013%2F08%2F03%2Fretrospektiv_stoker%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszelesvaszon.blog.hu%2F2013%2F08%2F03%2Fretrospektiv_stoker%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=RETROSPEKTÍV - Stoker"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szelesvaszon.blog.hu/2013/08/03/retrospektiv_stoker#comments"><img class="item_ctp" src="https://szelesvaszon.blog.hu/rss/image/post/id/5443055" border="0" /></a><br /></p>
thriller
retrospektív
koreai
Hitchcock
0
SZÉLESVÁSZON
https://szelesvaszon.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/sz/szelesvaszon/image/stoker-poster.jpg