Scott Derrickson / Adam Wingard, David Bruckner, Ti West, Glenn McQuaid, Joe Swanberg és a Radio Silence, 2012 - amerikai. Szereplők: Ethan Hawke, Juliet Rylance, Clare Foley, James Ransone / sokan mások. Írta: C. Robert Cargill és Scott Derrickson / lásd fent. Kép: Chris Norr lásd fent. 110 perc / 116 perc. US bemutató: 2012 október 12. / 2012 október 5. Magyar bemutató: 2012 december / nincs adat.

sin000.jpg vhs00.jpg

Nagyjából a Powell-féle Kamerales óta népszerű rémfilmes téma a filmre vett gyilkosság, de a videókorszak városi legendái kellettek ahhoz, hogy mágikus átkok kötődjenek a snuff-hoz: mintha csak annak veszélye, hogy az erőszakos halál filmdokumentuma végzetesen megfertőzi nézőjét, csupán onnantól reális fenyegetés, amint a filmeket kicsiny fekete tokokba zárva magunkkal vihetjük otthonunkba. Az 1998-as Ringu óta hatványozódva szaporodnak az ilyesféle horrorfilmes érvek a home entertainment ellen, bár ezek többsége paradox módon eleve házimozira készül: jobbára saját képernyőinken keresztül rettentenek el attól, amit éppen teszünk – ennyi erővel virágozhatna a szifiliszpornó vagy hetente nyomhatnának leleplező Fókusz-riportot a manipulált magazinműsorokról. Nem mintha az elektromágneses vagy digitális adathordozók eredendően fogékonyabbak lennének a „talált filmes” halálátkokra: miként az idei Sinister fényesen bizonyítja, a gyilkos démonok az emulzión is prímán megtapadnak – a videó mindössze instant fogyasztási cikket teremt belőlük, ahogyan ezt a youtube-nemzedék igényeihez szabott V/H/S szemlélteti.

sn01.jpg vhs01.jpg

Noha mindkét film egy évben készült, világukat majdnem egy emberöltő választja el egymástól: a kora 80-as évek ütközik meg az ezredfordulóval. A Sinister történetében a Ragyogás alkoholista, ingatag pszichéjű íróhőse szembesül az Embervadász családirtó Vörös Sárkányának poros hobbifilm-gyűjteményével, hogy aztán az éjjeli házi vetítések során hatalmába kerítse a képmélyben rejtőző Freddy-féle gyerekfaló gonosz. A V/H/S szkeccsfilmjének kerettörténete ezzel szemben egy rejtélyes snuff-videogyűjtő nyomortanyáján játszódik, ahol a párfős betörőbanda minden tagja megnéz egy üdítő etűdöt a kazetta-kollekcióból, mielőtt maga is távozna a képből. A multiplexekbe szánt álomgyári verzió követi a klasszikus kísértetház-filmek hagyományait, és a pergetett snuff-tekercsek mindössze portált jelentenek a természetfeletti (vagy csupán képzelt?) rémalakok világába – tetszőlegesen lecserélhetők elátkozott naplóra, zenedobozra, ünnepi receptgyűjteményre. Az elsődlegesen VOD-ra szánt zsánerkolléga viszont teljességgel az otthoni rögzítésre/fogyasztásra épül, nem csupán a keretsztoriban, de a felvonultatott found footage epizódokban is, amelyek alapja a házi amatőrfelvételeken eluralkodó irracionális borzalom: rejtett kamerás kanmuri-videó véres orgiába fordul (Amatőr éjszaka), erdei tinikirándulás felvételét - és felvevőit - misztikus gyilkos roncsolja szét (Kedd, 17), erotikus video-chat közben gyermekdémont rögzít a webkamera (Emily), vagy éppen Halloween-bulin nanny cam-es játékmackónak öltöző főhős örökíti meg a partihelynek kiszemelt szellemtanya halmozott rémségeit (10/31/98).

