Tim Burton / Sam Fell és Chris Butler, 2012 - amerikai. Írta: John August, Tim Burton és Leonard Ripps / Chris Butler. Kép: Peter Sorg / Tristan Oliver. Zene: Danny Elfman /Jon Brion. 87 perc / 97 perc. US bemutató: 2012 október 5. / 2012 augusztus 17. Magyar bemutató: 2013 január.

Tim Burton azon kevés amerikai rendező közé tartozik, akiknek szerzői kézjegyei nem csupán könnyen beazonosíthatók, de roppant piacképesnek is bizonyultak – ráadásul igen egyszerűen másolhatók. Miként Tarantino vagy Michael Mann, Burton is amolyan brand lett a kortárs Hollywoodban, amit feltörekvő filmkészítők lelkesen felhasználnak saját alkotásaik eladhatósága érdekében, miközben maga a modell mind látványosabb jeleit mutatja a végkimerülésnek. Különösen szembetűnő ez a szerzői hatás a kortárs fősodorbeli animációban, ahol a Halott menyasszony óta szinte minden Álomgyárba betoppanó rajzfilmstúdió elkészíti a saját Burton-verzióját az Elvetemült veteménylénytől (Aardman), az Igoron át (Exodus) a Gruig ( Illumination) – horror, mese és zsánerparódia határvidékén, szerethető számkivetett szörnyetegekkel és egészséges adag kertváros-fóbiával. A pár éve színre lépett Laika Entertainment mindjárt a bemutatkozáshoz a Burton-brandet választotta: a régi alkotótárs Henry Selick által jegyzett Coraline remek Neil Gaiman-adaptációja ráadásul le is körözte saját pályáján a példaképet – mintha csak az Ollókezű Edward és a Beetlejuice legjavából keverték volna ki hideglelős, sötét humorú szürreáliáját. Az idei Halloween azután úgy hozta, hogy a második Laika-opusz és a friss Burton-Disney két bábfilmje egyazon körben mérkőzhet meg a szuicid kiskamaszok és gyermeklelkű horrorrajongók kegyeiért.

A Frankenweenie és ParaNorman közötti hasonlóságok messze nem merülnek ki a műfajkoktélban, az animációs technikában és a bemutató dátumában. Egykorú kiskamaszhősei, Victor és Norman egyaránt a Burton által leginkább preferált „osztrigasrác”-típusból kerülnek ki: befelé forduló, halálmezsgyére született kívülállók, akik mellett elsüt a Nap. Ám különleges tudásuk a környezetük fölé emeli őket: míg Norman látja-hallja a földön rekedt holt lelkeket, Victor Frankenstein lángelméje néhány háztartási gépből ácsolt szerkezetével új életre kelti elgázolt kutyusát. A mesét irányító horror-fantasztikum egyaránt zombi-vígjátékot kovácsol a történetvázból: a ParaNorman konfliktusát a Halloween-éjen boszorkányátoktól életre kelt ősatyák sétáló halottai jelentik, a Frankenweenie tünemélyes zombiebét pedig (a városalapítók tiszteletére rendezett Holland-nap estéjén) a gonosz kis osztálytársak által feltámasztott állatkák követik, japán óriásteknőstől  bizarr batcat-ig. Ennyi egybeesés után a happy end hasonlósága sem túl meglepő, (spoiler:) amelyben a szörnyeknél sötétebb lelkű városlakók pálfordulása kell a hőn áhított megbékéléshez.

Nehéz eldönteni, vajon a hajdani saját alapanyag (az 1984-es Frankenweenie) újrateremtése, vagy a rendezőhöz kezdettől remekül passzoló hagyományos stoptrükk animáció újabb leporolása a ludas, de az idei Burton-film végre kilépett az elmúlt évtized (főként a Disney-kollaboráció) sanyarú rabságából és a fénykor elbűvölő meséit eleveníti fel, nosztalgikus barkácsfilm-nyitányától a záróstáblistát kísérő bűbájos Karen O-kalipszóig. Az 1984-es élőszereplős kisfilm fináléjában a lincselő tömeg elől a riadt férceb egy Disneylandet idéző minigolfpályára menekül be, hogy aztán az Öreg malom frankenstein-verziójában életét veszítse, majd feltámadjon. Burtonnel igen hasonló történt a 2012-es remake-ben. A minősíthetetlen Alice Csodaországban szerzői kapitulációjának példátlan anyagi sikere szabad utat nyitott előtte, hogy korai programfilmje újrázásában feltámassza alkotó-énjét. Immár minden a régi: az elragadó akasztófahumor (hancúrozás a varratokból fröcskölő ivóvízzel, macskaalomból jósoló penészvirág, „Goodbye Kitty” sírfelirat a kisállattemetőben), a szellemes zsánerreferenciák (a remake-től elvárt számos Frankenstein-utalástól a  a Godzilla, a Szörnyecskék vagy a Múmia klasszikusait megidéző rémállatkákig) és a rendező személyes motívumai (a teremtő/apafigura Vincent Price-fizimiskájú biosztanára, vagy a Poe-féle „halott kedves”-karakter Winona Ryder hangján megszólaló szomszédlánya). A 2000-es évek adaptációi után Burton ismét saját nyelvén, saját szívéből beszél: miként a száműzetett tanár búcsúbeszédében tudtunkra adja, nem elég az alkotótehetség, igazi siker csupán akkor születhet, ha a tudós szeretettel, személyes indíttatásból végzi el kísérletét.

Igen árulkodó, hogy a hajdani félórás kisfilmhez hozzáadott plusz történetszál antagonistái Victor rivális osztálytársai, akik saját alkotógéniusz híján a kis tudóshős reanimátor-találmányát lesik el és másolják le, hogy aztán csupa rémséget szabadítsanak a gyanútlan vásárlátogatókra. Mintha csak Burton elszaporodó plagizátorainak is üzenne – nem csupán magát figyelmezteti az önkannibalizmus veszélyére. A ParaNorman rendezőpárosa remélhetőleg veszi az adást, mivel nem csak a Frankenweenie-hez, de a Laika-alomból származó Coraline-hoz képest is másodrangú Burton-másolatot kreáltak. Alapos boncolás kellene, hogy kiderüljön, mitől hiányzik az élet élőhalott-filmjükből, elvégre kívülről minden egyezik a versenytárssal. A nappali szoba tévékészülékében ódon grindhouse-film villog, a kis Norman meg nem értett művészalteregójából már csak egy ollókéz hiányzik, a városlakók markába otthonosan simul a fáklya és vasvilla, a lúzercsapat pedig a lidércnyomásos kalandok végére sikerrel integrálja a bizarr rémmesék világát a hétköznapi valóságba. A történet legalább annyira csavaros, mint a frankendakszli kálváriája, és a humor is csupán leheletnyivel kevésbé szubverzív – az összkép mégsem eredményez hasonlóképp felhőtlen szórakozást. Mintha csak pont az a rejtélyes 21 gramm hiányozna belőle, ami elválasztja egymástól az elevent és az (élő)holtat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.