sn02.jpg vhs02 (2).jpg

Míg a Sinister következetesen felépített, fordulatokat adagoló cselekmény mentén vezeti végig a mozinézőt, addig a V/H/S minden kisfilmje egyazon halálosan unalmas algoritmust alkalmazza újabb és újabb rémalakra: öt perc érdektelen home videozás, három perc feszültségkeltés, két perc brutális borzalom. Bárminemű csavart csupán kettő kínál a hatból (Kedd, 17. és Emily), valamiféle csattanót mindössze egy (Második nászút) - de ezekre nincs is szükség, mivel a youtube-formátum lényegét az életből ellesettség jelenti, ahol a narratív truvájok csak rontanának az alapélményen. A mozihorror esetében a házi snuff-film fenyegető negatív példa, veszélyes kísértés, aminek az íróhős hátat kell fordítson művészete és magánélete érdekében – a családirtások monoton home movie-jai a maguk rutinmenetével (meghitt közös eseményből mészárlás, medencés lubickolástól fűnyírásig) intő ellenpontként szolgálnak a rutinosan felmondott, mértéktartóan régivágású horrorfilmben. A VOD-verzióról viszont épp a filmszínházi befogadás mutatja meg, mennyire érdektelen tud lenni az ilyen fokú zsánerrealizmus, bármilyen ütős finálét is biggyesztenek a végére: egy sötét teremben két órán át fél tucatszor belesni ugyanazon a kulcslyukon kétségtelenül kevésbé izgalmas élmény, mint bármelyik epizódra önállóan rábukkanni egy videómegosztón és gyanútlanul belekukucskálni. A Sinister legfeljebb annak unalmas, aki sokadjára lát ilyen sztorit – a V/H/S szinte mindenkinek, aki eljut a feléig.

sn04c.jpg vhs03x.jpg

Külön figyelmet érdemel az is, ahogy a két hasonszőrű zsánerdarab a horrorban rejlő művészi önkifejezés lehetőségeivel bánik. Scott Derrickson a Hellraiser: Inferno és az Ördögűzés Emily Rose üdvéért után ismét a személyes megváltás fontosságáról és lehetőségéről forgatott léleknemesítő szerzői opuszt, híven keresztény elkötelezettségéhez, amely a horrorban látja a spirituális példabeszédek legideálisabb kortárs kifejezőjét. Hőse harmadjára is karrierje érdekében családot, személyes kötődést, hitet megtagadó professzionalista (akár nyomozó és ügyvédnő elődje), aki az útjába kerülő horrortörténetben eleinte csupán az egyéni érvényesülés eszközét látja, ám a fordulatok során fokozatosan szembesül saját ürességével és a megváltás szükségszerűségével. A kérdés ezúttal is az, vajon van-e még lehetősége a sorsfordító döntésre (Emily Rose) vagy végérvényes a kárhozat útja (Hellraiser). Derrickson a kortárs horrorfilmben ritka elkötelezettséggel használja a horror-kliséket egy igen szokatlan cél érdekében (mármint az Álomgyárban, elvégre a rémisztgetés szinte minden prédikátor eszköztárában simára koptatott fogás) - az idei önreflektív opuszban a rémfilm immár nyíltan eszközként jelenik meg, veszélyes mágiaként, amivel tudni kell élni, különben csak halált hoz az érintettekre.

vhs04.jpg sn03.jpg

A V/H/S alkotógárdájának ezzel szemben nem igen tulajdonítható ilyesféle személyes szándék (még az egyébként markáns horror-auteurként munkálkodó Ti West etűdjében sem bukkan elő). Ami ez esetben árulkodó, az éppen az epizódok közt felfedezhető néminemű összecsengés, valamint az ezekből levonható általános konzekvencia. A kerettörténetben helyet kapó öt mese esetében hol nyíltan, hol burkoltabban, de rendre visszaköszön a „büntető rém”  slasherekből ismerős motívuma, ráadásul a záróepizód kivételével mindegyiknél a promiszkuitás jelenti a halálos bűnt – ezúttal azonban nem konzervatív ideológiai indíttatásból, inkább a found footage-jellegből adódóan. Kérdéses, hogy az alkotók azonos észjárása vagy generációs szemlélet okozza, de a kisfilmek objektívjei előbb-utóbb a szexre fókuszálnak, mintha manapság a sok kézügybe került kamera a napi helyett inkább a nemi élet dokumentálását szolgálná. Ugyancsak a választott formátumból adódhat, hogy majdnem mindegyik alkotó a bizarr fantasztikum felől közelíti meg a horrort - elvégre a talált film rögközelisége akkor válik legérdekesebbé, ha minél irracionálisabb témával társul (lásd a Cloverfield és a Troll Hunter esetét). Jóformán egyenes arány figyelhető meg a fantasztikum mértéke és az epizódok színvonala között, egyik végen a sima szerelmi gyilkosságról szóló, hiperérdektelen West-útifilmmel és az ötlettelen keretsztorival, a másikon a Cat People-t megidéző nyitóepizóddal és a nekivadult szektás-kísértetházas zárórésszel. A Sinister egyik elhíresült jelenetfotóján öt karikás szemű szellemgyerek bámul ajkára tett ujjal a nézőre, közöttük vetítőgép, mögöttük egy vászonra vetített ősi démon: ebben a képben minden benne van a Derrickson-horror és a kölyökgeneráció szkeccsfilmje közti különbségről - elég egy kicsit közelebbről megnézni. De csak óvatosan.

A bejegyzés trackback címe:

https://szelesvaszon.blog.hu/api/trackback/id/tr404875845

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.